Magyarországon a mobilszolgáltatók több mint száz különböző tarifacsomagot kínálnak ügyfeleik számára. A fogyasztók viszonylagos rugalmatlansága miatt azonban ez a széles paletta a díjcsomag kiválasztása pillanatáig érdekes, hiszen a későbbiekben nagyon ritka a tarifacsomag váltás. Szakértők szerint egy átgondolt szabályozás segíthetné az eligazodást, de ehhez alapos hatásvizsgálatokra van szükség.

A csupán három magyarországi mobilszolgáltató akkora mennyiségű tarifakonstrukciót zúdít meglévő, vagy leendő ügyfeleire, ami nagyon nehezen áttekinthető. Az előfizetéses, feltöltő kártyás, valamint az üzleti ügyfelek számára kínált díjtáblázatok alapján, Magyarországon a telefonálni kívánó ügyfél pontosan 109 különböző díjcsomagból választhat.

A T-Mobile németországi tarifacsomagjai nagyrészt megegyeznek a Magyarországon kínáltakkal, a Pannon anyavállalata a norvég Telenor, azonban lényegesen kevesebb, áttekinthetőbb díjcsomagot kínál norvég ügyfeleinek. A helyzet pikantériáját csak növeli, hogy mindegyik szolgáltatónál vannak még mindig olyan tarifa konstrukciók, ahol külön díjtétel vonatkozik a hálózaton belüli és kívüli hívásokra. Ez komoly aggodalmat kelthet, hiszen a szabad számhordozás miatt a hívó félnek fogalma sem lehet arról, hogy melyik hálózatba telefonál, s így mennyit fizet az adott beszélgetésért.

Ez a körülmény azonban nem feltétlenül foglalkoztatja a szolgáltatókat, hiszen az ügyfeleik nagy részét a szerződés megkötése után egyáltalán nem érdeklik a percdíjak, illetve a rá vonatkozó tarifák esetleges változásai. Nagyon alacsony ezért a tarifacsomag-váltók száma, illetve kimutatható egy viszonylag nagyarányú érdektelenség a folytatott beszélgetések díjaival kapcsolatban.

A nemes szándék egyértelmű, a szolgáltatók minden ügyfelük telefonálási szokásának megfelelő díjcsomagot akarnak kialakítani, ami azonban oda vezet, hogy egy nagyon nehezen áttekinthető, bonyolult termékpalettát tárnak a felhasználók elé. Az ügyfelek „tarifa-rugalmatlansága" miatt azonban ez a törekvés túlzottnak tűnhet.

Hosszabbtávú megoldást talán a szektor megfelelő gazdasági szabályzása jelenthetne. Dr. Pápai Zoltán, szabályozási szakértő, az Infrapont tanácsadó cég vezetője szerint „szabályozással ugyan bizonyosan lehetne csökkenteni a tarifacsomagok számát, de nem biztos, hogy ez a fogyasztók érdekeit szolgálná. Lehet, hogy könnyebb lenne az eligazodás a díjtételek között, de egy ilyen intézkedés a díjak vagy a szokásos hívásokért fizetett számla emelkedéséhez is vezethet.

Egy szabályozás bevezetése előtt mindenképpen célszerű az adott területre kiterjedő hatásvizsgálat elvégzése. Az azonban már most, egy ilyen vizsgálat előtt is elmondható, hogy a hatáselemzésből rengeteg hasznos következtetést vonhatunk le, amelyek mind a szolgáltatók, mind a fogyasztók érdekeit szolgálhatják.

Tény, hogy a magyarországi piacon csupán három szolgáltató van jelen, külföldön, ahol akár 5-6 cég tarifái közül választhatnak az ügyfelek, még szerteágazóbb a kínálat.