Balázs belép a szerkesztÅ‘ségbe, vigyorogva tart magasba egy dobozt: ezt nézzétek! Nézzük, és nem értjük. Mi a fene lehet olyan érdekes ezen a kis fehér izén, amit nagy nehezen sikerül elÅ‘bányászni a papírszéfbÅ‘l? Már persze magán a dobozon kívül. A többszörösen hajtott-reteszelt-leragasztott, ráadásul még egy külön fóliázott papírtokba is befeszített csomagolás impozáns darab, sok kütyüt láttunk már, amit alighanem olcsóbb volt elÅ‘állítani, mint ezt a göngyöleget.

Kettényitom a krómcsíkos lakkfehér holmit: nyikorogva, szorulva, akadozva feltárul egy szűk kis LCD, egy billentyűzet, egy kis objektív. Olyan az egész, mint valami vásári notebook-dummy, a híres boltban százezres-nálam most ötvenezres hamis Sony videokamera tavalyi kampánya jut eszembe az online apróhirdetés-oldalakról.

Egy rossz vicc? Fordítógép talán? Valami újkori vérgagyi menedzser-kalkulátor izé? Power-gomb a jobb felsÅ‘ sarokban, megnyomom, próba-szerencse. Egy pillanatra feltűnik egy fehér felirat: mbook. Aztán meg elindul egy Windows XP. Mi van? Mi van? Mi van?

Ez itt kérem a világ alighanem legkisebb tömeggyártott személyi számítógépe. 315 grammot nyom, alig nagyobb, mint egy PDA, de műszakilag semmivel sem tud kevesebbet, mint egy mostanában oly divatos netbook. Pardon, dehogy netbook, az a Psioné, inkább MID. Talán ezért választotta az UMID márkanevet a koreai gyártó? Mint Under MID? Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy a cég az mbook-kal egy olyan notebookot akart készíteni, ami nem nagyobb egy elektronikus szótárgépnél, de mindent tud, amit egy izmosabb netbook. SÅ‘t.


1,33 GHz órajelű Atom processzor, esetünkben 32 gigabájt SSD-háttértár (a specifikáció szerint 64-es változat is létezik), WiFi, Bluetooth, opciósan HSDPA-modem, digitális tévétuner vicces, hajszálvékony, de annál hosszabb teleszkópantennával, micro SD-olvasó, 1,3 megapixeles integrált webkamera, külön adapterrel pedig fogadókészség USB-re, VGA-kábelre.

Ez utóbbira szükség is van, ugyanis a koncepció egyik leggyengébb pontja az icipici, mindössze 4,8 hüvelyk átmérÅ‘jű kijelzÅ‘. Az 1024x600-as felbontással rémálom rajta bármit is csinálni. Pedig mindent azon kell. Miután a kollégák percekig keresték, hogy melyik gomb mozdítja meg végre az egérkurzort, belém csapott az isteni szikra: tuti, hogy érintÅ‘képernyÅ‘s. És valóban. Kis teleszkópos stylus húzható elÅ‘ az mbook bal sarkából, ezzel kell elnavigálni az icipici ikonok, még kisebb karakterek között.

Ilyen sok pixel ilyen kis helyen: órásmester legyen a talpán, aki százból százszor jó helyre bök a plasztikceruzával. A felbontás átállítható 800x600-ra, csak épp ennek semmi értelme: a pixelsűrűség marad, csak a képernyÅ‘ oldalsó széleinek összeugrásával még kisebb lesz a felület

A másik fájdalmas pont a helyszűke miatt csak a legszükségesebbekre szorítkozó billentyűzet. Amerikai, angol újságíróként persze nem lenne szempont, hogy ékezetes betűknek se híre, se hamva, de itt, az Óhazában bizony nem csak a legszűkebb latin ábécét használjuk, héló, kedves UMID! Citroën! Kärcher! Škoda! Pöttyös Túró Rudi!

Komoly tesztnek az mbook esetében semmi értelme. Ugyanolyan könnyedén, gyorsan indul rajta az XP, mint bármelyik winchester-mentes netbookon, akarom mondani MID-en. Egy Firefox-telepítés, egy parti passziánsz, egy egyszerűbb FPS-játék, a WiFis kapcsolódás utáni netes újságolvasás nem probléma, a jútyúbozás sem. (Kétéves Csepke, négy és féléves Kata lányom legnagyobb örömére most pár este a picike számítógépen néztük meg a hagyományos, papíralapú mese elÅ‘tt aktuális kedvencüket, a Green Anacondát. Amiben én sem bírom megunni a vizipockokat.)

Az mbook utazás közben, repülÅ‘, vonat kis asztalkáján böködve praktikus unaloműzÅ‘ lehet. Úgy öt percig, derékfájásig, esetleg szemkáprázásig. Dolgozni az á-k, é-k, ö-k és társaik híján még ennyit sem lehet vele. Kézben tartani, combon, hason pihentetni csak egyszerűbb funkciók használata mellett lehet, nagyobb terhelés mellett az iszonyatos melegedés miatt kellemetlen. Töltés közben még durvábban melegszik, egy kábelen töltött éjszaka után még az egyik kis gumitalpacska ragasztója is elengedte magát, most itt billeg szegény mbook három lábon az asztalon.

Az elméletileg bármire használható univerzális miniszámítógép tehát a gyakorlatban nem az igazi. De annyira aranyos, annyira képtelenül pici, annyira vicces lenne ezzel mászkálni rendes notebook helyett, hogy legszívesebben mégis megtartanám. Ha nem kerülne többe, mint egy olcsó netbook (mit is beszélek már megint, MID), komolyan fontolóra venném, hogy meggyÅ‘zzem feleségemet: épp erre van itt és most szükségünk új ebédlÅ‘asztal helyett. És mellé egy bluetooth-os klavi-egér kombóra mellé, hogy néha tudjak rajta cikket írni.

De ára egyelÅ‘re még nincs. Megtippeltettem a szerkesztÅ‘séget, ki szerint mennyibe kerül majd; harmincötezertÅ‘l százötvenezerig szórtak a kollégák. Én magamtól hetven-nyolcvanezret saccoltam, ez egy jó kis EEE PC ára. Aztán utánanéztem a neten, és azt kell mondjam, alighanem tévedtem. Amerikában 500 dollár körül várja az mbook árát a szaksajtó, vagyis alighanem nálunk sem lesz olcsóbb 110-120 ezernél. Kérhetnek ennyit érte?

Persze, hogy kérhetnek. Utólag tudtuk meg, hogy 183 ezret is kérhetnek, érte, merthogy ennyit kérnek érte itthon. De hát annyit kérnek, amennyit akarnak: ilyen cucc másik nincs a piacon. Aztán hogy kell-e egyáltalán valakinek, ennyiért, vagy bármennyiért – majd az idÅ‘ eldönti.