A Dell 4 milliós beégése Nem egyedi eset az, hogy egy gyártónak vissza kell hívnia néhány laptopját a bennük lévő akkumulátor túlmelegedése, így esetleges felrobbanása miatt. A legemlékezetesebb ilyen sztori mégis alaposan kitűnik a többi közül. A Dell nem kevesebb, mint 4.1 millió laptopot (illetve akkumulátorukat) kényszerült visszahívni - ez volt az eddigi legnagyobb mértékű ilyen projekt. A gép egy konferencián is robbant, illetve a robbanó akku miatt porig égett egy gyűjtőknek való 1966-os Ford F-250 modell is. Habár az akku miatt megtörtént balesetek száma nem volt túl nagy, a konkrét helyzetek, illetve a 4.1 milliónyi visszahívott gép alaposan megtépázták a Dell hírnevét.

Windows Me és Windows Vista

A Windows Me név nem az "ablakozz meg" kifejezésre utal, a második tagja a Millennium Edition-t fedi. Egy ilyen hangzatos névvel megalkotott kiadástól valami átütő erőt várna az ember, pedig leginkább az emlékezetes Windows 98 egy újabb verziójaként jellemezhető a szoftver. Ami miatt mégsem jellemezhetjük a W98 felújításának, az az, hogy a két rendszer közt a minimális változtatások mellett kompatibilitási problémák is voltak. Hogy jóságokról is szóljak: itt jelent meg egyebek mellett a rendszer-visszaállítás, amit szerintem azóta is sokan használtunk. A Windows Me legnagyobb problémáját számomra a rendszer lassúsága jelentette: a 98 után emlékeim szerint határozottan lassabb rendszer került a gépemre - nem is volt rajta túl sokáig.

Érdekes, hogy a fenti bukta ellenére a Microsoft pár év múlva ugyanezekbe a hibákba futott bele. A szép emlékű, utólag többek által már-már etalonnak tartott Windows XP-t követő Vistát is kompatibilitási gondok és lassúság jellemezte. Bár a Vista nem volt azért annyira rossz, mint a körülötte kialakult legenda tartja, csak a Windows 7-re váltás után érzi meg igazán az ember, hogy az egész gép felgyorsul - a Vista ugyanis szépen leterhelte. Emellett kompatibilitási gondjai is voltak, szóval nem egy álom oprendszer volt a mi Windows Vistánk.

Ha már bukta és Windows, nem hagyhatom ki azt a vicces videót, amikor a Microsoft sajtóeseményén éppen a Win 98 plug'n'play megoldását prezentálták a nagyérdeműnek.

Microsoft KIN One és Two

Mindössze 2.5 hónap után pontot tett sajátmárkás mobiltelefonjai ügyének végére a Microsoft. A szoftveróriás első két telefonja, a KIN One és a KIN Two egy jó időre az utolsó kettő is marad. Pedig a mobilokat nagy (és hosszú) várakozás előzte meg, régóta pletykálták, hogy a redmondi óriás saját telefonokkal is betör a piacra. A készülékekből a durvább pletykák szerint mindössze 500 darabot adtak el, az én tippem szerint az igazság néhány ezer lehet.
A KIN One egy külsőre viszonylag szokatlan, négyzetes formát kapott kompakt QWERTY slider mobil. A Zune-hajtotta médialejátszó mellett 3G és WiFi csatlakoztathatóságot, 5 megapixeles kamerát és 4 gigányi belső memóriát találunk benne. A szintén QWERTY-s slider Kin Two már valamivel komolyabb: a WiFi, a 3G és a médialejátszó mellett HD videó rögzítésére is alkalmas 8 megapixeles kamerát és 8 gigányi belső memóriát találunk. Mindkét mobilban LumiLED vaku van a kamerák mellé, amely állítólag 10x nagyobbat villan a hagyományos LED vakunál.

A KIN-ből hamar kín lett, villanni pedig maximum a vaku villant nagyot.

Fényképezőgép az Apple-től?
Kevesen tudják, hogy az Apple fényképezőgépet is gyártott, azt pedig még kevesebbem hogy az 1994-ben piacra dobott Apple Quicktake a világ (egyik) legelső digitális fotógépe volt. A masinát 750 dollárért árulták, ezért cserébe pedig egy autófókusz nélküli, mindössze 8 darab VGA (azaz 0.3 megapixeles) kép tárolását engedő fényképezőgépet kaptak a tulajdonosok. A legnagyobb hibája azonban valószínűleg mégis inkább az volt, hogy csak a Macintosh gépekkel volt kompatibilis. Ha az összes fenti tulajdonságát egybevesszük, már rá is jöhetünk: bukás volt.

