Korábban jósoltam, hogy még a karácsonyi őrület előtt boltokba kerül az új Acer csodagép is. Hát, nem igazam lett? Gyanúsan olcsó ráadásul, hiszen 130.000 magyar forint környékén hozzájuthatunk, amely egy ilyen csúcsgépért tényleg bagó. Hát nézzük gyorsan, mi az ami tetszik benne és mi az ami nem!

Nem profi hozzáállás az olvasót egy másik - szintén kevéssé ismert - géphez való hasonlítgatásra kényszeríteni, de óhatatlanul is az ugrik be az embernek, hogy a vele szinte egyidőben boltokba került HD2-essel hasonlítgassa össze. Fogtam azt is a kezembe. Talán írtam már, hogy kifejezetten gyűlölöm a pingpongütőket. Ez persze lehet, hogy csak az én mániám, de azt tartom továbbra is, hogy a szükséges és elégséges feltételt kell teljesíteni. Azaz akkorát kell csinálni, ami pont jó. Se a nagyobb nem jó, se a kisebb. Azt mondhatom, mégpedig bátran, hogy ez a masina pont akkora, amit még el tudok én is viselni. Pedig gyűlölöm a pingpongütőket, de ezt már írtam. Az viszont biztos, hogy jó hosszú ujjak kellenek ahhoz is, ha ezt egy kézzel akarjuk kezelni. Az első hívás beérkezésekor azonnal szembesülünk azzal, hogy a hüvelykujjunk nem ér át a túloldalra, így a WM6.5-féle csúszkás hívásfogadás egy kézzel szinte lehetetlen. Szerencsére vannak rajta gombok is erre.

Szóval nem kicsi ez sem. A mérethez még annyit, hogy a kimondatlanul is vetélytársnak tekintett HTC HD2-esnél láthatóan kisebb. Konkrétan: 4 milliméterrel keskenyebb, 1,9 milliméterrel rövidebb és 1 milliméterrel vastagabb. A képernyője felbontásban ugyanakkora (480x800 pixeles WVGA), viszont 13 milliméterrel kisebb átlósan számolva. Ez az utóbbi adat talán a leglényegesebb, hiszen ez az egyik dolog, ami a HD2-es előnyére írható. A multitouch-os kapacitív képernyő a másik, hiszen az Acer S200-ason a régi rezisztív érintőképernyővel találkozunk, míg a HD2-esen már a csúcsot jelentő újfajtával. És itt vége is az előnyöknek, mert a többi tulajdonságában vagy jobb, vagy megegyezik a HD2-essel. És azt ne felejtsük el, hogy ráadásul kereken 40.000,- forinttal olcsóbb annál...

Ha az ember tisztában van nagyjából a technikai adatokkal - amelyeket egyébként könnyen megtalálunk az interneten, például a mi gépadatbázisunkban is -, és ezek a technikai adatok felkeltik a figyelmét, majd megnézi az árát és az is nagyon rendben van, akkor kezdi el komolyabban vizsgálgatni. Hát nézzük!

Körbeforgatva jaj, de nagyon örülünk a 3,5 milliméteres jackdugónak és a szabványos miniUSB töltő és szinkroncsatlakozónak! Na végre! És jaj, de nagyon örülünk a hátlapi kamera mellett látható 5 megapixel feliratnak és a mobillednek. Persze, mint minden ilyen fényképezőgép, ez is csak arra van, hogy mindig ott legyen nálunk, ha nincs más, de mégiscsak a jobbak közé tartozik.

Nagyon örülünk a hátlapon alig észrevehetően megbújó ceruzának is, hiszen WM 6.5 ide, mindenféle ujjal kezelhető GUI (grafikus felhasználói felület) oda, csak-csak elő kell húzzuk a ceruzát néha, feltéve ha találunk olyat. Ehhez van, mégpedig nagyon jó kis ceruza. Egy pirospont!

Jaj, de nagyon nem örülünk a hangerő gombokkal szemben elhelyezett bekapcsológombnak, hiszen minden bekapcsoláskor az ellenkező oldalon véletlenül halkítjuk vagy hangosítjuk is egyben a telefont. Én magam nagyon nem örülök a zongorafekete háznak sem, amely ujjlenyomatgyűjtőként funkcionál. Viszont örülünk annak, hogy a hátlapot nem kell semerre tologatni, hanem egy egyszerű mozdulattal lepattintható és az alatta elhelyezett microSDHC foglalatba a készülék kikapcsolása nélkül behelyezhető a kártya, amelyet egészen 32 GiB-ig támogat is. Érdekes az is, hogy a körömmel lefeszegetett hátlap visszahelyezés után egy cseppet sem mozog, nem recseg. Ez nagyon igényes érzést kelt.

A szokásos WinMo 6.5 üzembehelyezést követően nagyjából 5 perc alatt rendelkezésre áll a telefon, szinkronizálhatunk vele az Outlookon keresztül is, de ha már WM 6.5, inkább hasznájuk a Microsoft My Phone-t. Ha van szélessávú kapcsolatunk, bárhol vagyunk is, azonnal letöthetjük az összes fontos adatunkat  (névjegykártyák, e-mailek, fényképek, videók, találkozók, naptár...) és nem kell várni a hazaérkezésre. Én a Speedshop - tőlük kaptuk kipróbálásra, köszönjük! - előterében szinkronizáltam is azonnal, és már telefonáltam is. Ez nagyon kényelmes, ajánlom mindenki figyelmébe!

Jaj, de rettegtem attól, hogy ez az Acer is olyan, mint a többi például a videolejátszás terén... De nem. A szokásos teszt.avi-nkkal - tessék kapaszkodni - 245,67%-ot produkált. Azaz egy ilyen felbontású képernyőn is képes lenne lejátszani még egy két és félszer ilyen nagy bitrátájú filmet is. Na, erre is nagyon vártam már! Ez e képernyőméret ráadásul már nem csúfolható egérmozinak, tökéletes élményt nyújt. Ráadásul működik a rég használt külső akkumulátorommal is, amely a maga 3700 mAh-s többletenergiájával lehetővé teszi a valódi mobilmozizást is.

Nagyon féltem attól is, hogyan fut majd rajta az iGO8-as. Alaptalan volt a félelmem. Magyarországon belül nem tudunk olyan távolságra tervezni, amellyen 2 másodpercnél többet eltöltene a számolgatással. Az ország egyik végéből (mondjuk Mátészalka) a másik végébe (mondjuk Sopron) hamarabb tervez, mint ami alatt megtaláljuk, hova is kellene néznünk. A navigálásnál sajnos néha el-eldobálta a GPS vevővel a kapcsolatot és ha az ablakból levettem, e vétel is meg-megszűnt, de alapvetően mindig magához tért pár másodperc alatt. Egy rövid vágatlan videóban meg is mutatom, hogy is megy ez, íme:XXX

Még magamnak is - pedig ez nagy szó -, mégpedig vitathatatlanul. Egyetlen hátránya - ezt omniásként írom - a belső tárhely hiánya. Ha lenne benne mondjuk egy 8-16 GiB-os belső háttértár, ez lenne a számomra tökéletes gép. Akinek ez nem fontos, vegye-vigye! Többet ér, mint amennyiért adják.