Offolás, trollkodás, flémelés, elsőzés. Az új internet új illemtant és új aszfaltbetyárokat hívott életre: hogyan nem illendő viselkedni a webkettő világában, és mit tegyünk, ha szembe kerülünk egy webkettes rémséggel.

Az internet megteremtette a lehetőséget a kommunikáció és az önkifejezés új formái számára. A netező közösség pedig ma már nem kisebbség: a társadalom szinte minden rétege megjelenik az interneten, és mindenkinek véleménye van, ami jó. Ami viszont kevésbé, hogy az internet nyújtotta véleményszabadság és anonimitás kihozza a felhasználóból a legrosszabbat. Előtör sötét énünk, és olyasmiket is megengedünk magunknak, amit hagyományos kommunikáció esetén nem, vagy csak közvetlenül a bunyó előtt mondanánk.

Ez érdekes viselkedésformákban nyilvánul meg. A fórumokon, blogokon hozzászólók a világ minden táján azonos módon rontják a hangulatot, sőt, arra is képesek, hogy "eltegyék láb alól" az adott témát. Vannak, akik szándékosan csinálják, van viszont, aki esetleg nincs tisztában vele, hogy amit ő jópofának tart, attól másnak égnek áll a haja.

Szabadság+névtelenség+közösség= rosszabbik énünk

Mi az tehát, amit érdemes kerülni, ha hozzászólunk blogokhoz, ha fórumozunk, egyszóval, ha kommentelünk:

Troll, trollkodás

A troll egy rusnya óriás a mesevilágban, a netezők viszont azt hívják trollnak, aki szándékosan bomlasztja a topikot, a blogkommentek, vagy a fórum témáját. A troll egyetlen célja, hogy jól felhúzza a hozzászólókat, indulatokat keltsen. Ezt általában azzal éri el, hogy becsmérlő, a hozzászólókéval homlokegyenest ellenkező bejegyzéseket ír, amitől a legtöbb embernél felmegy a pumpa. Az eredetileg a témáról zajló beszélgetés így hamarosan veszekedéssé fajul, és egymás ócsárolásában merül ki. A troll pedig megkapja jutalmát: sok dühös, és a témához már csak nyomokban kapcsolódó hozzászólást.

A troll nagyon kitartó, nem adja fel, és a lassan elhaló témákba is képes "új életet lehelni" néhány jól irányzott övön aluli kommenttel. Minél jobban le akarják rázni, annál jobban ragaszkodik a társasághoz, számára az jelent sikerélményt, ha minél több hozzászólót sikerül felbosszantani. Ha belefutunk egy trollba, nem sokat tehetünk; egyetlen hatásos fegyver akad: a mellőzés. "Do not feed the troll" hangzik az angol szólás, azaz ne reagáljunk a gyakran rafináltan megfogalmazott támadásokra. Ha adjuk a troll alá a lovat, válaszolgatunk neki, meddő vitába bonyolódunk, azzal a többi kommentező haragját is magunkra vonhatjuk. A jótanács: ne reagáljunk a provokációra!

Az egyetlen hatékony fegyver

Offtopik

Van olyan dühítő, mint a trollkodás, viszont az offtopik, azaz témához nem illő hozzászólás célja legalább nem rosszindulatú. Szimplán önző. Aki „szétoffolja" azaz oda nem való hozzászólásaival olvashatatlanná hígítja a kommenteket, nem azért teszi, hogy szándékosan szítsa az indulatokat, hanem mert azt hiszi, a nyilvános kommunikációra szolgáló felület arra készült, hogy ő üdvözölje ismerőseit, közölje épp mit eszik/iszik/csinál, milyen a hangulata, megbeszélje az esti programot, stb.

Romboló hatása legalább olyan nagy, mint a trolloké, de mivel általában nem rossz szándékból történik, az offolót meg lehet, sőt meg is kell kérni, hogy folytassa privát ügyei intézését privát üzenetek formájában. PÜ-t ma már minden fórumon lehet küldeni. Használjuk, aki pedig offol, szólítsuk fel, hogy ne tegye, ha a témához nem kötődő mondanivalója van, arra keressen más csatornát. A jótanács: maradjunk a tárgynál, ismerőseinkkel ne a fórumban dumáljuk meg az esti programot!

Az offtopik megöli a témát

Flamelés

A flame - az angol láng szó - került át a webkettő szótárba szándékos indulatkeltés jelentés alatt, melyet leginkább a trollkodás és az offolás keverékéhez lehetne hasonlítani. A témához nem illő, de vitát, indulatokat generáló hozzászólásokat tesz az, aki flamelni akar. Úgyis mindig akad olyan, aki bekapja a horgot, és indulatból reagál a topikhoz nem illő bicskanyitogató kommentre.

A vitába aztán mások is beszállnak, a vitából veszekedés lesz, és a sokadik indulatoktól fűtött hozzászólás után már legény legyen a talpán, aki megmondja, miről is szól a topik. A flamelő ember jelleme hasonló a trolléhoz: akkor hízik a mája, ha sikerül minél nagyobb balhét csinálni, gyakran úgy, hogy ő maga szépen ki is vonul a csetepatéból és markába röhögve olvassa a dühös kommenteket. A jótanács: ne menjünk bele átlátszó, témához nem illő, meddő vitákba!

