A Nagy Bumm volt az az esemény, melynek eredményeképp megszületett az univerzum. Mivel a tudomány mai állása szerint létezik kezdet, ezért logikus a feltételezés, hogy egyszer a vég is minden bizonnyal bekövetkezik. Ebben mindenki egyetért.

Abban azonban már korántsem, hogy a világegyetem mikor és milyen módon fog véget érni. Több elmélet is született, mely azt boncolgatja, hogyan szűnik meg univerzumunk, ezek közül az egyik, viszonylag régi teória a hőhalál elmélete.

A hőhalál a termodinamika második főtételére alapul, mely szerint a zárt rendszerek energiaminimumra, teljes rendezetlenségre, azaz entrópia maximumra törekednek. Ha a világegyetemet zárt rendszernek képzeljük el, melyben adott mennyiségű anyag áll rendelkezésre, az elmélet szerint egy idő múlva az univerzum eléri az entrópia maximumot. Ekkorra már annyira kitágul, hogy a részecskék fényévekre lesznek egymástól, és a hőmérsékleti különbségek megszűnnek.

Az entrópiamaximum időpontjában a rendszer eléri az energiaminimumot, ami összeegyeztethetetlen az élettel. A hőhalál elmélete szerint ez vár világunkra.

A tudósok azzal is megpróbálkoztak, hogy meghatározzák: ez körülbelül mikor fog bekövetkezni. Persze nem a mi életünkben, hanem sok-sok, mintegy ötven milliárd év múlva, azonban egy most napvilágot látott elmélet szerint a korábbi modell téves eredményt adott, mivel a kutatók kihagytak egy nagyon fontos elemet a képletből: nem számoltak az ún. szupernehéz feketelyukak komoly entrópianövelő hatásával.

A galaxisok közepében elhelyezkedő szupernehéz feketelyukak hatalmas mennyiségű anyagok nyelnek el, így növelve a világegyetem entrópiáját. A legújabb számítások szerint a szupernehéz feketelyukak olyan mértékben csökkentették a világegyetem hőmérsékletét, mely mintegy százszorosára növelte a rendszer entrópiáját.

Ebből következik, hogy a világegyetem entrópia állapota is mintegy százszor magasabb, mint azt a tudósok eddig vélték, tehát ezzel arányosan korábban következik be az entrópiamaximum, mely egyenlő az univerzum teljes pusztulásával.