AudioBone csontrezgéses fülhallgató - csak a neve ijesztő

Radics Boglárka - 2011. február 4. | 08:00 kütyü

Csontrezgéses fülhallgatót próbáltunk ki - a CES-en díjazott eszköz csupán nevében félelmetes. Boncmesterek helyett a biztonságos és higiénikus fülhallgatók szerelmesei használják.

Ha az ember lánya bedugja a fülébe a „fülzsírkikaparós" Sennheiser fejhallgatót, és jól felnyomja a hangerőt az iPhone-ján, sikeresen kizárhatja a külvilágot, ami különösen hasznos ha reggel álmos fejjel zötykölődik a zsúfolásig tele buszon, villamoson, metróban. Persze a hallásunk egészségéért aggódó EU-s politikusok limitálni akarják a hangerőt, mert az európai unió fiatalságának hallását - állítólag - tönkreteszik a csúnya, hangos MP3 és egyéb zenelejátszók, illetve az azokból áradó túl hangos zene.

De mi volna akkor, ha olyan fejhallgatót használnák, amelyik nem bombázza lökéshullámokkal a dobhártyánkat, és nem teszi tönkre irreverzibilis módon a kis szőrsejtjeinket? Sőt, mi lenne, ha úgy hallgatnánk menet közben zenét, hogy nem zárjuk ki a külvilágot? Így például meghallanánk, hogy mögöttünk óbégat egy jóember, aki a zsebünkből kiesett belépőkártyát akarja visszaadni. Vagy azért óbégat, mert le szeretne szállni, de előtte állunk?

Szerencsére van már olyan technológia, amivel ezen vágyaink teljesülhetnek. Kicsit morbid hangzású a neve: csontrezgéses fülhallgatónak hívják. Nem valami brutális boncmesteri eszközről van szó, hanem egy olyan hangképzési technológiáról, melyről pár évvel korábban Sanci kollégám már beszámolt. Az akkori nagy nóvum azóta elérhető közelségbe került, olyannyira, hogy egy ideje már itthon is kapható. A hazai forgalmazótól kaptunk tesztre egy példányt, amivel kipróbálhattunk, milyen is az, ha egyenesen a fejünkben szólal meg a zene.

A csontrezgéses fejhallgatóban nincs hagyományos értelemben vett hangszóró: a fül előtti, csontos részen (amit nyomogatni szoktunk, ha fáj a fülünk) elhelyezkedő fejhallgató - a bőr közvetítésével - rezgésbe hozza a koponyacsontot, így a rezgés a külső- és középfül elkerülésével egyenesen a belsőfülhöz jut. A belsőfültől minden a megszokott módon történik. A csigában a mechanikai inger - a rezgés - ingerületet vált ki, amit a hallóideg majd az agyon belüli hallópályák az agykéreg megfelelő központjáig vezetnek. A hangot ekkor halljuk meg, majd további bonyolult agyi kapcsolatokon keresztül értelmezzük azt.

Ennek a technológiának több előnye is van. Az egyik, amint már fentebb írtam, hogy ha ilyen fülest használunk, a hallójáratainkat nem tömjük tele gumival és hangszóróval, így a külvilág zajai tökéletesen hallhatók. Ez használat közben érdekes érzés: egyrészről tökéletesen hallható a zene, viszont közben minden más környezeti zaj, például a beszéd is - az unalmas beszélgetős műsorok alá zenei aláfestést lehet ilyen fülessel produkálni, az irodában pedig halljuk, ha épp rólunk beszél a főnök.

Az első csontrezgéses

A csontrezgéses hallás első, közismert alakja Ludwig van Beethoven német zeneszerző, aki már a XVIII. században alkalmazta a csontrezgéses módszert. Miután elvesztette hallását, komponálás közben mindig egy dobverőt támasztott zongorájához. A dobverő másik végére egyszerűen ráharapott, így a zongora rezgésbe hozta a dobverőt, a dobverő a fogain keresztül megrezegtette a koponyáját, onnan pedig már egyenes út vezetett a hallóidegeihez.

Persze van ennek gyakorlati haszna. Például, ha biciklizni megyünk, hallgathatunk zenét, mégis halljuk a forgalom zaját, így nagyobb biztonságban kerékpározhatunk. Utazás közben is meghalljuk, ha valaki szól, vagy akár otthon, meghalljuk, ha szól a gyerek/férj/feleség. A technológiából fakadóan a csontrezgéses füles másik előnye a higiénia. Ez kényes kérdés az in-ear, vagy ear plug fülhallgatóknál, nem véletlenül nevezték régen „fülzsírkikaparósnak".

