A televíziós készülékek háza táján a tavalyi esztendő egyértelműen a 3D képmegjelenítés jegyében zajlott. A fejlesztések természetesen egyetlen percig sem állhatnak le, így idén már a továbbfejlesztett 3D TV-k és a vadonatúj smart TV-k, vagyis okostelevíziók tarolnak a piacon. Ahogy nemrégiben mobiltelefon fronton is lezajlott egy okosodási folyamat és a normál mobilok helyét átvették a smartphone-ok, úgy most TV fronton kezdődött el egy hasonló folyamat. De mi van akkor, ha mondjuk a közelmúltban vásároltunk egy minden hájjal megkent, de még nem smart besorolású TV-t, viszont annak funkcionalitását azért el tudnánk viselni? Logikusan nem fogunk azonnal boltba rohanni egy új televízióért, hiszen TV-t azért mégsem évente vásárolunk. A megoldás egy olyan kis kütyü, melyet leginkább a "TV-okosító" becenévvel illethetünk.

Előzmények
Az LG-től néhány hónappal ezelőtt kaptunk már tesztre egy multimédiás lejátszót. A 2010-ben debütált LG DP1W egy nagyon is szerethető készülék volt, bár a tesztben lévő wishlisten ott szerepelt például az internetes rádiós alkalmazás, illetve a webböngésző és a Facebook kliens. Úgy tűnik, hogy a dél-koreai gyártó meghallgatta imáinkat, ugyanis a 2011-es modellévre szánt LG ST600-ban már benne vannak ezek a funkciók, legalábbis többé-kevésbé. Ha a DP1W és az ST600 közötti különbséget tömören kell megfogalmaznom, akkor azt kell mondanom, hogy míg a DP1W gyakorlatilag egy sztenderd multimédiás lejátszó némi hálózati támogatással, addig az ST600 egy már erősen a hálózatra és annak szolgáltatásaira kihegyezett TV-okosító.

Külcsín
A DP1W-t széles és karcsú designnal áldották meg a tervezők, az ST600 viszont már sokkal inkább egy összenyomott kockára hasonlít (110x110x29 milliméter). Az egész készülékház műanyagból készült, mindenesetre a szálhúzott fedlap megpróbálja elhitetni az emberrel, hogy ő bizony nemes anyagból, fémből készült. A fekete dobozka baloldala teljesen csupasz, az ellentétes oldal pedig egy miniatűr Reset gombnak és egy USB csatlakozó aljzatnak ad otthont.

A dupla USB-s DP1W-hez a szimpla USB mindenképpen visszalépést jelent, vagyis az ST600-ra nem tudunk egyszerre rádugni egy viszonylag fix külső winchestert és egy abszolút mobilis pendrive-ot. Az előlapon egy kis működésjelző LED tanyázik, a hátoldalon pedig újabb csatlakozók figyelnek. Kapunk például egy 10/100 Mbit/s-os Ethernet csatit, egy HDMI (1.3) portot, egy optikai kimenetet, valamint egy hálózati adapter csatlakozó aljzatot. Az Ethernet sajnos továbbra sem Gigabites, ezenkívül pedig egy SD kártyaolvasót is el tudnék képzelni a kicsikén. A négy darab kis gumilábon álló dobozkán egyébként egyetlen kezelőszerv sem kapott helyet - a DP1W tetején ugyebár még volt jó néhány gomb. Standby módban alig 0,4 W-ot fogyaszt a készülék, bekapcsolt állapotban pedig 17 W-ot, és itt jegyzendő meg, hogy 10 perc használat után a box már elég meleg tud lenni.

