Bevallom őszintén, nekem az előző Touch Cruise nem igazán tetszett. Valahogy elütött a HTC akkori tagjaitól, nevéhez illően tényleg kicsit cirkálós kinézete volt. Ezzel szemben most itt az új, ami már kívülről is egész más hatást kelt. Megjegyzem, hogy elvileg a készülék neve nem változott, de láttam már Touch Cruise 09 és Touch Cruise 2009 néven is, én inkább maradok a Touch Cruise 2-nél.

Bedobozolták

Ám még mielőtt nagy örömmel kézbe vennénk, ki is kell csomagolni. Aki kitalálta ezt a dobozt, annak két hétig, napi 12 órában csak ilyet kellene ki-, majd becsomagolni. Egy papírkockába két egyforma méretű doboz van bepréselve. Aztán ha már ki tudtuk bontani, gyorsan jobb kedvre derülünk. Nem csupán magát a készüléket kapjuk meg, hozzá a szokásos töltő, adatkábel, sztereó headset, CD és leírások csomaggal. A második doboz egy komplett autós készletet rejt, tartóval és szivargyújtó töltővel. A tartó ráadásul „félaktív", de erről lesz még szó.

Megformázták

Akárhogy is nézem, ez az új Touch Cruise bizony tetszik. Ennek két fő oka van. Az egyik, hogy szépen lekerekítették, így szerintem elegánsabb, jobban kézbe simuló. A másik, hogy alaposan faragtak a méretéből és a súlyából. Hosszban és széltében fél centinél is többet csiszoltak le róla, és megszabadult némi súlyfeleslegtől, így most csak 103 grammot nyom.
A kisebb méret szerencsére csak előnyökkel jár, a használhatóságon semmit se rontott. A kijelző maradt 2,8"-os, a felbontás se változott a QVGA-ról. Sajnos az utóbbi miatt helyenként erősen pixeles látvánnyal szembesülünk, ez a méret/felbontás arány már határeset.
A képernyő alatt továbbra is négy billentyű és egy tekerős navigomb terül el. Ezek megfelelően nagyok, jól használhatók. A navigombra tettek körbe egy gumis betétet, amin megtapad az ujjunk. Ez a gomb a megszokott négy irányban is benyomható, a közepe meg az OK. Ami érdekes még, az a két felső billentyű. A baloldali a navigációhoz tartozik, mivel a készüléken előre feltöltött TomTom Navigator található. Én mondjuk örültem volna, ha ez átállítható. A másikat Footprint-nek hívják, ami magyarul lábnyomot jelent. Erről kicsit lejjebb olvashattok.

További izgalmaktól nem kell tartanunk. Felül, a hangszóró egyik oldalára a jelzőfényt, míg a másikra a fényszenzor biggyeszteték, mindkettő teszi a dolgát. A hátlap semmi extra, a kamera süllyesztve van, és ide került a kihangosító. A tetején egy bekapcsolót, a bal oldalán pedig egy hangerőszabályzót találunk. Számomra elég furcsa a ceruza jobb felső sarokba helyezése. Mivel jobbkezes vagyok, valahogy nem esett kézre és a kis bökdöső lehetne hosszabb is. Csak említés szintjén mondanám, hogy a minőség igazi „cirkálós", szépen egyben van.
Feketéről kékre

Az eltelt idő alatt átalakult a TouchFLO kezelőfelület is. A Cruise 2 ugyanazt használja, mint amit a Viván (nem a zenei csatornán) láthattunk először. A TouchFLO nekem már az elején bejött, mert a borzalmas Windows Mobile felületet szebbé, és ami még fontosabb, használhatóbbá tette. A korábbi kissé komor fekete szín helyett most a sötétkék az alapértelmezés.
A gyorsasággal nincs gond, hiszen a hardvert se hagyták változatlanul. Kidobták a régi procit, jött az új, immár 528 MHz-es erőmű. Ehhez még megduplázták a RAM és a ROM mennyiségét, így már érthető, mitől olyan virgonc a kicsike. A nagy ROM miatt 326 MB-ot használhatunk tárolásra, ám a dobozban rögtön ott rejtőzik egy 1 GB-os microSD is.
A lábunk nyoma

Magáról a rendszerről tényleg nem érdemes sokat írni, hiszen egyelőre alapvető változtatások nem történtek. Ami viszont valóban új és egyelőre csak erre a típusra jellemző, az a Footprint. Ennek lényege, hogy amerre csak járunk a nagyvilágban, készíthetünk geotaggelt képeket. Ezeket kategóriákba sorolva tárolhatjuk és egyéb információkat, köztük akár hangfelvételt is menthetünk hozzájuk. Amikor úgy döntünk, hogy visszatérnénk egy korábbi helyszínre, akkor elegendő kikeresni a fotót.

Ekkor két lehetőségünk van. Megnézhetjük a Google Maps-on vagy egyből el is navigál minket a TomTom. Magából a Footprint programból is van lehetőség fényképezni, de ugyanezt megtehetjük, ha a kameránál a GPS-fotó üzemmódot választjuk. Apropó, az autofókuszt kivették, tehát lőttek a virágszirmos képeknek.
A GPS-vevő érzékenysége amúgy egész jó, ráadásul kettős megoldás segíti a gyors behangolását. Egyfelől ott van a QuickGPS, ami egy hétre előre lekéri a műholdadatokat. Emellett viszont bekapcsolható a „normál" AGPS is, ami közvetlenül a navigálás kezdetén kéri le mobilhálózaton keresztül ugyanezt az információt. A Google Maps navigációra ugyebár nem alkalmas, a TomTom-ot viszont térkép nélkül kapjuk. Azonban lehetőség van ingyen letölteni egy város (nem ország) térképét. Én azért biztosra mentem, és gyorsan rátoltam a Garmin XT-t, ami ezúttal is pengén futott.

Autóban más

A Footprint mellett egy másik ügyes kis újítással találkozunk, ha használatba vesszük az autós tartót. Magában a tartó elrejtettek két apró mágnest, amitől ha belepattintjuk a készüléket, átváltozik a főképernyő. Ez az egyébként kikapcsolható funkció arra szolgálna, hogy vezetés közben könnyebben hozzáférjünk néhány opcióhoz. Hat nagy gombot látunk, amelyek csak a navigációhoz tartoznak.
Ez szerintem túlzás, főleg hogy mindenképp a TomTom-ot indítják, és nem mondjuk az általam telepített Garmin XT-t. Maga a tartó egyébként masszív darab. A kar ugyan hattyúnyakas megoldás, de még két kézzel is komoly erő kell a hajlításához, úgyhogy egyszer állítsuk be és úgy fog maradni.
Kis testben nagy lélek

A Touch Cruise 2 összességében korrekt kis készülék, engem leginkább a Touch 3G-re emlékeztetett. Egyforma méretük, majdnem azonos szolgáltatáskínálatuk érdekes házi versenyt eredményezhet. Ez is hozza a szokásos HTC formulát, bár a kijelző és a kamera nem erőssége. Árban némileg drágább, mint a Touch 3G, ugyanakkor a Footprint funkció mellett ehhez kapunk autós készletet is.