A fülhallgató gumijára óhatatlanul odatapadhatnak nemkívánatos darabkák, ami akkor különösen kínos, ha valakinek mutatni szeretnénk egy zenét, és mikor átadnánk a füles, akkor tűnik fel, hogy eléggé... szutykos. Mivel a csontrezgéses fülest nem dugjuk a fülünkbe, ez a probléma nem merülhet fel. Továbbá a fülgyulladás is kizárható, ami érzékenyebb fülűeknél könnyen előfordulhat a hagyományos fülhallgató használatakor. Nálunk a japán AudioBone csontrezgéses fülhallgatója járt, melyről érdemes tudni, hogy 2009-ben díjat nyert a CES-en.

A sok előny mellett azért ennek a megoldásnak vannak hátrányai is, melyek a használat során előjöttek. Az egyik kellemetlenség, hogy kényelmetlen. Ahhoz ugyanis, hogy a rezgés kellő mértékben átjusson a csontra, a fülesnek elég szorosan kell illeszkednie, ami hosszú távon - nekem legalábbis - meglehetősen kényelmetlen volt; szorította a fejemet. Nyilván ez egyedi érzékenység is, hiszen még az orrnyergemet és fültövemet nyomó szemüvegtől is megfájdul a fejem egy idő után. Biztos van, akit ez cseppet sem zavar, én viszont nem szeretem, ha folyamatos nyomást érzek a fejemen.

A másik gond, hogy - szintén a technológiából adódóan - a csontrezgéses fülhallgató működtetéséhez nagyobb hangerő szükséges, ezért hordozható zenelejátszóknál erősen ajánlott a külön erősítő használata. Ez persze nem nagy dolog, de újabb kütyü, amit tölteni kell, újabb zsinórok, és persze plusz kiadás. Ám a fő ok, amiért a csontrezgéses füles nem lopta be magát a szívembe, az a hangminőség. Tény, hogy nem vagyok egy vájtfülű audiofil, de markáns minőségbeli különbségeket észreveszek. És tény, hogy bár a csontrezgéses füles is jól szól, de nem annyira, mint a jobb in-ear fajták. Ha hozzávesszük a meglehetősen borsos árat, akkor azt mondanám, hogy inkább azoknak ajánlom, akik nagyon specifikus felhasználási területre (pl. csak biciklizéshez) keresnek speciális fülhallgatót.

További érdekes cikkek:
Tanácsok MP3 lejátszó vásárláshoz
Újabb halált okozott az iPod
Egy óra alatt halláskárosodást okoz az iPod?

- cikk vége -

Ajánlott weboldalak:

Forrás:: Technet
Cimkék:: fülhallgató; Technet; kütyü

Ezt olvastad már?

Nokia C5-03 készülékteszt: Az idő fogságában

Hozzászólások a(z) "AudioBone csontrezgéses fülhallgató - csak a neve ijesztő" című cikkhez

Szólj hozzá te is:

vertex
2011 / 02 / 05 (11:00)válasz erre
Örülök a tesztnek, de sajnos az előzetes félelmeim beigazolódtak. Méregdrága, mindennapi használatra csak nagyon korlátozottan alkalmas készülék. Úszáshoz tökéletes, mivel kapható vízálló kivitelben (a tesztelt modell is az szerintem), de más területen nem jósolok neki nagy jövőt. Maradok a jól bevált in-ear fülesnél. Fülpiszkálóval néha ki kell tisztogatni, fertőtleníteni (akkor is, ha nem látszik rajta semmi) és akkor nem lehet gond.

Nem próbáltam, nekem ez a teszt is elég volt :) Kerékpározom, arra meg nem igazán látom értelmét, nem hiányzik közben a zene. Vízilabdára nem tudom mennyire lenne jó, leverik egy pillanat alatt, ráadásul a vezeték is zavaró lehet. Úszni viszont szerintem tökéletes lenne, mintha arra találták volna ki. A füldugó kizárja a a külső zajokat és ott nem kell másokra figyelni.
Persze! Én sem vízilabdázás közbeni használatra gondoltam. :E
HuTi
2011 / 02 / 04 (20:44)válasz erre
Örülök a tesztnek, de sajnos az előzetes félelmeim beigazolódtak. Méregdrága, mindennapi használatra csak nagyon korlátozottan alkalmas készülék. Úszáshoz tökéletes, mivel kapható vízálló kivitelben (a tesztelt modell is az szerintem), de más területen nem jósolok neki nagy jövőt. Maradok a jól bevált in-ear fülesnél. Fülpiszkálóval néha ki kell tisztogatni, fertőtleníteni (akkor is, ha nem látszik rajta semmi) és akkor nem lehet gond.