Kapcsoljuk be!
A dobozban magán a készüléken kívül találunk még egy hálózati adaptert, egy távirányítót, némi dokumentációt, illetve egy részletes leírást, valamint a Nero MediaHome 4 Essentials szoftvert tartalmazó CD-t. Azért jó lett volna, ha mondjuk egy HDMI-kábelt is kapunk a pénzünkért - ez utóbbiról tehát magunknak kell gondoskodnunk. A beüzemelés rendkívül egyszerűen zajlott: a TV-t és a boxot összekötöttem egy HDMI kábellel, a box és az erősítő közé jött egy optikai kábel, a 2 TB-os külső vinyót rádugtam az USB portra, végül pedig az egész rendszert áram alá helyeztem. Ezt követően lezajlott egy néhány másodperces bootolási folyamat, ami körülbelül annyi ideig tartott, mint a DP1W esetében. Mielőtt elmélyedtem volna a szolgáltatások dzsungelében, rögtön egy gyors szoftverfrissítéssel kezdtem, így a gyári ST.8.79.118.F szoftvert lecseréltem a legfrissebb ST.8.79.151.F-es kiadásra.

Kezelőfelület, alkalmazások
A főoldalon három nagy panel közül választhatunk, melyek közül az első az úgynevezett prémium tartalmakat, a második a webböngészőt, a harmadik pedig az intelligens megosztás név mögé bújtatott médialejátszót vonultatja fel, ezenkívül pedig ugyancsak itt érhető el a jobbfelső sarokba került beállítások fül. A prémium ablakra nyomva egy újabb szoftverfrissítésbe szaladtam bele, ezt követően pedig hat kis ablak bukkant fel. A Funspot néhány egyszerű kis játékot takar, az MLB.TV egy baseball tematikájú alkalmazás, az AccuWeather időjárás előrejelzéseket ad, a vTuner egy internetes rádió alkalmazás, a Picasa webalbum és a YouTube pedig gondolom, nem igényel különösebb magyarázatot. Jelenleg ez a hat gyári alkalmazás érhető el az ST600-on, ami a DP1W-hez mindenképpen előrelépést jelent, de valahogy még nem az igazi. Hogy miért? Nos, csupán azért, mert az ST600 igazi aduásza az LG App Store lenne, ez a mintegy 200 tartalommal felvértezett alkalmazásbolt viszont jelenleg még nem érhető el. Az LG azt ígéri, hogy valamikor a második félévben fog startolni a szolgáltatás, addig viszont ugyebár csak félkarú óriás az ST600.

Médialejátszó, böngésző
Ahogy az egy ilyen küytütől teljes joggal elvárható, a készülék Full HD felbontásban képes lejátszani a különböző mozgókép tartalmakat, és természetesen abszolút döccenésmentesen, teljesen folyamatosan. Az MPEG2 és MPEG4 (H.264) formátumok mellett természetesen adott a remek MKV támogatás, ezenkívül pedig a DivX, DivX HD és WMV állományok lejátszása sem okoz gondot. Lejátszás közben jól funkcionál a gyors tekerés, a kép mérete pedig 2 százalékos ugrásonként nagyítható. A DP1W kapcsán kritizáltam, hogy BD ISO-kat nem, hanem csak DVD ISO-kat kezel, nos, az ST600 sajnos már ez utóbbi formátumot sem támogatja.


Szerencsére a feliratok kezelése teljesen jól sikerült, a zenelejátszó pedig MP3, AAC és WMA muzsikákat képes megszólaltatni, no és persze a diavetítős funkciós képnézegető (JPG, PNG) alkalmazás sem hiányzik a fedélzetről. A DP1W-ben még nem volt böngésző, az ST600-ban viszont már van, viszont az általa biztosított felhasználói élmény még nagyon messze van a számítógépen, vagy akár tableten megszokottól. Az oldalak betöltése és görgetése nagyon lassú, Flashből pedig csak a 8-as verzió támogatott. Hasznos, hogy kedvenc oldalaink elmenthetők és az előzményekben is kutathatunk, a virtuális billentyűzeten pedig a DP1W-től eltérően immár az ékezetes karakterek is előcsalogathatóak.


