Pár éve még meglepetten hallgattuk a híreket, hogy több laptopot adnak el, mint összeszerelt asztali gépet. Öt éve félmillióért sem kapott az ember fia olyan gépet, amely lemosta volna a jobb desktop játékgépeket - mostanra azonban már más a helyzet.

Külső - magamutogatás, mert megtehetem

A csomagból kikerülve rögtön megrökönyödik a felhasználó: fényes fehér tető, Alienware gépekre hajazó logó és egyéb dizájnelemek. Ráadásul nem csak úgy, odahányva - szépen, egymással harmonizálva rakosgatták az elemeket az Asus mérnökei.

Bekapcsolva a logó - és az amellett szinte észre sem vett alsó csík - világít. A kisebb, G51VX modellnél oldalt is kapunk két kék pilácsot - ezt a G60VX-nél szerencsére kihagyták. Jópofa designelem, de csak amíg nem világít a felhasználó felé. Megjegyezném, hogy a csík és a logó ledjeinek fénye lekapcsolt monitor és általános sötétség esetén átsejlenek a monitor elülső felére is - szerencsére használat alatt nem.

A tervezés azonban a laptop hátsó oldalára valami miatt mostohagyermekként tekintett. Sajnos a tápcsatlakozó, a vezetékes hálózat, a (nem mellékelt) modem és az utolsó USB csatlakozó egyszerűen a lehető legszűkebb helyre össze van zsúfolva. Lett volna még legalább egy centi hely, de így a tápkábel beleakad a LAN kábelbe, az USB portba dugott eszköz meg a nagyobbik akkuba ütközhet könnyen bele.

Billentyűzet: felsejlő fények

A G60-ban található billentyűzet két döntő dologban tér el a megszokottól: egyfelől az Apple/Sony modelleknél megszokott formában várja a felhasználót, másfelől - mint egy mobil gombjai - alulról lett átvilágítva.

Ellentétben mondjuk az IBM/Lenovo által is használt megoldástól, amely a fedélbe helyezett LED-re hagyatkozik, az eredmény sokkal használhatóbb. Természetesen a funkció szabályozható és kikapcsolható - de egy esti netezéshez, bulihoz tényleg csodás adalék!

Ebben a méretben szokatlan módon teljes numpad részleget is kapott a G60 - amely valakit megzavar, másokat pedig örömmel tölt el. Mindenki döntse el magának.

A touchpad szokásos, nagyon jó minőségű - leszámítva a gombok kialakítását. Személy szerint hozzászoktam, hogy a gombok tetejét nyomom. Itt azonban ezt nem tehetem, mivel a felső két-három milliméter csak dísznek van ott, nem nyomható be.

Nagy tudású kis mozi?

A tesztelt példány DVD író-Blu-ray olvasó kombó meghajtóval érkezett, ezt le is teszteltem. Bár ne tettem volna! Az első lépés volt, hogy a WinDVD titkosító kulcsát frissíteni kellett a neten keresztül. Ezt csak regisztráció után volt hajlandó meglépni - hogy az adatgyűjtésen kívül miért, az máig rejtély. Persze ez nem az Asus hibája, és talán félévente kell majd meglépni.

Kijelző, a szemünk fénye

Amint elindult a film, nem hittem a szememnek. A hypeolt LED háttérvilágítású, „HD" (1366*768) kijelző színtárából hiányzik a fekete. Mutat helyette szép sávban a sötétszürkétől az igencsak világosszürkéig mindent, ami épp eszébe jut - ez pedig egy sötét filmjelenetnél nemhogy zavaró, de a kásás VHS korába száműzi az élményt. Nem mintha nem lenne erre megoldás, a tabletPC-k körében legalább öt éve használnak olyan kijelzőpaneleket, amelyeknél fel sem merül ilyen probléma - tudom, használtam eleget.

Világosabb jeleneteknél azonban a kijelző hiányossága nem észrevehető. A színek tényleg élénkek, bár a tükröződő bevonat azt jelenti, hogy erősebb napfénynél egyre inkább tükörként viselkedik. Igaz, a G60-at úgysem akarjuk majd kivinni - de erről picit később!

Nyers erő - nem félkarú óriás

Sok „játéklaptop" elköveti azt a hibát, hogy valamin spórol a rendszerből. Kevés memória jut a videokártyának, picit gyenge a processzor, azonnal bővíteni kéne a rendszermemóriát. A nálunk járt példány azonban ezekben a szegmensekben minden hájjal meg volt kenve.

