Az átlagos felhasználóknak sokszor nem világos, néha pedig teljesen zavaros, hogy jogdíj fizetése nélkül mit szabad tenni a zenékkel és filmekkel, és mi az, ami már jogszabályokba ütközik. Segítünk tisztábban látni.

Az emberek többsége leginkább hallomásból ismeri a szerzői jogi törvényt, annak tartalmával sokszor a hétköznapi mondagyártás során találkozunk. Hallhattunk már olyan(egy ismerősünk ismerősével megtörtént) városi legendáról, mely főszereplője csodával határos módon úszta meg a börtönt - miközben csak kölcsönadott meghallgatásra egy cédét barátjának.

A fenti "eset" mesélőinek valószínűleg több időt töltenek fantáziálgatással, mint az 1999. évi
LXXVI., a szerzői jogról szóló törvény böngészésével. A törvény naprakész ismerete persze
nem is várható el mindenkitől. De hogy tartalmának lényegi elemeivel mégis képben
legyünk, Dr. Sajó Zsuzsannát, az Artisjus szerzői jogvédő egyesület osztályvezetőjét
kérdeztük: mit szabad és mit tilos?

Grabbelés és mp3 lejátszók

Ha otthon szeretnénk begrabbelni egy cédét, hogy hallgathassuk a számítógépről munka
közben, akkor abszolút a törvényi keretek közt maradunk. A tevékenység ugyanis
magáncélú másolásnak minősül. Az ilyen módon "számítógépesített" zenét ezután szabadon
másolhatjuk mp3 lejátszónkra is. (Mindez alól egy kivétel van: ha a grabbelést a
másolásvédelem feltörésével vagy bármilyen megkerülésével tesszük.)

Nem bűn az ingyenes kölcsönadás

Az mp3 lejátszónkat aztán magunkkal visszük, és - ha már úgyis megvettük a legújabb
lemezt - megmutatnánk barátunknak is, hallgassa csak meg, mit is hívunk mi zenének. Nos,
ezzel minden más híresztelés ellenére sem követünk el semmit: az ingyenes kölcsönadások
közül csak a nyilvános kölcsönzés minősül felhasználásnak.


Szülinapi zsúr és iskola

Ugyanez a helyzet akkor is, ha gyermekünk szülinapi zsúrján úgy vetítjük le a Hupikék
törpikék DVD-t, hogy azt 20 gyerekszempár követi. Csak a nyilvános előadások, vetítések
tartoznak ugyanis a szerzői jog hatálya alá.

Sőt, a DVD-t még az óvodában/iskolákban is lejátszhatják a gyerekcsoportnak, ha mindez a
képzési követelményeknek megfelelően történik. (Ami persze könnyedén megtehető és
pedagógusszakmailag is indokolható.) Ugyanez vonatkozik a zárt rendszerű (azaz az iskola
területén kívülre semmilyen módon, még interneten sem sugárzott) sulirádióban leadott
zenére is.

A szalagavatók, gólyabálok és egyéb iskolai rendezvények (illetve az ezeken történő zenei
bejátszások és előadások) legalitása már kicsit máshogy működik. Ha egy rendezvényre
belépődíjat szed az iskola, rögtön belép a szerzői jogi törvény 24. §-a, mely szerint ebben
az esetben már nyilvános előadásról van szó.

(Azt már csak mi tesszük hozzá, halkan: a jogszabály megkerülésének gyakorlatban
rendszeresen alkalmazott módja szerint belépőt nem kell fizetni, csak éppen "megkérik"
meg a szülőket arra, hogy ugyan, támogassák már 500 forinttal az iskola egyik
alapítványát.)

Ha a buszon szól a rádió

A korábban már példaként hozott mp3 lejátszót fülhallgatóval természetesen ugyanúgy
szabadon hallgathatjuk földön, vízen, levegőben.

Nem úgy a munkájából kifolyólag fülhallgatót nem nagyon használó buszsofőr. Ha olyan
hangosra tekeri fel a zenét, hogy azt már az utasok is hallhatják, akkor jogilag nyilvános
előadásról van szó. Megoldás erre is van: az Artisjusnak fizetett alacsony összegű jogdíjjal a
busztársaságok „legalizálhatják” zenefelhasználásukat.

A tömegközlekedés körében menetrend szerint közlekedő, személyszállító vízi és szárazföldi
járműveken (például hajón, buszon, vonat) történő zenefelhasználás esetén járművenként
havonta 1 060 forint szerzői jogdíjat kell fizetni.

Érdekesség, hogy repülőgépeken, ha zenefelhasználás csak a földön történik, akkor 620
forintot, míg ha az út során, a levegőben is szól a zene, akkor 2070 forintot kell havonta
járatonként befizetnie a légitársaságnak.

További tesztek