Nem próbáltam, nekem ez a teszt is elég volt :) Kerékpározom, arra meg nem igazán látom értelmét, nem hiányzik közben a zene. Vízilabdára nem tudom mennyire lenne jó, leverik egy pillanat alatt, ráadásul a vezeték is zavaró lehet. Úszni viszont szerintem tökéletes lenne, mintha arra találták volna ki. A füldugó kizárja a a külső zajokat és ott nem kell másokra figyelni.
vertex
2011 / 02 / 04 (18:07)válasz erre
Egyszer még az MTA-nál volt alkalmam kipróbálni egy ilyen elven működő fülest, igaz, ott dobhártyasérült emberekkel próbáltatták ki, természetesen eredménnyel. Akinek beszakadt, kilyukadt, megsérült a dobhártyája - vagy a középfül egyéb területe sérült - de a csiga ép, nagyon nagy segítség újra zenét, illetve sima hangokat hallani. Engem borzasztóan zavart, hogy kevert hangot hallottam - hiszen a rendes hallójáratomon keresztül is jöttek az ingerek - nem is tudtam élvezni sem a hallástesztet, sem a sima zenét. Akkor javult az élvezeti faktor, amikor szilikon füldugóval bedugták a hallójáratom. Akkor még a zene - komolyzene volt a referenciazene - is élvezhető volt, szebbek lettek a hangok.
Nekem sajna beverték a dobhártyám az előző HSZ-beli okok miatt, és többször is sérült (most is éppen kezelésre járok), így érdekes lehet a dolog. Olyan füldugóm van bizonyos helyzetekre, ami testre szabottan (a fülbe nyomott meleg, majd később szilárduló műanyag) készül és vákuumot hoz létre a hallójáratban. Eddig eszembe sem jutott ilyenkor zenét hallgatni. :) Ezzel a cuccal még ez is lehetséges...
vertex
2011 / 02 / 04 (18:00)válasz erre
Örülök a tesztnek, de sajnos az előzetes félelmeim beigazolódtak. Méregdrága, mindennapi használatra csak nagyon korlátozottan alkalmas készülék. Úszáshoz tökéletes, mivel kapható vízálló kivitelben (a tesztelt modell is az szerintem), de más területen nem jósolok neki nagy jövőt. Maradok a jól bevált in-ear fülesnél. Fülpiszkálóval néha ki kell tisztogatni, fertőtleníteni (akkor is, ha nem látszik rajta semmi) és akkor nem lehet gond.
Én vízilabdázom, de nem vagyok annyit a víz alatt, hogy használhassam :), úszás közben meg olyan lehet, mint a BKV-n. Te próbáltad?
vertex
2011 / 02 / 04 (17:57)válasz erre
Én ilyen esetben inkább a fogóra koncentrálnék! :E
mrlujoak
2011 / 02 / 04 (17:17)válasz erre
Egyszer még az MTA-nál volt alkalmam kipróbálni egy ilyen elven működő fülest, igaz, ott dobhártyasérült emberekkel próbáltatták ki, természetesen eredménnyel. Akinek beszakadt, kilyukadt, megsérült a dobhártyája - vagy a középfül egyéb területe sérült - de a csiga ép, nagyon nagy segítség újra zenét, illetve sima hangokat hallani. Engem borzasztóan zavart, hogy kevert hangot hallottam - hiszen a rendes hallójáratomon keresztül is jöttek az ingerek - nem is tudtam élvezni sem a hallástesztet, sem a sima zenét. Akkor javult az élvezeti faktor, amikor szilikon füldugóval bedugták a hallójáratom. Akkor még a zene - komolyzene volt a referenciazene - is élvezhető volt, szebbek lettek a hangok.
HuTi
2011 / 02 / 04 (14:43)válasz erre
Örülök a tesztnek, de sajnos az előzetes félelmeim beigazolódtak. Méregdrága, mindennapi használatra csak nagyon korlátozottan alkalmas készülék. Úszáshoz tökéletes, mivel kapható vízálló kivitelben (a tesztelt modell is az szerintem), de más területen nem jósolok neki nagy jövőt. Maradok a jól bevált in-ear fülesnél. Fülpiszkálóval néha ki kell tisztogatni, fertőtleníteni (akkor is, ha nem látszik rajta semmi) és akkor nem lehet gond.
boga_r
2011 / 02 / 04 (14:04)válasz erre
Olyan nekem is volt :( Plusz csonthártyagyulladás több fogamon, ami szintén nem leányálom.
farkzoli
2011 / 02 / 04 (13:27)válasz erre
Csontrezgés, mi? Na abból nekem egy életre elég volt, mikor a gyulladt gyökércsúcsot kifaragták a szájsebészeten. Kínosan közelről és elképesztően jó minőségben hallottam a kéziszerszámok széles spektrumú dübörgését... és hamar rájöttem, miért is van ott két magas, vállas asszisztens, és nem valami ilyesmi. :(
nagi
2011 / 02 / 04 (12:50)válasz erre
és ugyanazt a zenei élményt nyújtja? mert ugye a szexről is más dolog olvasni és más művelni azt...

