Ha egy gyors pillantást vetünk az elmúlt jó pár év fényképezőgép felhozatalára, alapvetően két trendnek lehetünk tanúi. Az egyik, miszerint a megapixel háború a jelek szerint mind a mai napig tart, a másik pedig, hogy az új masinák általában véve egyre nagyobb zoomátfogással rendelkeznek. Ez utóbbi vonalon elindulva megállapíthatjuk, hogy míg régebben a bridge masinák rendelkeztek 10-12x-es zoommal, addig ma már a travel-zoom kompaktok bírnak ilyen zoommal. A bridge kategória delikvenseinek zoomátfogása pedig ezzel párhuzamosan először a 20x-os, majd pedig a 30x-os tartományt is átlépte. Jelen tesztalanyunk, a Sony HX100V egész pontosan 30x-os optikai zoommal van felvértezve, lássuk hát, hogy pontosan mit is tud a gyakorlatban!

Design
A Sony HX100V külcsín és ergonómia tekintetében igen sokat fejlődött elődjéhez, a még 2009 tavaszán bejelentett Sony HX1-hez képest. A 121,6x86,6x93,1 milliméteres készülékház nem mondható kicsinek, ami szerintem nem feltétlenül hátrány, sőt, a nagyobb kézmérettel megáldott férfiembereknek pontosan az ilyen és ehhez hasonló masinák fogása a legkényelmesebb. A jobb kéz által fogott markolat méretét sikerült jól eltalálni, és a gumírozott felület is nagyon rendben van, mint ahogy az egész fényképezőgép enyhén érdesített felülete. Gombokból sincs hiány, ráadásul e kezelőszervek méretét is jól belőtte a Sony, tehát ergonómiából mindenképpen jelest érdemel a kicsike.

Felszereltség
Az alapcsomagban a szokásos dokumentáción kívül csupán egy adatkábelt és egy akkumulátortöltő kábelt találunk. A 900 mAh kapacitású akksi töltése nem egy külön eszközben, hanem magában a fényképezőgépben történik: az NP-FH50 típusjelű akkumulátor a CIPA szabvány szerint egy feltöltéssel mintegy 410 felvétel elkészítését teszi lehetővé. A fotók SD/SDHC/SDXC, illetve MemoryStick Duo memóriakártyákon tárolhatók el, az integrált memória 20 MB-os kapacitása gyakorlatilag semmire sem elegendő. A baloldalra került miniHDMI csatlakozó aljzat révén akár televíziós készülékekre is könnyű szerrel átlőhetők a fényképek és videók, az alsó él közepén lévő állványmenetnek pedig elsősorban csoportképkészítéskor és HDR fotózáskor vehetjük hasznát.

Kezdődhet a móka!
A LED-es megvilágítású on/off gomb lenyomását követően mintegy 2 másodperc telik el addig, míg ellőhetjük az első felvételt. E gomb közvetlen közelében tartózkodik a Finder/LCD kapcsoló, mellyel értelemszerűen az EVF és az LCD között váltogathatunk, de mivel az állítható dioptriás nézőke mellett egy proximity szenzor is helyet kapott, a váltást akár teljesen rábízhatjuk az elektronikára. A felső élen lévő üzemmód-választó tárcsán tizenegy funkció van feltüntetve, az előtte lévő Focus gombbal pedig választhatunk a többmezős fókusz, a középre történő élesítés, illetve a manuális fókuszpont megadás között. Van itt még egy szabadon programozható gomb, no és persze a kombinált zoom/exponáló gomb is idekerült. A hátfalon legfelül található a felvételek visszanézésére szolgáló gomb és a dedikált videófelvevő gomb. A jobbszélre került az az érdekes Jog-Dial, mely nem egyszerűen csak forgatható, hanem egyben be is nyomható.