Apple Lisa, a 4.5 milliós személyi számítógép

Steve Jobs lányáról kapta nevét az Apple 1983-ban kiadott masinája. A január 19-én megjelent gép volt a cég első olyan terméke, amelyik a grafikus felhasználói felületet keresztezte az egérhasználattal - ami abban az időben komoly innovativitásnak számított. Sajnos azonban a 150 millió dolláros költséggel kifejlesztett gép ára abszurd volt: 10 ezer dollárért éppen ennyi darab kelt el belőle, így még a fejlesztés költségeit sem hozta vissza. Mai áron számolva egy gép 21 ezer dollárba, azaz közel 4.5 millió forintba került, nem csoda hát, hogy nem vitték.

Apple+Motorola = ROKR E1

A 2005 szeptemberében bemutatott 249 dolláros készülék az Apple és a Motorola koprodukciója volt, de persze még akkor, amikor az Apple nem hódította meg az okostelefonok világát saját iPhone-jával. A ROKR E1 semmilyen értelemben nem volt okos, sikerének titkát az Apple akkori legsikeresebb szoftverében látta a két amerikai gyártó.
A 95 százalék Motorola, 5 százalék Apple munkamegosztásból az utóbbi cég részét az iTunes szoftver mobilra alkalmazása jelentette. A Motorola ROKR E1 ennek szellemében játszotta a zenéket, szinkronban volt a számítógép iTunes-ával is, mégis látványos bukásként jegyzik mindkét cég krónikásai. A felhasználok maradtak az eredeti iTunes érzésnél, az iPodnál.

FIC Neo1973: ezmiez?

Az Openmoko projekt célja teljesen szabadszoftver alapokon működő mobiltelefonok készítése - áll öndefiníciójukban. A főtámogató, a tajvani First International Computing (FIC) a projekt keretében 2006-ban jelentette be a Neo 1973 mobilt, amelyet anno a "szabad telefonként" emlegettek. A linuxos alapokon működő érintőkijelzős mobil a nyíltságra és a teljesen testreszabható rendszerre hivatkozva követelt magának helyet a piacon 2007 elején.

A világon egyetlen szolgáltató sem vette fel kínálatába. Közben pedig jött az Open Handset Alliance, a Google és az Android, innentől pedig már ez utóbbi rendszer volt "A" nyílt és a szabad. (Az openmokós mobilokkal ellentétben az Androidnak persze mindez elég jól bejött.) 2009 tavaszán pedig végleg eldőlt: nem lesz több OpenMoko mobil.

Nokia N900: jó, de...

A Nokia csúcsmobiljainak hanyatlása talán az N97-nél kezdődött. Bár azt még a gyártó alelnöke is elismerte, hogy mellényúltak a telefonnal, amiért mégsem soroljuk ide az az, hogy az eladások tekintetében az N97 azért nem nevezhető igazi bukásnak. Ellentétben az N900-as modellel, amely az N97 szakmai körökben nem elragadó fogadtatása után a nagy visszatérés ígéretével kecsegtette a gyártót - illetve a rajongókat. Az N900 mégis kifejezett bukás lett: a Gartner adatai alapján a megjelenés első 5 hónapjában, míg más (nem hivatalos, de állítólag nokiás) források szerint az első 5 hétben sikerült 100 ezer darabot eladni belőle. Bárhogy is, a készülék nem hozta vissza az okostelefonok terén a gyártó jó hírnevét.

Nokia N-Gage, a játéktelefon
A finn mobilgyártó a világpremierrel egy időben, 2004. október 6-án mutatta be Magyarországon az első mobil játékkonzolt, a Nokia N-Gage-et. Amint a Wikipédia vonatkozó szócikke is felidézi, az N-Gage mobilt a sikeres Nintendo Game Boy Advance vetélytársának szánták - ebből 80.5 milliót, míg az N-Gage-ből mindössze 3 milliót értékesítettek. A készülék nem vált népszerűvé, mert a telefonáláshoz tervezett billentyűzet nem volt optimális a játékhoz, ugyanakkor telefonként is kényelmetlen volt a használata. A Nokia később más okostelefonjain is elérhető szoftveres játékplatformmá konvertálta az N-Gage brandet, de ez sem jött be, idén december 31-ével teljesen megszűnik az N-Gage támogatása.

Játszani is engedd: Atari Lynx és Gizmondo

Az Atari nem volt kis név a számítástechnikában. Ma már talán kevesebben tudják, miről is van szó, és még a nevet ismerők közül is alig páran hallottak a Lynx nevű kézi játékkonzoljukról. Nos, szégyenkezésre semmi ok, hiszen az 1989-ben megjelent gépből 500 ezernél is kevesebbet adtak el világszerte. A korát megelőző (elsőként színe kijelzővel szerelt) kis konzolnak igen magas árat szabtak (189 dollár), a forgalmazás sem volt a legerősebb, ahogy az üzemidő és a rá megjelent játékok sem a legütősebbként kerültek be a cég és a tech világ történetébe.

