A tükörreflexes kamerák szenzorai időtlen idők óta felépítésükben, működési elvükben gyakorlatilag nem változtak. A fényérzékeny cellák elhelyezésében ma egyeduralkodónak számít a „bayer” filter, amely ugyan kipróbált, egyszerű, könnyen gyártható, sokat tesztelt felépítés, de valódi kromatikus (szín) felbontása nem az igazi, és a dinamika tartománya is hagy maga után kívánni valót. Ennek oka a felépítésben keresendő, amelyet az alábbi képen láthatnak: a különböző színekre érzékeny cellák egy sajátos hálót alkotnak, amelyben nem minden ponton lehet megmondani, hogy épp milyen színű is a beeső fény.

Ezen alapvető hibák megoldására korábban is készült már néhány megoldás, (pl a különböző méretű és/vagy szokatlan elhelyezésű cellákkal trükköző Fujifilm SuperCCD, amely már csak néhány kompakt gépben található meg) azonban a fehér hollónál is ritkább, méregdrága (avagy túlárazott) Sigma Foveon szenzorán kívül egyik sem élte túl az évek múlását. A Foveon szenzor frappáns megoldása, hogy nem a képsíkban helyezi el egymás mellett a különböző színek érzékelőit, hanem egymás alatt. E megoldásnak persze megvan a saját hátránya, (a fénynek le kell hatolnia a szenzor mélyebb rétegeibe, ami közben veszteségek lépnek fel,) azonban előnyei ezek mellett is figyelemre méltóak.

A Sony saját megoldása is ezen az úton indult el: egy nemrég nyilvánosságra került japán szabadalmi beadvány épp a Foveon szenzorhoz hasonló felépítést ír le: egymás fölé „laminált” érzékelőkkel. A másik újítás a gyors mozgásnál bezavaró, CMOS szenzorokra jellemző „rolling shutter” effektust zárná ki. E zavar amiatt keletkezik, hogy a szenzor képpontjaiból nem egyszerre olvassa ki az elektronika a begyűjtött értékeket, hanem soronként. A túl gyorsan mozgó tárgy pedig a kiolvasás közben bizony elmászik, és ehhez nem is kell olyan gyorsan mozognia. Általában elég csak nekünk jobbra-balra mozgatnunk a kamerát, és a videofelvételen például máris hullámzásnak indulnak.

A megoldás az úgynevezett „global shutter”, amely annyit tesz, hogy egyszerre, párhuzamosan olvassa ki az elektronika az adatokat, nem pedig sorosan, mint régen. Persze ez  sem új megoldás – a CCD szenzorokban például ilyet találni – de mindenki csak nyer azon, ha egyre több CMOS szenzor kapja meg ezt az extrát.

Persze kérdezhetnétek, hogy mégis mit számít, ha a Sony ilyen új dolgokkal áll elő, ha egyszer úgysem Sony cuccot vesztek. A válasz egyszerű: videokamerát vennétek? 98%, hogy Sony érzékelő lesz benne. Tükörreflexes fényképezőgépet? 38%. Kompaktot? 64%. Mobilt? 12%, legalábbis a 2010-es adatok szerint. A Sony uralta 2010-ben a CCD piac 51/59, a CMOS piac 10/32, illetve a teljes piac 18/42 százalékát attól függően, hogy darabszámot vagy bevételt nézünk. Amennyiben pedig mégsem Sony szenzor csücsül a kütyünkben, akkor is jó hír, hogy a Sony felverte az állóvizet. Épp ideje volt.