Nem kájndl, kindl. Eddig azt hittem, a kind, mint kedves szóból származtatták a marketingesek, pedig nem. A Kindle jelentése: fáklya, esetleg felcsillan, felgerjeszt, netán fellelkesedik. Ez utóbbinak van a legtöbb értelme: kifejezetten fellelkesedtem, amikor kipróbáltam a kiadónknál teszten járt, egyenesen Amerikából érkezett készüléket.

Mi ez?

A Kindle az Amazon könyvkereskedő vállalat saját gyártású, önálló márkás digitális könyvolvasója. Úgynevezett E-Ink (mint elektromos tinta) kijelzője szürkeárnyalatos képeket tud megjeleníteni, a képváltás nem valami gyors; a kütyü tulajdonképpen semmi másra nem jó, mint szöveg megjelenítésére.


A DX a Kindle harmadik generációja. A 2007-ben bemutatott első Kindle-nek hatcollos kijelzője volt, kijelzője csak négy árnyalatot tudott megjeleníteni. A Kindle 2 idén februárban jelet meg, ez két gigabájt memóriát kapott, ijelzője 16 árnyalatos, képátlója ennek is hatcollos.

Ez a mienk pedig a Kindle DX. 9,7 hüvelykes képernyőjének felbontása 1200x824, azaz csaknem egy megapixel. Képes megjeleníteni TXT és PDF fájlokat, emellett az Amazon által támogatott, ritka formátumokat - ezzel ösztönzi a népet arra, hogy ne a netről letöltött .doc-okat olvasgassák a Kindle-ön, hanem vegyék csak meg szépen a Whispernet nevű online rendszerben a fizetős könyveket.


Mire való?

Európában nem elérhető az Amazon Whispernetje, újságokat se töltethetünk le vele a netről, de azért bőven lehet mit csinálni a Kindle-lel. Egyrészt USB-n áttöltögethetők rá az olvasnivalók. Ha nincs pénzünk kultúrára, akkor ingyenes konverziós programok tömkelege áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a bármilyen formátumú neten talált, vagy - legyünk jóhiszeműek - otthon begépelt, bescannelt szövegből pdf vagy txt legyen.

A Kindle DX nemcsak írott, hanem felolvasott könyvet is kezel. Lejátszik mp3 fájlokat, így akár berippelt hangoskönyv-cédék, akár letöltött hangoskönyvek is hallgathatók rajta. A billentyűzeten jegyzetek vihetők be a Kindle-be - ennél már csak egy jobb lenne: ha kézírás-felismerő érintőképernyőt is kapott volna. Ha kapna és készülne rá sok-sok elektronikus oktatási anyag, istenien kiválthatná a hét-nyolc kilós iskolatáskát.

Mitől jó?

Az E-Ink kijelző nagy előnye, hogy gyakorlatilag csak újratöltéskor fogyaszt áramot. Netkapcsolat nélkül akár két hétig olvasgatható feltöltés nélkül a Kindle - nem valószínű, hogy pont akkor merüljön le a villanyos könyv, amikor mondjuk Stephen King egyik vámpírfarkasembere épp a gyanútlan főhős felé oson a bozótban.

Háttérvilágítás nincs, viszont a szöveg nagyon kontrasztos. Sokkal jobb természetes, vagy akár villanyfénynél Kindle-t olvasni, mint monitort. Az is nagyon szimpatikus, hogy ha leteszem egy pillanatra a könyvet, nem kell bootolásra várni, amikor újra kezembe veszem - az oldal ott marad nyitva, ahol hagytam. És persze nem mindegy, hogy nyaraláshoz pakolva a Lenin Összes tizenöt kilót nyom a hátizsákban - vagy egy felet.

Miért nem tartottam meg?

Egyrészt idegesítően lassan vált oldalt, bő egy másodperc egy lapozás. De nem ez a legnagyobb baja.
Elég drága, nem csak ahhoz a veszélyhez mérten, hogy A tizennégy karátos autó kolibris kiadásával ellentétben ez nem szárad meg hamar a napon, ha belecsúszk a fürdőkádba. Ha mondjuk 2057-et írnánk, amikorra talán lenne rendes tömegközlekedés Magyarországon (olyan, amin el se lopják, el se rabolják az ilyesfajta drága holmit, viszont le lehet ülni kényelmesen olvasni), jó társ lehetne ingázáshoz.

Ha kilátásban lenne valami olyasmi, hogy magazinok, napilapok Kindle-re optimalizáltan jelenjenek meg és töltődjenek le automatikusan, hangulatos lenne a reggelinél a fehér alulapot nekitámasztani a narancslés flakonnak.

Ha húszezer forintba kerülne, már lobogtatnám is a bankót, üvöltözve, hogy ide vele, ide vele. De nem annyiba kerül. Ha az Amazonon megrendelném, 489 dollárt kellene bekészítenem valamiféle elektronikus fizetőeszközre. Ez bő kilencvenezer forint, egy korlátozottan használható elektronikus célgépért szerintem kicsit sok. Szerintetek?