Itthon szinte példa nélküli az eset, hogy egy szakma nagyjai – egymás ócsárolása és kartellgyanú nélkül – összefognak, s egy rendezvényen, fej-fej mellett adnak elő, állítanak ki. Márpedig ez történt meg most csütörtökön az Aréna pláza mozijában.

Az ITBN idén is a várakozásoknak megfelelően túlteljesítette magát: ezeregyszáz látogató, negyvenkét előadó és harmincnyolc kiállító talált egymásra egy nap alatt. A rendezvény idén legfőképp az adatszivárgásokkal, naplózással, jogosultságokkal, hálózat/kommunikációbiztonsági érdekességekkel és alkalmazások biztonságosságával foglalkozott.

Nézzük hát, hogyan is folyt négy nappal a Hacktivity után a nagy cégek összejövetele!

Fa, papír – nem mindegy?
A rendezvényen több újítást is majdnem száz százalékos sikerrel bevezettek. Az első – és picit furcsának hangzó – a papír-bútorok voltak. Ha nem figyel a látogató, talán észre se veszi, hogy a megszokott tíz-húsz kilós faasztalok helyett pár kilós kartondarabon nyugszik a reklámanyag.

Beléptetés, fénysebességgel
A második és harmadik újítással már rögtön a regisztrációnál (az egyikkel internetes regisztrációnál, a másikkal pedig a helyszínen) szembesültek az érdeklődők. Egyfelől mindenki belépő helyett – illetve mellett – egy mobilkódot kapott. Az MMS-ben és e-mailben is elküldött kétdimenziós vonalkódszerű kép a szokásos percek helyett – nem vicc, tanúsíthatom – nagyjából 5-10 másodpercre rövidítette az azonosítás idejét.

A mobilkódot azonban nem csak a beléptetésre használták. Amennyiben vette az ember a fáradtságot és letöltött egy – előtte megadott – kódolvasót a készülékére, nem kellett az előadás alatt névjegykártyákkal vesződnie. Ugyanis mindenki belépőjére rányomtak egy mobilkódot, amely tartalmazta a regisztrációnál megadott adatait – név, cég, telefon stb.

Igaz, elsőre jóval tovább tart így névjegyet cserélni, mint a hagyományos módszerrel – azonban a program meglepően jól működött még egy autófókuszt nélkülöző, már-már gagyi kategóriás két megapixeles kamerával is!

A Nagy Testvér figyel!
A harmadik lényeges újítás az RFID, azaz a rádiófrekvenciás azonosítóchipek használatában merült ki. E nagyjából egy méter távolságból leolvasható passzív eszközöket mindenkinek a nyakába akasztották. Mint azt a szervezők előre is elmondták, a termek bejáratánál leolvasókat üzemeltettek, így a rendszeren belül elvileg mindenki tartózkodási helyét ismerni lehetett.

Azért csak elvileg, mert elég egy emberi test a leolvasó és az RFID között ahhoz, hogy a jel elvesszen. Az infrastruktúra azonban az idő majdnem teljes egésze alatt kiválóan működött, és ekkor a felállított gépeknél rá lehetett keresni bárkire – ha épp két szemünkkel nem találtuk.

Az előadói részleg egyik pontján fel is állítottak pár automata statisztikákat bemutató kijelzőt. Így megtudhattuk, hogy épp melyik teremben tartózkodnak legtöbben – vagy akár azt is, körülbelül mennyi széndioxidot termeltek eleddig a látogatók összesen.

Csak ne végezzem a Youtube-on!
Az utolsó lényeges újítás az előadások jó minőségben, több szögből történő felvételében realizálódott. Amennyiben minden jól megy, pár napon belül a rendezvény honlapján bárki megnézheti a vágott felvételeket.

Persze ezeken kívül is változott pár kevésbé fontos dolog – például az egyszeri ebédszünet helyett szendvicsekkel kínáltak mindenkit. Mivel moziban volt a rendezvény, így akár az előadásokon is folytathattuk kedvenc szerzeményünket. Egy másik újítás volt a szatyornyi reklámanyag lecserélése egy nyolc centis CD-re – bár a papírgyűjtő lurkók az utcából biztos más véleményen vannak.

Nagyobb helyszín – de elég nagy?
Nyitás után pár órával már sajnos körvonalazódott a helyezet: annak ellenére, hogy nagyobb terepre cserélték az eddigit, az aréna mozija már most picurka. A helyzet legfőképp a standok hátsó részén volt súlyos, itt néha egyszerűen bedugult a helyiség.

Angolul, magyarul – ahogyan neked jó
Az előadások többnyire magyar előadók tartották, de egy bő tucatnyi angol nyelven hangzott el. Persze a világnyelvet nem annyira, vagy egyáltalán nem beszélőkre is gondoltak a szervezők, és a mozikban megszokott kis infrás fejhallgatókkal látták el, aki csak azt kérte. Sajnos az infravörös technológia hátránya, hogy igazán kényes a rálátásra – igaz, ez inkább a mozi hibája, nem a rendezőké.

Önreklám vagy szakmai érdekesség
A már említett szombat-vasárnapi Hacktivity rendezvénnyel részben hasonló, részben azonban gyökeresen eltérő volt az ITBN. Míg a „Digitális Mohács” előadás mindkét helyszínen elhangzott, itt – valószínűleg az idő szűkössége és a közönség más orientáltsága miatt – kissé összefogottabb, lényegre törőbb húsz percet hallhattunk.