Méret:	104 x49 x 13 mm
Súly:	107 gramm
Kijelző:	360 x 640 pixel
Mobil szélessáv:	GPRS, EDGE
Multimédia:	Kamera, MP3 lejátszás, E-mail, Internet, Rádió, Diktafon
Ár:	60 Ft
Részletek:	teljes adatlap

Az 5530 egy elavult technológiát próbál modern csomagolópapírban eladni, de rosszul csinálja.

Idén nyáron jelent meg ez a típus, amit Rusi kolléga végül idő hiányában csak lefotózni tudott, megírni nem. Ezért elkértük újra, hiszen olyan modellről van szó, amely olcsó és mégis divatos darab az érintőképernyő és a zenelejátszás miatt. Bolti ára bruttó 60 000 forint körül mozog, tehát egy közepes árfekvésű modellről van szó.

Felhasználóbarátságtalanság

Az iPhone megjelenése óta végre Magyarországon is egyre többen rájönnek, hogy miért nagyszerűek az Apple termékek és milyen az, amikor nem a felhasználó van a készülékért, hanem a készülék a felhasználóért. Az iPhone továbbá azért is jó dolog, mert a mobilgyártók nem mondhatják többé, "mi ilyet tudunk csinálni, ennél jobb nincs". Azért persze legtöbbjük igyekszik a legkevesebb ráfordítással olyan terméket alkotni, melyről elhisszük, hogy megközelíti az iPhone kezelhetőségét.

Sajnos aki nincs benne napi szinten ebben a világban, az simán elhiszi egy jól megkoreografált Samsung reklámról, hogy baromira tud a legújabb érintős mobiljuk, vagy megveszi például az 5530-at, hiszen egy iPhone árának harmadáért kínálja látszólag ugyanazt az érintőképernyőt és annak minden extra szolgáltatását.

Pedig van különbség érintőképernyő és érintőképernyő között. Az 5530-at én nem is nevezném érintőképernyősnek, mert nem érintésérzékeny. Ha megérintem a képernyőjét, akkor nem csinál semmit. Csak akkor hajlandó életre kelni, ha megnyomom erővel, ami óriási minőségbeli különbség ahhoz képest, mintha megérinteném. Ezt a két kijelzőfajtát rezisztívnek, illetve kapacitívnek nevezzük. Nem akarok belemenni a technológiai különbségekbe. Elég legyen annyi, hogy a rezisztív kijelzőt meg kell nyomni erővel, a kapacitív pedig tényleg az érintésünkre reagál. Ez utóbbi hátránya, mivel a bőrünk elektromos vezetőképességét használja ki, ezért kesztyűben például nem működik. Halkan megjegyzem, kesztyűben kezelni akármilyen érintőképernyős telefont olyasmi, mintha kesztyűben dohányoznánk. Kivitelezhető, de közel sem ugyanaz a feeling.


Az 5530 azonban nem csak a kijelző miatt barátságtalan a felhasználóval:

1. 2009-ben nem adunk tollat az érintőképernyős telefonok mellé, mert az tutira rossz előjel a menürendszert illetően. Helyette normális menüt terveztetünk a dizájnerekkel.
2. A SIM-kártyát jól elérhető helyre rakjuk, nem oda, ahonnan csak műköröm, ceruza, toll, bugylibicska, telekinézis és érdekesebbnél érdekesebb eszközök szükségesek a kártya behelyezéséhez! Ebben egyébként az iPhone sem jó a maga gombostűs/fülbevalós megoldásával.
3. A világ piacvezető mobilcégétől 60 000 forintért elvárom, hogy a fél éves készülékem hátlapja ne zörögjön, ne lötyögjön.
4. Ha a bekapcsoló gombot gyakran használnom kell (pl. profilváltás), akkor ne legyen annyira besüllyesztve, hogy szét kelljen trancsíroznom az ujjperceimet a megnyomásához.
5. A rendszercsatlakozókat nem kell eltakarni. Ha mégis ennyire rondák, akkor ott a Samsung kiválóan működő reteszes megoldása, tessék lemásolni!
6. Ha szanaszét animált menüt teszek egy mobilba, akkor erős processzor kell hozzá, nem egy 434 MHz-es mókuskerék.