Hálózat, beállítások
Az internetes tartalmakhoz (videók, rádióadások, képek, alkalmazások, frissítések) egyrészt a vezetékes Etherneten, másrészt pedig az immár a/b/g/n kompatibilis WLAN kontrolleren keresztül férhetünk hozzá, a DLNA 1.5 révén pedig a helyi hálózaton történő megosztás/hozzáférés lehetősége is adott. A sokszor 10 Mbit/s-os bitrátával rendelkező HD videók folyamatos streameléséhez már kevés lehet a Wi-Fi, így ilyen esetekben mindenképpen jobban járunk a vezetékes csatlakoztatással. Megjegyzendő, hogy a DP1W-nek van egy Wi-Fi nélküli testvérmodellje, DP1 néven, az ST600-ból viszont már értelemszerűen csak Wi-Fi-s verzió létezik. A menüben manuálisan beállítható a kimeneti felbontás, mely lehet 480, 576, 720 és 1080 soros, de természetesen automatán is hagyhatjuk a beállítást. A képarány 4:3 és 16:9 lehet, a hangkimeneten pedig az érintetlen digitális hangfolyamon kívül sztereóra lekevert hang is kinyerhető. Manuálisan szabályozható továbbá a fényerő, a kontraszt és a HDMI színtér. A tartalmak listás és ikonos megjelenítése kapcsán négyféle design közül lehet választani, így vélhetően mindenki megtalálja majd a számítását.


Távirányítás
A távirányító a DP1W-hez képest alaposan összement a mosásban (120x40x20 milliméter), és bizony jóval kevesebb gomb kapott helyet rajta. A bekapcsoló- és menügombok a legfelső sorba kerültek, alattuk pedig ott figyel a multifunkciós navigációs gomb. Ez utóbbinak az oldalai nyomkodhatók, a közepe pedig simogatható: a sajnos nem túl nagy méretű (3x3 mm) gomb közepe érintésérzékeny, így ujjunkkal simogatva mozgathatjuk például a kurzort a böngészőben (háromféle sebesség opció mellett).


Ha nem tetszik a gyári távirányító, akár egy Wi-Fi-s okostelefon révén is kezelhető az ST600, ehhez pedig csupán egy kis alkalmazást kell letölteni az Android Marketről, vagy az App Store-ból. Az LG Remote révén kényelmesen elérhetők a készülék főbb funkciói, a böngészőben mozgatható az egérkurzor, ezenkívül pedig a multi-touch zoom is munkára fogható. Én egy Samsung Galaxy S-en próbáltam a dolgot, és működött is, csak éppen nem valami gyorsan. Érdekesség, hogy a telefonon be lehet állítani, hogy bejövő hívás esetén a lejátszás álljon meg a médialejátszón. Megjegyzendő továbbá, hogy az LG Remote hálózati kapcsolatos LG Blu-ray lejátszókkal is használható.

Konklúzió
Az LG DP1W-t anno gyorsan megszerettem és tulajdonképpen csak egyes netes funkciókat hiányoltam belőle. Ezeket a hiányosságokat az ST600 kapcsán már pótolta a gyártó, ez azonban a jelek szerint a multimédiás képességek rovására ment - az LG multimédiás csapata által fejlesztett ST600 bizony kevesebb formátumot támogat, mint a még az IT-s csapat által készített DP1W. Az LG App Store-ban igen komoly potenciál lakozik, ezt viszont egyelőre sajnos még nem sikerült kipróbálnunk. A webböngésző és az egész készülék működése igen lomhának érződik, de az LG-től ígéretet kaptunk arra, hogy az érkezőben lévő frissítések e problémát mindenképpen orvosolni fogják. A DP1W az elmúlt hónapokban egyébként jó néhány frissítést kapott és immár nemcsak pendrive-ról, hanem neten keresztül is frissíthető, és egyelőre csak bízni tudunk benne, hogy az ST600 is korrekt terméktámogatásban fog részesülni.

A cikk írásakor az LG ST600 34900 forintos áron kapható. Összehasonlításképp, az LG DP1W jelenleg 27900 forintba kerül, az integrált Wi-Fi-nélküli, de utólag Wi-Fi kompatibilissé tehető LG DP1 ára pedig 25900 forint.