Felbontás, képzaj
Míg a HX1 révén még csak 9 megapixeles, addig a HX100 segítségével már akár 16 megapixeles felbontásban is fotózhatunk (csak JPEG-ben, RAW nincs). Az 1/2,3 colos szenzor az idei Sony Ericsson mobilokból már ismerős Exmor R technológiára épül, mely tulajdonképpen nem más, mint egy BSI-CMOS megoldás. De pontosan mit is takar ez a BSI-CMOS elnevezés? A CMOS-ba most inkább nem mennék bele részletesen, a BSI pedig a Back Side Illuminated szavak rövidítése, vagyis azt jelenti, hogy hátulról megvilágított szenzor. Lényeg a lényeg: míg a korábbi szenzorok fény felé eső részén olyan zavaró elemek takartak bele a fénybe, mint például a vezetékek, addig ennél a technológiánál ezek az alkatrészek az érzékelő másik oldalára kerültek. Ennek előnye, hogy több fény jut a szenzorra és a képzaj alacsonyabb szinten tartható. A HX100 képzajával nincsenek is problémák: a fényérzékenység ISO100 és ISO3200 között állítható, és bizony egészen akár ISO800-ig elmerészkedhetünk anélkül, hogy jelentősen képzajtól kellene tartanunk.


Tesztfotók

Üzemmódok
Nem is egy, hanem rögtön két automatikus üzemmód áll rendelkezésünkre. Az alap az intelligens automatika, ezenkívül pedig választhatjuk az elmosódást és zajt igen hatékonyan csökkentő, úgynevezett kiváló automatikus üzemmódot is. A haladóbb fotósok próbálkozhatnak inkább a program automatikával, vagyis a P-betűs üzemmóddal, vagy esetleg kipróbálhatják a félautomatikus S és A módokat. Az igazán nagy vagányoknak készült a teljesen manuális M üzemmód, amikor is a Jog Dial tekergetésével és nyomkodásával egyszerűen állítható a fényérzékenység, a zársebesség és a rekesz. Remek megoldás, hogy kedvenc beállításaink (három) egyszerűen elmenthetők és bármikor betölthetők néhány gombnyomással. Panoráma képet mind a négy irányban készíthetünk és amennyiben a legnagyobb felbontást választjuk, közel 43 megapixeles monstre képeket kapunk végeredményképpen. A manapság oly divatos 3D funkció sem hiányzik a fedélzetről, ráadásul három különböző opcióval is fel van vértezve: állókép, panorámapásztázás és pásztázó többszöges fotó.  

Objektív
A Carl Zeiss Vario-Tessar objektív alaphelyzetben 18 millimétert lóg ki a készülékházból, teljesen rátolt zoomnál pedig 54 millimétert, vagyis ilyenkor már igazi kis mini ágyú a HX100-as. A 27 milliméteres nagylátószög nem éppen rekordérték, hiszen ma már nem egy rivális 24 milliméternél tart, tele állásban pedig 810 milliméteres gyújtótávolságot kapunk. Ebből már kiszámolható, hogy az optikai zoom 30x-os nagyításra képes (HX9: 20x), vagyis a jelenlegi 35-36x-os rekordereket e tekintetben sem fogja be a Sony, mindenesetre vélhetően kevesen lesznek olyanok, akik a 30x-os értéket kevesellni fogják. Az f2,8-f5,5-ös fényerejű, stabilizált (SteadyShot) objektív a két végállás között mintegy 3 másodperc alatt teszi meg az utat, makró módban pedig 1 centiméteres közelpontot tesz lehetővé. A mintegy 0,1 másodperces fókuszálási idő remek (van manuális fókusz is), a frontlencse védelméről pedig egy rápattintható kis objektívsapka gondoskodik.

