Többen és többször mondták már nekem, hogy ők bizony mobilinternet nélkül is elvannak az androidos telefonjukkal és én hajlamos is voltam elhinni nekik, hogy így is lehet. Ugyanis már a Windows Mobile korszakomban megvolt a mobilnetem, így nem is tudtam volna meg soha, milyen is nélküle az Android, ha nem megyek ki a hétvégén külföldre vele.

A határig nem volt gond, folyamatosan jöttek a leveleim. Aztán csak néma csend. Három napon keresztül. A szállodában volt wifi, de természetesen a portán volt a router, így le kellett menjek és leüljek az előtérben, hogy megnézhessem legalább a leveleimet. Hihetetlen, hogy mennyire nyögvenyelős volt az egész és a városban sétálgatva többször azon vettem észre magamat, hogy előveszem a készüléket, mert meg akarok nézni valamit a neten. Aztán eltettem.
Ez a túra végülis rádöbbentett arra, hogy én már nem tudok meglenni mobilinternet nélkül, teljesen függő lettem. A határon belépve megelevenedett a telefon, újra éreztem: itthon vagyok. Jaj, de jó lenne, ha végre normális adatroaming díjak lennének és nem kellene Európában idegennek éreznem magamat...