A Samsung stratégiája mobilfronton elég egyszerűnek mondható. Minden lehetőséget kipróbálnak, aztán ha bejön, ontják a telefonokat, ha nem, akkor mennek másfelé. Így van ez az operációs rendszerek területén is, amit megkönnyít, hogy a koreai gyártó nem kötelezte el magát egyetlen rendszer mellett sem. A Nokia sokmillió euróért vásárolta meg a Symbiant, ám a Samsungot nem köti semmi, így szabadon válogathat a licencek között. Az Androidra a HTC harapott rá elsőként, de most a nagyok közül a Samsung modellje ért el elsőként a boltok polcaira. Köztük az XXL GSM polcára is, ahonnan meg az én asztalomra került, hogy megismerkedjek vele.

Vékony, de nagy

Az egészen kicsi dobozka egy meglepően nagy telefont rejt. Én arra számítottam, hogy nagyjából a Magic-hez hasonló méretű eszközről lesz szó, ám tévedtem. Azaz mégse, mert a fizikai méretek alapján csupán minimálisan hosszabb és kicsit szélesebb a Galaxy. Mégis elsőre szokatlanul nagynak éreztem. A forma konzervatív, elsőnek a Samsung akart merészet alkotni. Szolidan lekerekített, egyszerű vonalak, de azért felismerhetően Samsung. A Galaxy először feketében került piacra, ám már valahol félúton van a fehér verzió is. Kicsit meglepő, hogy a HTC-vel ellentétben sehol nem találunk rajta Google vagy Android feliratokat, logókat, ezért bekapcsolásig nem is derül ki, milyen rendszer is van rajta (a dobozáról lesni nem ér). A készülék mellett szokásosan egy hálózati töltő, adatkábel és egy sztereó füles osztozik a helyen.

Jár hozzá egy tok is, amely kissé igénytelenebb, mint a Magic-é, de céljának megfelel. Az előlapot szokásosan a kijelző uralja, amely 3,2"-os képátlót, és az Androidnál jelenleg standard HVGA (320x480 pixel) felbontást kapta. Ehhez még hozzájön, hogy kapacitív, AMOLED és 16 millió színű, amik egészen vonzóan hangzanak. Nehéz is rossz szót mondani rá. A megjelenített kép igencsak szép, az érzékenysége is rendben van. Van hozzá fényerőszabályzó szenzor és még napfényben is olvasható marad. További jó pontok járnak a billentyűzetért. Érintőkijelzős mobil lévén nem sok gomb van, de azért jutott a kijelző alá néhány. A bal felső az opciók, a jobb oldali középső „csík" pedig a Home gomb, a többi egyértelmű. Ez utóbbit kivéve mindegyik nagyméretű, jól használható, bár nincsenek megvilágítva, ami rontja a pozitív összképet.

Kár, hogy a prototípusok hátlapján látható világtérkép (és Google felirat) már hiányzik, szerintem jópofán nézett ki. A sima, fényes fekete felületet csak a hangszóró rácsa és a kamera töri meg. Nem meglepő, de annál sajnálatosabb módon a lapos hátlap miatt a hangszóró sokat veszít erejéből, ha letesszük a mobilt valahova. Oldalt sincs semmi bonyolítás, mindent a helyén találunk. Felül vannak a csatlakozók, egy szabványos microUSB és egy szabványos 3,5 mm-es jack. Tökéletes páros, így kellene minden telefonnál. Alul a mikrofon, balján a hangerőszabályzó, jobbra pedig a kamera és a képernyőzár gombja. Minőségileg nem egészen stimmel minden. Az összerakás jó, ám például a kameragomb elég csúnyán nyöszörgött a helyén, és picit a készülék burkolata is meg-megszólalt, bár a széthullás veszélye nem áll fenn.

Mint a Magic

A belsőről nem ejtenék most nagyon részletesen szót, mivel a Samsung mérnökei még nem készültek el a saját felületükkel. Emiatt a menü kinézete, használata és opciói néhány egészen apró kivételtől eltekintve pontosan egyeznek a HTC Magic-nél látott és tapasztalt dolgokkal. Azért érdemes megnézni mondjuk a jelöletlen, de egyébként 5 megapixeles kamerával készült képeket. Szerintem egészen kellemes fotókat készít, ráadásul itt van egy elég erős LED mobilfény, tehát sötétben se vagyunk teljesen elveszve. Videóban 30 fps CIF a maximum, ami kicsit kevés, de a semminél azért mégis több.

Tesztfotó 1
Tesztfotó 2
Tesztfotó 3
Tesztfotó 4
Tesztfotó 5
Tesztvideó

Nagy kár, hogy szinte semmilyen opció nincs a fotózáshoz, miközben a Samsungok közismerten bőségesek ezen a téren. A rendszer tehát pont olyan volt, mint a Magic-en, gyorsaságára és stabilitására nem nagyon lehet panasz. Egyszer sikerül kifagyasztani a képgalériánál (nekem ez volt az első Android fagyás), de megbízhatóan üzemelt végig. A Market még mindig nagyszerű dolog, rengeteg program van fent és igen nagy részük ingyenes. Csupán 2-3 kattintás és máris telepítve van a kiszemelt program. A kínálat láthatóan bővül, hiszen a Hero óta is találtam olyan dolgokat, melyek akkor még nem voltak. Az adatátvitel a Galaxy-nál is tökéletes. Ott az említett microUSB, de van WiFi, HSDPA, HSUPA is, meg persze a hangra korlátozott Bluetooth.

Sajnos a multi-touchot nem engedélyezték benne, de ezt talán a saját felületes modelleken majd megváltoztatják. Memóriából se lesz hiány, hiszen a közel 1 GB-os belső memória mellett egy 8 GB-os beépített tárhely is vár minket. Akinek ez még mindig kevés, ott van a hátlap (de nem az akku) alá rejtett microSD bővítés. Érdemes még említést tennem a GPS-vevőről, mely kivételesen jó érzékenységgel rendelkezik és AGPS hiányában is alig 10-15 mp alatt talál pozíciót. Kár, hogy ezt még nem tudjuk mivel igazán kihasználni.

Új irány, új árak

A hátlap alatt lapuló böhöm akku 1500 mAh-s, ami igen erősnek mondható. Abban azért ne reménykedjünk, hogy akkor 1 hétnél hamarabb le se merül. Az AMOLED spórol, de a sok más energiazabáló funkció meg fel is emészti ezt, úgyhogy átlagos használattal inkább 2-3 nappal számoljunk. Az Android meg hiába ingyenes és nyílt platform, jelenleg a Galaxy a világon a negyedik hivatalos ilyen mobil. Ennek megfelelően meg is kérik az árát, amit súlyosbít, hogy itthon nem kerül hivatalosan forgalomba. Kártyafüggetlenül közel 120 ezer forintot kell lerakni érte, ami elég húzós. Persze nem egy buta vacak, ráadásul a HTC Magic is ugyanennyi, csak éppen ezért a pénzért már i8910 HD is kapható, az meg kemény alternatíva.