Az aukciós csalás legegyszerűbb esete az, ha az eladó egyszerűen nem küldi az elnyert (és kifizetett) terméket, vagy küldi, de nem az, nem olyan, esetleg hamisítvány az adott tárgy. Ez utóbbi kategóriában leggyakrabban értékesnek hazudott ékszert, koncertjegyet, műszaki cikket találunk. Persze az is előfordul, hogy fiktív tárgyról van szó - az sem sokkal jobb érzés, ha az ember semmit nem kap a pénzéért.

Ha nem jön meg a (megfelelő) termék

A trükközés az eladó-üzemeltető-vevő triászból a hagyományos (eBay, Vatera, stb) aukciós szájtok esetében a háromból két félnek nem érdeke. Épp ezért vezette be minden nagyobb oldal a felhasználók értékelését - ha valakinek túl alacsony, az azt jelenti, hogy sokan voltak már elégedetlenek a vele kötött üzletek során.

Az eBay nemrég bevezetett egy ennél is komolyabb védelmet. Az eBay Buyer Protection lényege a következő. Ha nem érkezik meg a termék, akkor először az eBayen át az eladóval kell kapcsolatba lépnünk. (Eddig mindenhol így van.) Ha ez nem segít, akkor kell értesítsük (e-mailben vagy telefonon) az eBayt, az ő ügyfélszolgálatuk pedig szintén felveszi a kapcsolatot az eladóval a nevünkben. Ha még így sem jutunk a megvett termékhez, az eBay visszatölti az általunk hiába kifizetett összeget a PayPal számlánkra. Mindez a jellemzően nagyobb összegű dolgokra, így ingatlanokra és járművekre nem vonatkozik.

Buy it now - villámáras trükközések

Az aukciós oldalakon lehetőség van a piactér alapszolgáltatásának, azaz magának az aukciónak a kikerülésére. Ez akkor történik, ha az eladó által megadott villámáron az adott tárgy annyira megtetszik nekünk, hogy inkább nem szeretnénk kockáztatni egy esetlegesen elvesztett licitet. Ez a villámár általában elég magas, nem feltétlen éri meg túl gyakran nyomogatni. Van viszont olyan helyzet, amikor az eladó nyom a villámáron való megvétel gombjára - de ez persze csalás.

Nézzünk egy példát! Valaki meghirdet aukcióra 1 forintért egy telefont, amelynek 100 ezer forintos villámárat határoz meg. Természetesen van mód minimálár megadására is, tehát megad mondjuk 50 ezret, mert ekkora összeg alatt biztosan nem szeretne megválni a mobiltól. A csalás első körben itt kezdődhet. Az eladó vagy egy társa egy általa létrehozott másik felhasználói fiókkal időnként rálicitál a termékre, így emelve folyamatosan az árat. Tegyük fel, hogy az ár így felkúszik 60 ezer forintra, és már alig van hátra pár perc, az eladó pedig nincs megelégedve. Ebben az esetben a fent említett, szintén általa vezérelt másik felhasználóval egyszerűen rányom a villámár gombra, ezzel leütve az aukciót, "megvéve" a telefont - amiért természetesen senki nem fizet senkinek, a rendszer mégis úgy érzékeli, hogy minden rendben zajlott. Így a valódi vevők nem juthatnak a számukra kedvező áron a termékhez. Ha van némi humora az eladó-vevőnek, ezután a vevős felhasználójával még értékeli is az eladót, természetesen kiválóra.

Ahogy említettem, a csalás már ott elkezdődik, ha több felhasználónk van, ezt ugyanis - éppen a fenti lehetőség miatt - nem engedélyezik az aukciós oldalak. Mára már az eszközeik is megvannak ehhez, egy jobb algoritmussal az ilyesmi csalások többsége hamar leleplezhető - ez kitiltással jár. Természetesen ahhoz nem kell túl bonyolult algoritmus, hogy észleljék, ha "A" eladótól rendszeresen "B" vevő vesz meg egy-egy terméket az utolsó percekben, villámárral.

All-pay: amikor az üzemeltető az eladó

Az all-pay rendszerét Martin Shubik közgazdász találta ki. A hagyományos aukcióktól gyakorlatilag minden értelemben eltérnek. Az eladó az üzemeltető, és minden licit nulláról indul. Licitálni nem ígéretekkel lehet, hanem kreditekkel - amiket előre meg kell vennünk. Egy licit egy kreditbe kerül, ami x forinttal emeli a tétet. A végén aztán itt is az nyer, aki a legtöbbet ajánlja.

Az all-pay rendszerek legfeltűnőbb sajátossága, hogy mindenki fizet a termékért, aki licitál - mivel az ehhez szükséges krediteket már előre meg kellett vennie.
Anno már Szandi is megénekelte, hogy yoodli jó dili - és hát valakinek egészen biztosan az is. A kérdés már csak az, hogy a felhasználóknak vagy az üzemeltetőnek. Látszólag olcsón juthatunk termékekhez, de az all-pay alapon működő Yoodli.hu és a Fruli.hu aukciós szájtokat több netes fórumon is komoly csalással vádolják. A feltételezett átverés lényege az, hogy az üzemeltető licitrobotokat működtet (azaz bizonyos felhasználónevek mögött nem élő emberek vannak), így tornászván fel az árat, és így szívva le rengeteg kreditet a mit sem sejtő felhasználóktól.

Az alábbi videót a vélt csalás bizonyítékaként töltötték fel. A feltöltő azért gyanakszik csalásra, mert a két számláló együtt fut, majd más-más időpontban aktiválódik az automatikus licit (ez szabályos, bármelyik felhasználó beállíthat automatikus licitet), így megváltoznak a számlálók. Majd ezután nem sokkal valamilyen rejtélyes okból újra visszaállnak és együtt futnak.

Bár a videó valóságtartalmáról - miszerint szervezett csalás vagy technikai hiba - nem tisztünk ítéletet mondani, az mindenképp érdekes, amit a YouTube-on lévő kommentekben találunk. A feltöltőnek reagált egy felhasználó, aki/ami más hozzászólásai és feltöltései alapján nem csak a nevében a Yoodlikft. Viszont érdekes, hogy E/1-ben, "én"-ként szól hozzá, mintha azt a látszatot szeretné kelteni, hogy ő csak egy sima felhasználó. (Különben, üzemeltetőként talán nem írna külső szemlélőként az esetleges manipulációról.)

Egy aukciós csalásokat boncolgató posztnál a Yoodli.hu-ról azt állítják, hogy "az oldalon az önlicitálók: Hipohonder, naiva, orka, stb… mindig csak ezek nyernek". Bár ahogy a lezárt aukciók oldalán láthatjuk, újabban lorann, moonwhite és ramszesz is nyerő. Ha nem árverősről van szó, akkor ez a pár felhasználó napi szinten milliókat spórol.