Kijelző, videó
A HX9-et anno elég sok kritika érte amiatt, hogy kijelzője elég pixeles megjelenítésre képes csak. Na, ezt ma már teljesen el lehet felejteni a HX100 kapcsán! A 3 colos képátlóval rendelkező TFT kijelző 921 ezer képponttal van felvértezve, és jó hír, hogy nem csak nagy felbontásáról ismerszik meg, hanem arról is, hogy erős napsütésben is jól látható a képe. A fotózás közben élő hisztogramot biztosító LCD ráadásul kibillenthető és mindkét irányban közel 90 fokban elforgatható, ami ugyebár például gombafotózáskor, vagy a fényképezőgépet nagy tömeg fölé emelve tesz jó szolgálatot. A videófelvevő sem okoz csalódást, hiszen hozza a ma már teljes joggal elvárható 1920x1080 pixeles Full HD felbontást, ráadásul 26 Mbit/s-os bitráta mellett.. A sztereó hanggal megspékelt MP4 felvételek kapcsán némi megkötés, hogy méretük, illetve hosszuk nem haladhatja meg a 2 GB-ot, illetve a 29 percet.

Tesztvideó


Szolgáltatások
Gyári témabeállításból egész pontosan tizenhatot kapunk. Ezek közül kiemelném az elmosódás csökkentő verziót, melynek lényege, hogy a masina gyors egymásutánban hat felvételt készít, és ezekből rak össze egy kiváló minőségű fotót. Hasonlóan remek eredményt produkál még a kézben tartott esti üzemmód, illetve a HDR ellenfény kompenzáció. Az arcfelismerés kapcsán megadható, hogy inkább a gyerek arcok, vagy a felnőtt fizimiskák élvezzenek prioritást, a mosolyérzékelés érzékenysége pedig három fokozatban állítható. A pislogást gátló szolgáltatást bekapcsolva a fényképezőgép két felvételt készít gyors egymásutánban, és azt a fotót menti el, melyen a fotóalany nem pislog. Az önkioldó 2 és 10 másodperces késleltetésre képes, ezenkívül pedig az is beállítható, hogy egy, illetve két arc detektálását követően induljon csak el a visszaszámlálás. A közepes teljesítményű vaku mintegy 2 centiméter magasra pattan ki, vakupapucs hiányában külső vaku alkalmazására nincs lehetőség.

Funkciók
Manuális módban 30 és 1/4000 másodperc között állítható a zársebesség és adott esetben jó szolgálatot tehet a ki/bekapcsolható ND-szűrő. A fénymérés többpontos, középre súlyozott és pontszerű lehet, valamint manuálisan állítható többek közt a színtelítettség, a kontraszt, az élesség, a fehéregyensúly és a háromfokozatú zajcsökkentés. A HX100 és a HX100V testvérmodellek közötti egyetlen különbség, hogy az utóbbiban, vagyis jelen tesztalanyunkban van GPS-vevő. Ennek köszönhetően a felvételek EXIF adatai közé elmenthetők a készítés pontos koordinátái, ezenkívül pedig a fényképezőgép órája is mindig pontos a GPS-vevő miatt. Negatívum, hogy bekapcsolt GPS mellett jelentősen nő a készülék fogyasztása, ellenben pozitívum, hogy digitális iránytű feature-t is kapunk.

Konklúzió
A cikk írásakor mintegy 120 ezer forintos áron kapható a Sony HX100V, vagyis körülbelül annyiért, mint amennyibe egy kitobjektíves low-end DSLR kerül. El lehet gondolkozni azon, hogy akkor ennyi pénzből már inkább tükörreflexest vásároljunk, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy ekkor egy mindössze 3x-os zoommal rendelkező gépet kapunk. Ennél meg ugyebár 10x nagyobb zoom van a Sony bridge masinájában - nem elhanyagolható szempont. Aki relatíve olcsón szeretne relatíve jó minőségben fotózni nagy zoomátfogás és folyamatos objektív-cserélgetés nélkül, nos, az mindenképpen jól járhat a HX100V-vel. Alternatív megoldás lehet a 36x-os zoomos Nikon P500, a 35x-ös zoomos Canon SX30 IS, vagy esetleg a 30x-os zoomos Olympus SP-800UZ, illetve a napokban bejelentett 36x-os zoomos SP-810UZ.