A digitális átállás keretében 2011 végéig megszűnik a jelenlegi analóg földfelszíni televízió vételi mód és helyébe a jobb kép- és hangminőséget, nagyobb szolgáltatásválasztékot nyújtó digitális földfelszíni televíziózás lép. Mindez azt jelenti, hogy a jelenleg még a földfelszíni analóg adást nézőknek 2011 végéig valamelyik másik televíziózási módra kell áttérniük.

A digitális televíziózás részaránya folyamatosan emelkedik a televízió-vételi módok körében, 2009 végére már háztartások egynegyede (26 százalék) használt digitális platformot. Az analóg sugárzás 2011 végén történő leállásáról (az analóg lekapcsolásról) 4,6 millióan tudnak (a lakosság 56 százaléka), és 3,4 millióan hallottak arról (a lakosság 42 százaléka), hogy az ország egyes területein már jelenleg is fogható a digitális adás.

A digitális átállás megítélése javult, a korábbi 44 százalékkal szemben tavaly ősszel már a lakosság 49 százaléka ítélte meg pozitív módon a folyamatot, sok volt a semleges vélemény is, míg negatívnak csak minden tizedik ember (12 százalék) értékelte az átállást. Nem meglepő módon az átállás elsődleges érintettjei, a jelenleg televíziót analóg földfelszíni módon, szoba- vagy tetőantennával nézők, akikre mindez konkrét feladatot ró, kevésbé ítélik meg pozitívan a jelenséget.

Már minden második magyar felnőtt (a lakosság 52 százaléka) tisztában van azzal, hogy a régi készülékekhez dekóder kell a digitális földfelszíni adás vételéhez, azonban a dekóder nélküli vételre alkalmas televíziókészülékeket a felnőtt lakosság fele, míg az elsődlegesen érintettek háromnegyede nem tudja, miről lehet felismerni. Minden harmadik felnőtt (a lakosság 34 százaléka) tévesen úgy gondolja, hogy az átállás miatt a jövőben fizetni kell a jelenleg ingyenesen elérhető csatornákért.

A „legfiatalabb" tévés platformról, a mobiltévéről a felnőtt lakosság közel fele, egész pontosan 46 százaléka hallott már, azonban mindössze 95 ezren valószínűsítik, hogy elő is fizetnének rá.  A mobiltévé használat iránt nyitottak körében közel kiegyenlített az arány a hagyományos televíziózással megegyező lineáris (azaz „azt nézem, amit épp adnak" típusú) és az internetes használathoz hasonlító nem lineáris (azaz „akkor nézem, amikor ráérek" típusú) szolgáltatást preferálók között.