Az első hivatalosan itthon is kapható tabletként harangozták be a Toshiba, Folio 100 névre hallgató androidos gépét. Csábítóan jó specifikációval, az eddigi legolcsóbb elérhető tabletet vártuk a hírek szerint. Aztán a nagy durr valahogy elmaradt.  A teszt során kiderült, miért. A hardverről szóló hírek alapján tavaly még arról írtam, a Folio 100 komoly versenytársa lehet az iPadnek. Hiszen Nvidia Tegra 250 chip, 16 GB memória, 10.1 colos multitouch kapacitív érintőkijelző, HDMI, b/g/n wifi, Bluetooth, sőt, majd 3G is lesz benne, és persze az Android 2.2 mellett van Flash támogatás is. Mindezt a többi versenytársnál jóval alacsonyabb áron kínálja majd a Toshiba, ahol jó cuccokat szoktak csinálni.

Így felcsigázva vártam a tesztgépet, ami végül nem is a hazai márkaképviselettől, hanem partnerünktől érkezett (köszönet érte). Jókora dobozban jött a Folio 100, és maga a tablet is méretes (a töltő is nagy és nehéz). Közel 30x20 centis, (281x180x14 mm) 760 grammos, ez inkább a kanapén üldögélve netezgetős kategória. Kézbe véve az első benyomás a műanyag - nagyon műanyag az egész, a hátlap kemény, recés sötétszürke, az előlap fényes, a 10,1 colos kijelzőt vaskos fekete keret, plusz a műanyag káva veszi körül. Persze nem minden gagyi, ami műanyag, egy LEGO-kockát kézbe véve is inkább a minőség jut eszünkbe. Itt azonban sajnos nem ez a helyzet. Olyan a burkolat, mintha egy marék granulátumból fröccsöntötték volna.

Az előlapon a keret közepén ott a beépített 1,3 mp-es kamera, jobb felső sarokban a státusz LED, míg jobboldalt négy érintős navigomb (keresés, vissza, home, beállítások). A kézbe eső hosszanti oldalon jobb és baloldalt találjuk a két kis beépített hangszórót. Hardveres gombból kettő van a tablet tetején, a fekete keretet kiegészítő ezüstszínű, szintén műanyag díszcsíkba rejtett bekapcsoló és hangerőszabályzó gombok. A tablet baloldalán a keret alatt egy retesz van, amiről először azt hittem a kijelzőt zárja le, de mint kiderült, valójában a hátlapot lehet vele nyitni, igaz a kemény műanyag lap olyan nehezen jön le, hogy féltem, eltörik. A záróretesszel átellenes oldalon már többmindent találunk. Táp- és fejhallgató csatlakozó (3,5 mm jack) az egyik, multikártya-olvasó a másik szélen. Középen egy takarólemez alatt HDMI, USB-bemenet, és miniUSB kimenet rejlik. Bár jobb lett volna a microUSB, de legalább ilyen is van.


A csalódás már a felhasznált burkolóanyagok minőségénél megkezdődik, de az alacsony árért természetesen kompromisszumokat kell vállalni. Ám a bekapcsolást követően jön egy komolyabb pofon: a kijelző. A Folio 100 egyik leggyengébb pontja a kijelző - a kép nem elég kontrasztos, a színek gyengék, a fényerő kicsi, a betekintési szög pedig a legkisebb, amivel eddig LCD panelben találkoztam. Ha nem merőlegesen nézzük, már minimális döntésnél is a kép inverzét látjuk. Ez jelentősen korlátozza a használhatóságot. Csúnya, tompa, csillog és még dönteni sem lehet. Mivel a tablet a felhasználó számára egyetlen nagy kijelző, ez elég komoly hiányosságnak tekinthető. Ráadásul néha nem érzékeli az érintést - máskor meg szinte alig kell hozzáérni és működik. Furcsa és kellemetlen tulajdonság egy olyan gépen, ahol még a navigomb is érintős.

Bár egyedi esetről lehet szó, de a tesztpéldány sajnos pont egy kontakthibás készülék - a beállítások gomb ugyanis magától felvillan és aktív lesz, akkor is, ha hozzá sem érek. Ekkor a kijelző alján elkezd felugrálni a gombhoz tartozó menüsor, ami egyrészt zavaró, másrészt megakadályozza a vezérlést - a gép úgy érzékeli folyamatosan nyomogatom a gombot.


Kis felüdülést jelent, hogy cserébe a Folio 100 gyors; hála a Tegra 250 chipnek jobbára minden gördülékenyen megy rajta, igaz, néha kicsit belassul, látszólag minden ok nélkül. De nem is a gyorsasággal van a hiba. A Toshiba első tabletjének igazi gyengesége a szoftveres támogatás hiánya, illetve kidolgozatlansága. Ezzel, és a gyenge kijelzővel okozott csalódást azoknak is (kollégák, ismerősök, családtagok) akik a teszt ideje során kézbe vették a Foliót, és kipróbálták. „Kár érte", „nem kéne", „hát, ez nem túl jó" - ilyesmi válaszokkal adták vissza a tabletet. Pedig jó is lehetne.

