Nem szoktunk moziajánlókat írni, de az Avatar tényleg olyat nyújt, amit eddig még nem láttunk. A mai naptól bárki átélheti James Cameron legújabb filmjét, amely az év legjobban várt alkotása volt. A tegnapi 3D-s moziélmény után mi már tudjuk, hogy nem véletlenül. 

A 2154-ben játszódó sci-fi több mint 10 éve megfogant már James Cameron fejében, de akkor nem állt rendelkezésre olyan technika, amivel élethűen elkészülhetett volna a film. Az tuti, hogy érdemes volt várni, mert most olyan hatást sikerült elérni, amiért tényleg érdemes beülni a 3D-moziba, és nem otthon tv előtt bambulni a torrentről leszedett filmet.

Semmi nem akart ugyan kupán vágni a nézőtéren, nem lógtak hosszú és félelmetes tárgyak ki a vászonról, viszont minden eddiginél élethűbb volt a környezet, és a szereplők mozgása egyaránt. Ahogy ígérték, eltűntek az igazi és digitális karakterek közötti különbségek, nem lehet megállapítani, hogy az Alien sorozatból ismerős Sigourney Weaver vagy a Terminator Salvation erős szívű hibridje (Sam Worthington) mikor áll valóban a kamera előtt, és mikor látjuk a digitális mását.

Ez persze mit sem érne, ha nem játszódna egy olyan elképzelt, de lélegzetelállítóan gyönyörű helyszínen, mint a Pandora bolygó őserdő jellegű környezete, amit majdnem egy természetfilm részletességével mutat be az Avatar, úgy hogy közben egy percig sem unatkozunk.


A történet egyébként nem túl bonyolult, de rendkívül életszerű. Az emberek találnak egy rendkívül értékes ásványt a Pandora nevű bolygón, de a lelőhely pont egy idegen (na’vi) civilizáció lakóhelye alatt húzódik. Először békés megoldással próbálják elköltöztetni a népet, amelyekben a na’vikhoz hasonló ember irányította avatarok segítenek. Miután a főhős egyre több időt tölt az Avatar testben, egyre közelebb kerül a na’vikhoz, és miután kiderül, hogy ők bizony nem mozdulnak, az oldalukra áll, és a rájuk támadó emberek ellen kezd harcolni.

A gonosz katona vezette sereg eszköztára rendkívül látványos, lépegető masinák, dózeroló munkagépek, helikopterek és szállító járművek is vannak dögivel, amelyek mind életszerűek, hihetőek, és olyan természetesen mozognak, mint az utcai építkezéseken egy bobcat.

Egy két szokványos hollywoodi elemet leszámítva a film valódi szórakozást nyújt úgy, anélkül, hogy ijesztő lenne vagy véres. Ilyet utoljára a Csillagok háborújában és a Mátrixban láttunk, de azok egyike sem nyújtott ilyen élethű látványt, és egyikben sem éltük ennyire bele magunkat a történetbe. Kicsiktől nagyokig, kifejezetten ajánljuk mindenkinek.