Izland furcsa egy ország. Magyarok számára még a családnév is furcsa, amelyet nem a családfáról, hanem közvetlen szülejük keresztnevét örökíti meg. Egyébként is, mi nem lenne furcsa egy Magyarországnyi területtel rendelkező, mégis csupán háromszázezres (nem elírás, Budapesten hatszor ennyien vagyunk) lakosú, mindentől távol álló szigetvilágon?

Míg más országokban az internetpenetrációval büszkélkednek, az izlandiak kilencven százaléka nem simán internethozzáféréssel, hanem szélessávú nethozzáféréssel rendelkezik. Kétharmaduk pedig megtalálható a Facebook-on is. Így aztán az elsőre teljesen hajmeresztő ötlet egyre inkább hatalmas találmánynak tűnik.

Az ország, amely még mindig nem lábalt ki a 2009-es összeroskadásból, valószínűleg óriási összegeket spórol meg a Facebook / Twitter / YouTube / Flickr integrációval, még ha ki is kell gyomlálni a „tiltsuk be a tűzhányók működését” és hozzá hasonlatos vicces beszólásokat. Az ország eredeti alkotmányát még 1944-ben alkották, vagyis inkább másolták: a dán elszakadás után az egykori anyaországét vették át kisebb (például a „király” szót lecserélték az „elnök”-re) módosításokkal.

A tervezetet egy 25 tagú, szavazással választott csoport készíti elő, azonban az érdeklődők bármikor figyelemmel kísérhetik az üléseket, az izlandiak pedig akár online is küldhetnek javaslatokat, valós időben. Bármi is legyen a teljesen nyíltan zajló alkotmányozás vége, (amely e hónap végére várható) egyben biztosak lehetünk: a kis ország alkotmánya lesz az első, valóban huszonegyedik századi alaptörvény!