500 GiB tárkapacitás, USB 2.0 és nagyjából 28.000,- forintos ár. Egy rövid mondatban megfogalmazható tehát, miért is érdekelhet minket az Iomega Screenplay Plus. Ha esetleg egy bővített mondatra is el tudnám kapni a kedves olvasó figyelmét, akkor még hozzátenném azt is, hogy ezért a pénzért még HDMI kimeneten a HD tévénket is megtáplálhatjuk filmekkel. Tehát a számítógép kihagyása nélkül, kényelmesen és elegánsan mozizhatunk. Olcsó is, jó is, szép is? A teszt végére kiderül.

Időspórolás

Mivel az idő drága pénz, már most, itt az elején hadd lőjem ki azokat, akiket ez a cucc nem fog érdekelni. A képlet egyszerű: akik hálózati vinyónak is szeretnék használni, ne is olvassanak tovább, ugyanis nincs rajta hálózati csatlakozó. Két adatbeviteli lehetősége van, az egyik a hátlapon elhelyezett USB 2.0-ás csati, amellyel egy USB-kábellel csatlakoztathatjuk őt, mint vinyót, a másik pedig az előlapján egy USB 2.0-ás aljzat, amellyel őhozzá tudunk csatlakoztatni még egy külső vinyót. C'est tout (~itt a vége, fuss el véle), ahogy a francia mondaná. Miért szomorú ez? Számomra talán azért, mert egy sima LAN csatlakozóval, vagy wifi képességgel ez a cucc lehetne akár a házi rendszer lelke. Így viszont "csak" egy USB-s külső vinyó. Persze, ezért a pénzért ez sem rossz, de szívesen fizetnék érte mondjuk még egy ötöst, ha gigabites hálókártya, és/vagy wifi is lenne benne. Nincs.

A következő - és számomra egyébként sorsdöntő - csalódás akkor ér minket, amikor beüzemeljük, és akarnánk ráküldeni a HD - tehát nagy felbontású - videóinkat. Mert - és gondolom a kicsit jártasabb olvasó is így van ezzel - a "hádé" szó hallatán én egy bizonyos fájlformátumra asszociálok, mégpedig az emkávéra. Amikor az ember szembesül azzal, hogy az - amúgy szintén Iomega külső vinyóján - összegyűjtögetett *.mkv kiterjesztésű fájlokat nem látja a cucc, nagyjából el is veszíti az érdeklődését. Persze, azt gondoltam, én magam csinálok valamit rosszul, így gyorsan előkaptam a használati utasítást. Csalódottan láttam, hogy nem a készülékben van a hiba, hanem bennem. Ugyanis, én balga lélek 2009. végén, 2010. elején azt gondoltam, hogy HD-lejátszót már nem adnak ki Matroska támogatás nélkül. Ezen rövid bekezdéssel mindössze attól a csalódástól szeretném megóvni az olvasót, ami engem ért. Tehát: aki emkávézni szeretne, az ne ezt vegye.


És végül lőjük ki azokat, akik hordozható vinyót keresnek. Ebben van egy 500 GiB-os, de ez a cucc majdnem egy kiló. Nem alkalmas tehát arra, hogy zsebrevágjuk, vagy a táskába süllyesszük. Nagy is, nehéz is. Van az Iomegának is kisebb hordozható vinyója, ha pedig körbenézünk, 500 GiB-osat egy tízessel olcsóbban vehetünk, ezzel azonos áron pedig 1 TiB-osat is találunk. Tehát, ha csak egy hordozható vinyó kell, szintén ne ezt vegyük.

Az ár-érték mégis megveteti

Miután a fél országot lebeszéltem róla, jöjjön most egy logikai csavar. Tegyük fel, hogy odahaza van egy számítógépünk, amely nem egy "erőgép". Lehet ez egy netbook is. Például nincs néki DVI, vagy HDMI kimenete és ezért a tévére nem tudjuk digitálisan rákötni. Emellett a benne lévő vinyó sem a legnagyobb, sőt a procinak meg a videókártyának is gondot okozna egy izmosabb film akadásmentes megjelenítése. Nos, ilyen helyzetben pont nekünk találták ki az Iomega Screenplay Plus-t, amelyből - ezt még nem említettem - 40 darab igazságos Mátyás királyunk arcképével díszített ezresért van 1 TiB-os változat is. Ha tehát a számítógéphez egy sima USB kábellel - javasolt az USB 2.0-ás - hozzákötjük, akkor a számítógépnek gondot okozó fájlok ezen gyönyörűen lejátszhatók.

Aki tehát főként DivX-ezik, vagy MP4-ezik, annak találták ki ezt a masinát. Úgy is mondhatnám, hogy a médialejátszási képessége nagyjából 10 darab ezresbe kerül, ennyit meg nagyon megér, mert mindent összevetve tehát - egy sima USB-s vinyó árához képest - tízezer forintban van, hogy a videóinkat, fényképeinket és zenéinket a számítógép bekapcsolása nélkül, távirányítóval, digitális minőségben élvezzük. Ezért fogjuk megvenni.

És amúgy milyen?

Járt már nálam egy-két médiacenter, így van összehasonlítási alapom. Szép, nem kell dugdosni. Fektetve és állítva is telepíthető, attól függően, hogyan van helyünk. Praktikus, hogy az előlapon van egy USB csatlakozó, így nem kell kiforgatni, ha még egy vinyót szeretnénk rákötni. Sajnos, a digitális hangot csak coaxial kimeneten tudjuk kihozni belőle, így akiknek esetleg még optikai bemenetes az erősítőjük, azok csak analóg tudják rátenni a hangot. Vagy HDMI-n, hiszen az újabb házimozi erősítők már támogatják ezt a kompakt audio-video interfészt is. Akiknek még régebbi tévéjük van, azok sincsenek kizárva az élvezetből, hiszen analóg jelet is kinyerhetünk belőle, mégpedig a jó öreg RCA-s csatlakozókkal, component videókimeneten keresztül is.

Okos megoldás, hogy van a hátlapon egy Kensington csatlakozó is, így cikisebb helyzetekben oda is zárhatjuk valamihez, ezzel megnehezítve az amúgy könnyen elcsórható készülék illetéktelen kezekbe kerülését. A távirányítója jól átlátható, két darab AAA-s elemmel megy, de hogy meddig, azt a teszt rövidsége miatt nem volt időm kitapasztalni. A specifikációban vállalt fájlformátumokat problémamentesen játssza, a menü gyors, de magyarul sajnos nem tud.

Kiknek és minek?

Azoknak javaslom, akik amúgy is vennének egy külső vinyót a tárolási kapacitásuk növelésére, de a kényelemért hajlandók áldozni még tízezret. Kicsit keresgélve az interneten olyan áron találunk 500 GiB-osat és 1 TiB-osat is, amely gyakorlatilag olcsóbb, mint a gyártó weboldalán feltüntetett ár átszámítva. 2-3 év garanciával vehetjük meg, ezt persze nem nehéz vállalni, hiszen az Iomega termékek jó minőségűek és megbízhatók.