A flamelés súlyos következményei

Személyeskedés

Ha a destruktív kommentelőnek sikerült  kellően felbosszantani fórumtársait, és a vita egyre durvább veszekedéssé fajul, akkor egy idő után még a legprofibb vitapartner is kifogy az érvekből: ilyenkor pedig nem marad más, csak a személyeskedés. Ha nincs értelmes hozzáfűzni valónk, de „nehogy már az övé legyen az utolsó szó", nos akkor jön az illető nicknevéből, hozzászólásaiból levont következtetések alapján csúnya, személyeskedő hozzászólásokkal minél mélyebben megbántani.

Nem, kor, nemi hovatartozás, vallási, politikai nézet, külső megjelenés: ezeket pocskondiázva lehet igazán megbántani a másikat úgy, hogy még csak be sem verheti az orrunkat. Mivel a személyeskedést elszenvedő semmit nem tehet a sértő megjegyzések ellen, itt csak a moderátor segíthet: a legtöbb fórumban a személyeskedést tolerálják legkevésbé. Végleges kizárás is lehet a büntetése annak, aki képtelen felhagyni a személyeskedéssel. A jótanács: mindenképpen kerüljük az ilyen övön aluli húzásokat. Ha minket ér személyeskedő támadás, értesítsük a moderátort, vagy a blog gazdáját.

Személyeskedés - a vita legalja

Reklám

Nagyon bosszantó, ha valaki reklámfelületként használja a fórumot, vagy blogot, és spontánnak szánt hozzászólásokban biztosít arról, hogy ő az adott témában tud egy remek megoldást. Az aljasabbja még egy rövidített linket is odabiggyeszt, mintegy a jószándékot bizonyítandó. Ma Magyarországon csak a kéretlen e-mail küldés, azaz spamelés számít törvénysértésnek, ha valaki egy blogban, vagy fórumon terméket, szolgáltatást népszerűsít, minden további nélkül megteheti.

Ráadásul nehéz bizonyítani, hogy tényleg csak jótanácsról van szó, vagy valaki gerillareklámot nyomat a témában. Ilyenkor a moderátor dolga eldönteni: reklámról van-e szó. Ha igen, az ilyen hozzászólásokat kegyetlenül kimoderálják. A jótanács: ne reklámozzunk, ha reklámgyanús hozzászólást látunk, jelentsük, és ha van link, ne kattintsunk rá. (Rosszabb esetben akár fertőzött weboldalra is vezethet.)

Elsőzés

A hazai netezők sajátos megnyilvánulása az ún. elsőzés: azaz, hogy valaki nem értelmes hozzászólást ír legelső kommentként, hanem csupán közli boldog-boldogtalannal, hogy ő az első. Ennek fokozása a „második" és „harmadik". Idegesítő szokás, de legalább a témát nagyban nem befolyásolja. Az elsőségüket ünneplők hamar ráunnak, és öt-hat sornyi fölösleges hozzászólás után már érdemi kommenteket is találhatunk. Az elsőzés nagyban függ attól, engedik-e a moderátorok. Van, ahol kíméletlenül kigyomlálják az elsőket, de van, ahol megtűrik. A kulturált kommentelés érdekében a jótanács: ne „elsőzzünk"!

Van, hogy a kevesebb több

Még néhány apróság

A szmájli, azaz kis mosolygós figura beszúrása javasolt, ha ironizálunk, írásban ugyanis az olvasó számára nem jön át, hogy mi „azt nem úgy értettük". Ilyenkor hasznos, sőt kell is a szmájli. Viszont túlzásba vitt használata, kombinálva mindenféle animált kis figurával zavaró és giccses. A chatszobákban a különféle karakterekből kirakott sormintáról nem is beszélve: mindenképp kerülendő; nemcsak gusztustalan, de az átláthatóságot, olvashatóságot is zavarja.

A csupa nagybetűvel írt szöveg a netikett szerint olyan, mintha kiabálnánk: soraink a másik képébe ordítanak, és amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten... Szóval csak óvatosan a CapsLockkal. Persze ha rossz a billentyűzet, vagy véletlenül ment el csupa nagybetűvel a szöveg, jelezzük. Különben menthetetlenül ránk sütik a „netparaszt" bélyegét.

Hozzánk is beszivárognak

Óhatatlanul terjednek az angol kifejezések, és a rövidítések. Az angolszász netes szlengben általánosan használt rövidítések kezdenek beszivárogni hozzánk is. Egyesek szerint modoros és okoskodó, mások szerint trendi és jópofa mindenféle, ún. leet rövidítés. Mivel egyre gyakrabban bukkannak fel, nem árt ismerni. Íme néhány gyakori rövidítés: BTW -  apropó (by the way),  OMG - te jó ég, istenem (oh my God), ennek kicsit csúnyább variációja az OMFG (oh my fucking God). Hasonlóan csúnya, de elterjedt a WTF - mi a fene? (what the fuck) és ami már lassan elavultnak számít, a LOL - nagyon vicces (Laughing Out Loud" vagy "Lots Of Laughs"). Magyarul gyakran láthatjuk az „szvsz" azaz szerény véleményem szerint szavak rövidítését.