A menürendszer alapvetően teljesen jó lenne, ha nem akadnának meg az animációk vagy éppen nem ugornának át pár képkockát, hogy a telefon behozza a lemaradását. Nem tetszett továbbá, hogy az almenükre kétszer kell ráklikkelni. Értem én az indokot, ha nem lehetne egy klikkel kijelölni a menüpontot, akkor nem tudnánk előhozni az opciókat sem. Viszont ha már mindenképp kell egy menüpontnak opciók rész, akkor hosszú klikkre kéne tenni és minden gond megoldódna. Tudom, hogy szőrszálhasogatónak tűnök, de attól tudunk igazán megkedvelni egy műszaki cikket, ha az könnyen kezelhető és ezáltal segíti az életünket. Elmúltak már azok az idők, amikor elnéztük egy számítógépnek a lassúságot és a sok lefagyást. A mai kor mobiltelefonjai annyi mindent tudnak, hogy korrekt kezelőfelület nélkül csak megkeserítik a felhasználók életét.

Azért nem olyan rossz mobil ez

El kell mondanom azonban a jó dolgokat is erről a mobilról. Például SMS írásakor rájön az ember, hogy mégis van értelme annak a tollnak a hátlap alatt. A telefon kézírásfelismerője kifogástalanul birkózott meg a macskakaparásaimmal. Általános iskolában úgy motiváltak minket annak idején, hogy csak akkor kezdhettünk el  töltőtollal írni, ha az írásképünk elért egy bizonyos szintre. Nálunk én voltam az utolsó, aki töltőtollat kaphatott, de szerintem azt is csak azért kaptam meg, mert közeledett az év vége. Szóval ennyire rondán írok én, de az 5530-at ez nem zavarja.

A telefon 3,2 megapixeles kamerája autofókuszos, és a legtöbb esetben jó képet tudunk vele csinálni. LED-es vakuja ugyan kevés ahhoz, hogy este készítsünk beltéri fotókat, de ezért a VGA méretű videófelvétel némileg kárpótol. Összességében az 5530 kamerája hasznos, mert ott lapul a zsebünkben és alkalomadtán hirtelen előránthatjuk, lőhetünk pár fotót és már el is tettük.

Zenelejátszásra kifejezetten jó a telefon. A csomagban lévő 4 GB-os memóriakártya sok embernek elegendő lehet, de ha mégsem, akkor akár 16 GB-osat is le tud kezelni. Nem tetszett azonban a füles, melynek zsinórja erősen hasonlított egy tányér száraz túrós csuszára. Viszont ezt könnyen megoldhatjuk úgy, hogy saját fülesünket dugjuk a telefonba.

Jó ötlet, hogy a kijelző balfelső sarka fölé egy érintésérzékeny gombot rejtettek a finnek, amire rábökve egy multimédiás menü jön elő. Ily módon két bökéssel elindítható a zenelejátszó, a böngésző vagy például a képgaléria.

Talán szokatlan lehet elsőre, hogy egy kis cingár, csatlakozókkal együtt mindössze 21 centis adatkábelt kapunk a pénzünkért, de ez egy remek húzás a Nokiától. Nincs feleslegesen hosszú kábel, az asztalon sem akad bele mindenbe és még kevesebb nyersanyagi s kell hozzá. Szintén élveztem, hogy nem szúrták ki a szemem egy apró külső hangszóróval, ami teljesen használhatatlan. Teljesen életszerű az a helyzet, amikor az ember meg akar mutatni a zenemobilján egy jó zenét a haveroknak és nem cipel magával hangszórókat, hanem a készülék saját zajkeltőjét használja. Ebben az 5530 teljesen jó.

Jól sikerült a rádió is, bár az automata állomáskereső a kelleténél lassabban teszi a dolgát. Cserébe szép animációt kaptunk és a készülék rendelkezik RDS-szel is, ki tudja jelezni tehát az állomások nevét.

Végszó

Bruttó 60 000 forintért megéri a vételt, de nem mindenkinek. Azoknak ajánlom megvásárlásra, akik nem iPhone-pótlékot keresnek benne, mert az 5530 XpressMusic közel sem nyújt olyan élményt, mint az Apple mobilja.

További tesztek