Csak még egy név a piacról: Gizmondo. Ez a gép aztán mindent alulmúlt. Egy reklámmentes (229 fontos) és egy reklámokkal ócsított (129 fontos) változatban jelent meg 2005-ben. 14 játék kiadását tervezték rá, de ebből csak 8 látott valaha napvilágot. Magából a gépből pedig csak 25 ezer darab talált gazdára, alig kétszer több, mint amennyien az alábbi, a Gizmondo történetéről szóló videót látták. A rövid összeállítás egyébként nagyon érdekes, felbukkan benne a manapság divatos Augmented Reality is.

A lejátszásvédő másolásvédelem

A zenekiadók régóta harcban állnak az illegális másolókkal. Sajnos nem nagyon mérik fel, hogy éppen ezzel a harccal ártják legtöbbet maguknak. A lemezek beárazása mellett a másolásvédelemről is beszélhetünk, ezen a téren követték el ugyanis az egyik legviccesebb hibát (mégha ők funkciónak is szánták.) Bizonyos lemezeiket egy időben annyira bevédték, hogy számítógépen le sem lehetett játszani őket.

Hab az idétlenség tortáján, hogy a Sony BMG lemezei 2005-ben a hackerek által is használt rootkitekhez hasonló szoftvereket másoltak a gépekre, amelynek eltávolítása akár az egész rendszer összeomlását okozhatta. Korabéli becslések szerint félmillió gép fertőződhetett meg. A Sony ezután még tett egy lapáttal az ügyre: első körben a lemezeket nem cserélték ki, a pénz visszatérítését megtagadták. 2008. április 2-ának kellett ahhoz eljönnie, hogy a Sony közzétegye az érintett lemezcímeket, bár a panaszkodók CD-it 2005 végén - a média és hatósági eljárások hatására - már elkezdték kicserélni.

Két idei hazai: Szörcs-sztori és Propeller-betörés

Bár nem rengették meg a világot, de az idei év első felében szokatlan módon két "ügy" is kirobbant a hazai tech világban. Érdekesség, hogy mindkét ügyben a Google találataival történt trükközés.
A Szörcs.hu nevű hazai kezdeményezés egy igazi, modern, ütős és kifejezetten magyar, a magyarok igényeire szabott keresőként indult idén januárban. Az oldalt idővel egyre népszerűbb lett, bár szakmai körökben már az indulástól kezdve többen pletykálták, hogy a Szörcs nem saját maga indexeli be az oldalakat, hanem a Google találatait nyúlja. Május végén aztán robbant a bomba: a SEO blogon megjelent nyílt levél a vádak mellett bizonyítékok hadát is felhozza. A  Szörcs körül, illetve magán az oldalon azóta is csönd van. A nyílt levélben foglaltakat a Szörcs vezető fejlesztője, Sajtos István érdemben azóta sem tudta megcáfolni.

A másik ügy egy hazai hírgyűjtő, a Propeller feltörése volt, amivel kapcsolatban a rendőrségi névrövidítéses zsargon szerint egy S. István nevű személyt gyanúsítanak a hatóságok. Március 7-én hivatalosan ismeretlenek törtek be a Propeller és az egyik hazai Twitter-fellegvárként működő Yamm szerverére, onnan bizalmas információkat, program forráskódokat, és több ezer felhasználó személyes adatait lopták el. A feltörés elsődleges célja azonban nem ez volt. A behatolók - akik információink szerint ketten voltak - módosították a robots.txt nevű fájlt, aminek hatására a Propeller oldalai kikerültek a Google találati listájáról, milliós kárt okozva ezzel a hírgyűjtő mögött álló cégnek.

A Propeller és a Yamm szerverére való beltörés egyébként elég undorító módszerrel történt. Az ehhez szükséges jelszót ugyanis közvetett módon úgy szerezhették meg, hogy a Propeller és a Yamm fejlesztője regisztrált a betörést feltételezhetően végzők által készített konkurens szolgáltatásokra is. Innen nézhették ki a felhasználói jelszavát, amivel aztán sikerült hozzáférni a levelezéséhez, ebből pedig a Propeller-Yamm szerver belépőkódjához.

Kapcsolódó cikkeink
Microsoft-mobil: legalább 53 milliárdos veszteség
Botrány a Dellnél: szándékosan adtak el rossz gépeket
Botrány az Amazonnál: lecsapott a Nagy Testvér