Egy nagyon rövid válasszal is le lehetne zárni a témát: más konzollal elég furán lehetne Nintendo blogot írni. Ennél azért bővebben és komolyabban szeretném kifejteni, miért is a Wii-re esett a választásom. (És miért fog a tied is erre esni, ha kipróbálod:)

A kérdést úgy is fel lehet tenni: miért és kinek ajánlom a Wii-t? Ha valaki konzolvásárlás előtt olvasgat a gépekről, a papírformát elnézve először éppen a Nintendo gépét zárja ki.

A számháborúhoz szokott szemek miket is szúrnak ki? A PS3 és az Xbox 360 processzora is 3.2 GHz-es - a Wii procija 729 MHz-en fut. A grafikáért a versenytársaknál 550, illetve 500 MHz-es GPU felelőls, miközben a Wii ezeknek a feléig sem megy el. A RAM tekintetében csak súlyosbodik a helyzet: PS3 512 MB, Xbox 512 MB - és a Wii-t le sem merem írni... 88.

Eddig nem áll túl jól a Wii, de itt jön a várható huszárvágás. Amikor játszol valamivel, akkor az adatlapján lévő számokon jár az eszed? Na ugye... Nekem sem. A PS3 és az Xbox néha elképesztő grafikai teljesítményt nyújtanak (ehhez persze egy igényes játék is kell), de mégis csak arról van szó, hogy ülsz, nyomogatod a gombokat. Ehhez képest a Wii-vel játszva már eleve nem biztos, hogy ülsz, gombok nyomogatása helyett pedig sokszor valóban bokszolsz vagy a hősöddel együtt ugrálsz. A titok a Wiimote nevű mozgásérzékelős távirányító. A varázsszó: ÉLMÉNY.


Más konzoloknál az általad irányított, virtuális térben lévő játékos csinál úgy, mintha épp mozogna (persze nem mozog, mert igazából nincsen is), a Wii-nél viszont te csinálsz úgy, mintha! Ha íjazni kell, akkor felhúzod az íjat, ha célozni kell, akkor a jobbra mozgatáshoz a kezednek is jobbra kell mozdulnia. De így, leírva még mindig csak elmélet minden, ami nem igazán adja át a dolgok lényegét. Legjobban akkor jársz, ha elmész valamelyik wii-s barátodhoz, vagy vonatkozó üzletbe, és te magad próbálod ki a Wii-t! Esetemben az első történt, úgyhogy ezúton is: köszi, Csabi! ;]