Egy 2010 júniusában kelt, a nemzetbiztonsági hivatalból kikért dokumentum szerint az új részleg a közemberekről gyűjti az adatokat: nem, kor, etnikum, szívritmus, testmozgás, munka és munkahely, hangmagasság és testhőmérséklet változásai, valamint még a légzési ritmust is.

A FAST nevű rendszer feladata az, hogy az összegyűjtött adatok alapján eldöntse: utal-e bármi arra, hogy a személy a jövőben bármiféle bűnt fog elkövetni? A kiötlői persze azt szeretnék, ha a rendszer még elkövetés előtt elfoghatóvá tenné például a terroristákat, merénylőket, hogy csak a legveszélyesebbeket említsük.

A rendszer egyik eleme az olyan (pszichológiai és viselkedéstani) szenzorok és adatforrások használata, amely nem „zavarja/zavarhatja” a megfigyelés hagyományos elvei szerint az alanyokat. Azaz a megfigyelés ténye nem befolyásolja a kimenetelt. Ezen szenzorok feladata, hogy észrevegyék a stressz jeleit, amely sokszor a károkozást, bűnelkövetést előzi meg.

A rendszert jelenleg csak a nemzetbiztonsági hivatal emberein, valamint Amerika egy közelebbről meg nem nevezett északkeleti területén tesztelik. A dokumentumok szerint egy nagyobb, szimulált teszt is közeleg, amelyben ételkihordókat környékeznek megy egy VIP-rendezvény alatt. Az egyik csoport feladata az lenne, hogy teljesen normálisan viselkedjen, míg a másiké, hogy rosszindulatot, bűnözői szándékot színleljen. A FAST feladata pedig az, hogy eldöntse, ki melyik csoportba is tartozik. A dokumentumok szerint a FAST rendszert később biztonsági ellenőrző pontokon is használhatnák.

Nem örül azonban mindenki az új rendszernek: a téves riasztás ugyanis ártatlan polgárokat hozhat igencsak kínos helyzetbe. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a rendszer jókora vakriasztási rátával rendelkezik, és legjobb esetben is csak 70 százalékosan pontos. Emellett pedig az érintettek privát szféráját is enyhén szólva megsértheti egy ilyen, óriási adathalmazt tároló és feldolgozó rendszer.