Nagyon igaz... :D Nem, nem túl jó a hangzás, a mély hangok nem jönnek ki, szóval nekem nem jött be. De ettől még lehet, hogy másnak tetszene.
Hangoskönyvekhez, podcastokhoz pl jól jöhet a kisebb tartománya is.... bár elég kevesen hallgatnak manapság ilyet, és BKV-n nem tudom, hogy jó lenne-e nem kizárni a zajt.
boga_r
2011 / 02 / 04 (11:52)válasz erre
és ugyanazt a zenei élményt nyújtja? mert ugye a szexről is más dolog olvasni és más művelni azt...
Nagyon igaz... :D Nem, nem túl jó a hangzás, a mély hangok nem jönnek ki, szóval nekem nem jött be. De ettől még lehet, hogy másnak tetszene.
brueni
2011 / 02 / 04 (11:50)válasz erre
és ugyanazt a zenei élményt nyújtja? mert ugye a szexről is más dolog olvasni és más művelni azt...
vertex
2011 / 02 / 04 (09:33)válasz erre

Hát, azért írtam ezt, mert magamról írtam. És iPhone-om van, Sennheiser fülessel és napi két és fél, három órát töltök tömegközlekedéssel naponta. :(
Sejtettem! :E
boga_r
2011 / 02 / 04 (09:14)válasz erre
Jó teszt, grat!!!
Köszönöm.
boga_r
2011 / 02 / 04 (09:14)válasz erre
Nekem az volt a bajom a plusz erősítővel, hogy (a plusz zsinórokon kívül) az is zavaró volt, hogy egy újabb kütyü, ami menet közben lemerül.
boga_r
2011 / 02 / 04 (09:13)válasz erre
Hát, azért írtam ezt, mert magamról írtam. És iPhone-om van, Sennheiser fülessel és napi két és fél, három órát töltök tömegközlekedéssel naponta. :(
vertex
2011 / 02 / 04 (08:47)válasz erre
Egész jó cikk! :) Szvsz van azért 1-2 dolog...: "Ha az ember lánya bedugja a fülébe a „fülzsírkikaparós" Sennheiser fejhallgatót, és jól felnyomja a hangerőt az iPhone-ján, ...", szal a Sennheiser belefér, de minek említeni a szifont? (Egyébként nincs vele semmi bajom.) A másik; kétlem, hogy kerékpározás közben lehetne vele zenét hallgatni, bár nyilván nem próbáltam. Hallásvizsgálatnál, csendszobában nyilván kitűnően használható. :)
nagi
2011 / 02 / 04 (00:50)válasz erre
Az extra erősítő (FiiO E5, nem kifejezetten ehhez kifejlesztett, általános célú, 150mW kimeneti teljesítményű, kb 20 órás belső lítiumakksival) egyébként tényleg nem nagy cucc: kb mint egy iPod nano. Mint gyakori használója, két kényelmetlenséget ikatat be: az extra kábelt és a "hova csiptessem fel" dilemmát.
tmabati
2011 / 02 / 03 (21:59)válasz erre
Jó teszt, grat!!! Ezeknek a cuccoknak megvan a saját felhasználási területük , ahogy írod napi szinten zenehallgatásra nem igazán jó.