A processzor egy négymagos, két gigahertzen üzemelő Intel Core 2 Quad Q9000 szörnyeteg volt. Mellé járt flegmán négy gigabájt DDR2 memória és egy Nvidia GTX260M egy gigabájtnyi saját GDDR3 memória társaságában. Annak ellenére, hogy a GTX260M igazából az asztali 8800/9800 leszármazottja, nem pedig a mostani modelleké, még meglehetősen jól teljesített.

Az idő szűkössége miatt csupán a nemrég megjelent, kissé erőforrásigényesnek mondható Need for Speed Shift játékkal próbáltuk ki huzamosabb ideig a G60-at. A laptop nem szerénykedett, mindent maximálisra véve sem volt hajlandó igazán akadozni - pedig beleadott minden résztvevő apait, anyait.

Az már más kérdés, hogy egy óra alatt az asztalt is eléggé feltüzelte a gépezet. Így tehát megkérek minden leendő tulajt, hogy NE használja ölben vagy az ágyban. Hangosnak nem mondanám a ventillátorokat, de ha valakit nem köt le a játék, bizonyosan észrevette volna a zajukat.

Energiaéhség a köbön

A laptop mellett egy böszme kockát is találtunk a csomagban. Kisebb szörnyülködés után kiderült, hogy ez a laptop - nem vicc - 120 wattos tápegysége. Míg öt éve a csúcs játéklaptopok beérték feleennyivel, mostanra szükségessé vált ez az óriás.

A négymagos processzor mellé a nagyobbik, 7200mAh akkumulátor dukált. Azonban nem véletlenül nem írja ki az Asus a hivatalos honlapon, hogy mennyi ideig is bírja a miniatűr szörnyeteg kakaóval. Miután a kábeltől megszabadultunk, ötvenkét perc önfeledt Shiftezés után hibernált a Vista. Ez biza gyors volt!

Tárhely - fér még több!

A 16" gépecskébe valahogy sikerült bezsúfolni a szokásos egy helyett kettő merevlemezt - az optikai meghajtó mellett. A lemezeket összefűzve meglepően gyors egy terabájtos háttértárat is kaphatunk a dobozból - ami nem lebecsülendő.

Extrák, mert maradt a bőröndben még elég

A laptopot tesztelve lépten-nyomon találkozhattunk kisebb-nagyobb extrákkal. Már említettem a második merevlemezt, de ez nem az egyetlen. A G60 bal oldalán találunk egy kis antennadugót - a beépített digitális TV tunerhez. A laptop jó minőségű, de méretükből adódóan picit erőtlen Altec Lansing hangszórókat kapott - és a gép alján terebélyesedő fémhálós dolog nem mélynyomó.

A Blu-ray meghajtó láttán először furcsán tekintettem a régimódi VGA (D-sub) videókimenetre, de aztán megtaláltam a HDMI kimenetet is. Igaz, nem helyettesíti a DVI-t, de videózásra talán jó lesz.

Egy másik, jól hangzó de keveset használt extra az eSATA csatoló. Ennek segítségével az USB-hez képest ördögi sebességgel használhatjuk a külső merevlemezeinket - ha azok egyáltalán támogatják. A laptop ezeken kívül kapott egy infrakaput - a távirányítók miatt - és egy mini FireWire csatlakozót is.

Természetesen megkapta a notebook a gyorsan induló linux alapú rendszert. Ez - ellentétben a Vista perceivel - nyolc másodperc alatt munkára kész. Hasznos, ha épp csak egy gyors Skype üzenet vagy hasonló kell - de csodát még mindig ne várjunk el tőle.

Aranyárban?

Nos, ez az, amit nem mondhatunk el a laptopról - ugyanis a súlya miatt a hordozható jelzőt maximum viccből kaphatná meg. Maga a készülék három kiló felett van, és a tápegységek szörnye is hozzáad egy párat. Ez pedig kézben vagy hátizsákban hordozva túl sok adalék - de autóval még elmegy.

Életre való, vagy már elavult?

Játéklapotopoknál a legfontosabb, hogy előreláthatólag mennyi ideig lehet majd vele a legújabb játékokat nagy részletességben nyüstölni. Itt a processzorral és a memória mennyiségével nem lehet gondja a G60-nak. Az Nvidia már-már korosodó videokártyája a hunyó. Egyfelől a netre került tesztek alapján a feleannyi memóriával adott ATi 4850 mobilváltozatával való csatározásban ugyanis már most veszített; másfelől pedig az említett NFSS sem futott az élvezhetőnél olyannyira magasabb sebességgel.

A Blu-ray filmek nézésére korlátozottan használható, de egyébként nagyszerű, jól kinéző, sok extrát nyújtó és kényelmes notebook a G60VX - amíg nem kell mobilitás.