Kedves Mániákusok, kedves Látogatók.

Kedves Mániákusok, kedves Látogatók!

Blog írására Gusty blogger poénja indított. Az egyik PDAMániás baráti összejövetelen azt mondta, hogy nekem egy külön kategóriát kellene létrehozni a Fórumban "sokat kérdez" névvel.

Gusty-nak igaza van. Sokat kérdezek. A számítógépekrõl, ezen belül különösen az érdeklõdésemet nagyon foglalkoztató PDA-król nem sokat tudok. Homályos ismereteim vannak a hardver-felépítésükrõl, ennél valamivel világosabbak a szoftver oldalról. Minden, amit a gépekrõl és a programokról tudok a nálam sokkal jártasabbaktól szerzett információk, és saját - gyakran igen keserves, izzasztó, jeges rémületet, vagy éppen idegességet kiváltó - tapasztalataim alapján leszűrt tudás.

Az egész úgy kezdõdött, hogy 1999-ben megláttam egy Compaq iPaq készüléket egy ismerõsömnél, és kedvet kaptam a naptári bejegyzéseim, telefonkönyv adataim digitális kezelésére. Végre véget értek a ceruzás bejegyzések a filofaxba, az áthúzott naptári bejegyzések! Hurrá!

Aztán eltelt egy kis idõ, és kényelmetlenné vált a külön telefon + PDA együtt cipelgetése, és megjelent az egyik mobilszolgáltató kínálatában az elsõ Qtek telefon + PDA kombó. Innen több váltással jutottam el a híres BlueAngelhez. És itt kezdõdött az én PDAMániákusságom, a behatóbb ismerkedés a számítástechnika e szegmensével.

Ezúton szeretném kifejezni hálás köszönetem Májkelnek, aki ebben az idõben az a személy volt, akitõl sokat kérdezhettem, aki az elsõ ROM flashem idején a kezemet fogta, Messengeren izgult velem együtt, hogy sikerüljön, és türelmesen viselve amatõr kapálózásaimat rengeteg hasznos tanáccsal, információval ellátott - egyben megindított azon az úton, amely a programok működése iránti érdeklõdéshez vezetett. Ebbõl az idõszakból származik a barátság HBK-val, aki felhasználói látókörömet tágította, köszönöm a sok programtippet, az "áthekkelt" délutánokat!

Szeretnék köszönetet mondani a Nokia9500-as topic valamennyi lakójának. Akkoriban lettem "mindig itt ólálkodik"-ból "PDAMániákus", amikor a jelzett készüléket használtam, megszaporítva õsz hajszálaim számát. Ez volt az az idõszak, amikor megértettem, milyen fontos és jó, hogy ez a honlap, pontosabban szólva a honlapon működõ fórum egy közösség, ahol segítünk egymásnak információval, tanáccsal, tapasztalattal, néha csak egy jó szóval.

Mivel ez nem egy Oscar-díj átadó, ezért gyorsan abbahagyom a köszöngetést! Egy jóbarátom viszont még említést érdemel, akitõl mostanában kérdezek sokat, akinek a tudásából segítségébõl - nem egyedüliként ebben a közösségben - élek, okulok. Õ Xanadu, aki remélem, egyszer újra velünk lesz itt a bloggerek között.

Mint az a fentiekbõl talán kiderül, én bloggerként nem boszorkánykonyhát szeretnék nyitni, nem várhatók tõlem forradalmi újítások.

Ugyanolyan lelkes amatõr vagyok, mint a fórumozók többsége. Amiért bloggerkedésre adtam a fejem, az Gusty találó jelzõje: mert sokat kérdezek. És - teszem hozzá - azért, mert sokat próbálkozom. Makacs fajta vagyok, ha egy problémával találkozom, addig nem nyugszom, amíg valahogy meg nem oldom. És ha már a kérdéseimre válaszokat kapok, ha sikerül megoldásokat szülnöm talán másokat is érintõ problémákra, a válaszokat és a tapasztalatokat megpróbálom összerendszerezni, és egyszerű, érthetõ formában közzé tenni. Oldalaimat elsõsorban amatõröknek, kezdõknek ajánlom, akik egyszerű kérdésekre kaphatnak egyszerű, kézzel fogható válaszokat.

Nem ígérhetek rendszeres megjelenést. A PDA nekem elsõsorban hobbi. Értelemszerűen van úgy, hogy nem jut rá idõm. Ezért akár hetek, hónapok is eltelhetnek, amíg új írással jelenkezem. Abban kérem segítségeteket, hogy ha kérdésetek van, olyan problémával találkoztok, amelynek megoldása nehézséget okoz, írjatok, és megpróbálom rájuk megkeresni a megoldást, amit közzé is teszek majd itt, az oldalaimon. A blog neve ezért "Kérdezz! Felelek!"

A válaszra néha kicsit várni kell majd, ezért elõre is elnézést kérek!