Nagy hiba például, hogy úgy adták ki a Folio 100-at, hogy beígérték a Flash támogatást. Nos, ez nem történt meg, a frissítés még mindig nem elérhető, így sok weboldal (pl. ikea.hu) vagy azok egy része nem látható, sok online videó nem lejátszható, de még a H.264-et sem kezeli, így a YouTube-ra is hiába megyünk fel. Ugyanis fel kell menni - külön, a böngészőből (Opera mini, illetve egy saját verzió) mivel közvetlen elérés nincs. Mint ahogy a Google többi szolgáltatásához sem (kivéve a keresődobozt a kezdőlapon) és a közösségi oldalakhoz sem. A Toshiba ezt a gépet elsősorban multimédiás eszközként pozícionálta, ám ezen a téren is vannak problémák. Bár a saját médialejátszó felülete egyszerű, és jól kezelhető, a filmek lejátszásával gondok vannak - volt, amit lejátszott, de nem volt hangja, volt, amit el sem indított, volt, amit elindított, de pixeles, kis felbontáson. Mivel a kijelző is hagy kívánnivalókat maga után, így a multimédia élménynek ez a része jócskán csorbult. A beépített hangszórók átlagosan szólnak - netes videózgatáshoz jó lenne...


SIM kártya és 3G sincs benne, ezért az Android Market nem elérhető; helyette a Toshiba marketplace-ről lehet alkalmazásokat letölteni. A bolt kezelőfelülete magyarul van, ami jó, a kínálat viszont siralmas, a szoftverek minősége igen gyengécske, többségükön látszik, hogy mobilra készült, így elindítva a kijelző nagy része fekete marad. Ami viszont tetszett - hogy valami jót is mondjak - a marketen rádióadókra is lehet keresni, a Petőfit és a Neo FM-et is gond nélkül megtalálta, lehet rádiózni - igaz csak wifin keresztül.

Zenevásárlásra is van lehetőség (arról, hogy hány előadótól mennyi album van a kínálatban nem találtam információt); a szolgáltatást a 7digital működteti, tőlük lehet zenét venni. Elvis Presley-től például egész sok albumot találtam. Számonként 99 centért, vagy az egész albumot 10 euróért megvehettem volna, a fizetési metódus egyszerű és gyors, és Magyarországról is lehet vásárolni.


Az alkalmazások terén viszont nagyon gyengén teljesít a Toshiba boltja, de van egy-két hasznos app. Ilyen például a YouTube-kezelő Best Tube. Ezzel tudunk YouTube-os videókat nézni, igaz, ehhez előtte le kell tölteni a videót a tabletre. A játékok és egyéb alkalmazások sem kényeztetnek - alkalmazások terén egyértelműen siralmas a helyzet, hiába van androidos tabletünk, ha nincs mit letölteni rá. Az internetezés legalább jól megy - ha nem számítjuk a videók helyén megjelenő karaktersorokat - az Android saját böngészője jól teljesít, kellően gyors, és az oldalak kezelésénél a kétujjas nagyítás/kicsinyítés működik (bár olvastam olyan tesztet, ahol ez nem sikerült).

Komoly csalódás volt a Folio 100 - az erős processzorban rejlő előnyöket nem sikerült kiaknázni, a gyenge anyagok, a tragikusan rossz kijelző, a problémás videólejátszás, a Flash-támogatás hiánya és a használhatatlan szoftverek együtt - megfejelve ebben az esetben a kontaktproblémával - elérték, hogy ne vegyem szívesen kezembe ezt a gépet. Vérzik a szívem, mert olyan jó kis gép lehetett volna belőle. Bízom benne, hogy a Toshiba mérnökei kijavítják ezeket a hibákat, és szívesen kipróbálnám a második generációs Foliót, bízva abban, hogy az már nem lesz olyan elbaltázott, mint elődje.


Jelenleg kb. 90 és 120 ezer forint között kapható a Folio 100 bolttól függően, míg a legolcsóbb helyen a szintén wifis, szintén 16 GB memóriát kínáló iPad 140 ezer forint körül van. Aki elvi okokból nem irtózik az Apple-termékektől, és tabletre vágyik, inkább fizessen kicsit többet és vegyen iPadet. Vagy, ha mindenképp androidos gépet szeretne fizessen kicsit még többet, és vegyen egy Galaxy Tabet. A Folio 100-at nem tudom szívből ajánlani.

További érdekes cikkek:
Itt a Toshiba androidos tabletje
Elsöprő siker az új csúcsmobil
Nincs ingyen az Android