1986. január 28-án a Cape Canaveraltól 80 mérföldre, a floridai Winter Gardensben élő Jack Moss készítette a felvételt, mely 24 évvel a tragédiát követően került nyilvánosságra. A videón Moss, felesége és szomszédjuk látható, amint a Challenger fellövésére várnak. Negyven másodperccel később az űrsikló felbukkan a fák fölött. Hallható, amint Moss azt mondja: „nagyobb a szokásosnál". Az ötvenedik másodpercnél bekövetkezik a katasztrófa: a hordozórakéta felrobban és az űrrepülő kettészakad.

Jelenleg a Moss-féle videó az egyetlen ismert amatőr felvétel a balesetről. Ennek oka lehet, hogy 1986-ban még eléggé drágák voltak a videokamerák, így nem sok magánszemély rögzíthette az eseményeket. A most felbukkant felvételt Moss halála előtt nem sokkal ajánlotta fel a Louisville-i Űrkutatási Archívum számára. Marc Wessels, az intézmény igazgatója így nyilatkozott: „Ez a felvétel teljesen más nézőpontból mutatja be az aznap történt eseményeket. Véleményünk szerint az anyagot nyilvánossá kell tenni. Jack ránk hagyta, ezért felhasználhatjuk oktatási célokra."

A Challenger-katasztrófa volt az első amerikai űrkatasztrófa, amely repülés közben következett be. 1986. január 28-án az STS-51-L küldetés keretében indított Challenger űrrepülőgép 73 másodperccel az indítás után megsemmisült. A fedélzetén tartózkodó hét űrhajós meghalt: Greg Jarvis, Christa McAuliffe, Ronald McNair, Ellison Onizuka, Judith Resnik, Michael Smith, és Dick Scobee. A későbbi vizsgálatok során arra a következtetésre jutottak, hogy az egyik gyorsítófokozat szigetelőgyűrűje okozta a balesetet. Az amerikai emberes űrrepülés csak több mint két éves szünet után, 1988. szeptember 29-én folytatódott az STS-26 küldetéssel.