Ezeket a betűszavakat gyakran és sokan puffogtatják, miközben nem is a technikai hátterük a lényeg, hanem az, hogy mire vagyunk képesek általuk, mire használhatjuk azokat a gyakorlatban. Az egyik kulcsszó az információ. Fontos és értékes dolog, és alapvetõ igényünk, hogy idõben, és ahhoz jusson el, akinek szüksége van rá. Ehhez segítenek hozzá minket ezek a betűszavak, illetve az az internetes szolgáltatás, mely mögöttük van. A másik kulcsszó a sebesség, hiszen nem mindegy, milyen gyorsan tudunk például internetezni. A harmadik kulcsszó a költség, mely nagyban meghatározza hozzáállásunkat. Ködös fejtegetés helyett nézzünk néhány példát!

WiFi

Mint ígértem inkább gyakorlati példákkal próbálok szolgálni, így nem kívánok belemenni technikai részletekbe. Akiket érdekel, a betűszavak jelentését a fejezetcímekre kattintva elérheti a Wikipedia segítségével. Nem ugorhatom át viszont a WiFi szó eredetét és jelentését. Bizonyára sokak elõtt ismeretes a Hi-Fi kifejezés, ennek mintájára született meg a "Wi-Fi", mely a minõségi vezetéknélküli szolgáltatás védjegye lett. Gyakorlatban ez mit jelent? Én most éppen a Ferihegy 2B termináljának érkezési oldalán ülök, és várok egy repülõgépre, mely természetesen késik. Ülhetnék - bambán bámulva magam elé - számolgatva a másodperceket. Ehelyett hasznosan töltöm az ídõt. Úgy is mondhatnám, idõt spórolok magamnak. Ez most éppen WiFi. Mégpedig ingyenes. Remélem nem csak rászoktatás a célja, de egyelõre ingyenesen lehet WiFi-zni sok helyen, így például itt, Ferihegyen is. A dolog egyszerű és hatékony. Talán éppen ezért terjedt el futótűz módjára, bár ez a tűz nem pusztít, hanem teremt. Az országszerte elérhetõ WiFi-s helyek listáját - más nevükön a HotSpot-okat - weblapunkról is meg lehet keresni, például ide kattintva. Ezeken a helyeken tudunk ingyen, vagy fizetség ellenében, de saját gépünkrõl internetezni, ha a készülékünk ismeri ezt a szabványt, melyet néhol WLAN képességként emlegetnek.

Közben megjött a repülõ, így hazaindultam. Természetesen van itthon is WiFi-m, ezt azért létesítettem, hogy ne kelljen a gép elõtt kuksolnom, hanem ha úgy tetszik, akár a hálóból, az ágyon fekve is dolgozhassak. Ugyanez a helyzet szüleimnél, ahol az internet végpontot hárman akarjuk egyszerre használni... Természetesen oda is került egy WiFi-s router (elosztó), így most nyáron a kerti hintában ülve szoktam leginkább írogatni, miközben egyik kezemmel a kutyát símogatom, a tücskök ciripelnek és a levegõ is kellemes. Szabadság ez, melyért sokan meghalni is képesek. Nem kell!!! Elég, ha áldozunk egy kicsit (nagyjából 15.000,- magyar forintot), és veszünk egy WiFi-s routert (lásd például: olcsó és drágább). Így hívják azt a kis dobozkát, ami szétküldi egy bizonyos távolságon belül a "jelet", például az internet-hozzáférést. Ezt aztán ha titkosítás nélküliként állítjuk be mindenki, ha pedig titkosítjuk, akkor csak azok tudják használni, akiknek a kódot megadjuk, azaz akik jogosultak. Nem bonyolult a dolog.

Az elmúlt években egy pár routerrel volt dolgom, és annyit meg kellett állapítsak, hogy ezek a kis dobozok is fejlõdnek. Egyre olcsóbban egyre több szolgáltatást - mégpedig mindenki által megérthetõ és kezelhetõ formában - nyújtanak. Szóval ha laptopot, PDA-t, telefont, vagy más informatikai készüléket vásárolunk, nem baj, ha van benne WiFi.

 
Egy olcsó és egy kevésbé olcsó WiFi router 

Apropó, más informatikai készülék: mivel a WiFi olyan jó amilyen, sorra jelennek meg azok a készülékek, melyek az elõnyeit próbálják kiaknázni. Íme egy példa a sokból melyet én is használtam:

WiFi-s Skype telefon

HSDPA, 3G, EDGE, GPRS

Egy kalap alá veszem a többi, mobiltelefon-szolgáltatóktól kapott vezetéknélküli adattovábbítási formát. Annak ellenére, hogy köztük lényeges technikai különbségek vannak, mi, felhasználók általában sebességbeli különbségeket észlelünk csak. Ezeket a szavakat is egyre többet halljuk. A fejezetcímben követett sorrend önkényes, a megjelenésük ideje és sebességük pontosan fordított sorrendet indokolna. Készakarva tettem ilyen sorrendbe a protokollokat, mert az ember mindig a legjobbra törekszik, és csak akkor hajlandó kompromisszumokra, ha nem elérhetõ a legjobb megoldás, esetünkben a HSDPA. Elõször a mobiltelefonok képességeként jelent meg, általa úgy juthattunk internethez, ha a mobilt használtuk modemként. Ma már laptopok esetében sokkal elegánsabb megoldás az úgynevezett kártyatelefon, melyet PCMCIA-s változatban a szolgáltatónál is megvásárolhatunk, hűségnyilatkozattal, kedvezõ áron akár.

PCMCIA HSDPA kártya 

Sajnos a cikk megírásakor a magyarországi HSDPA lefedettségrõl nem nyilatkozhatok túl nagy lelkesedéssel. Az persze igaz, hogy a szolgáltatók gõzerõvel dolgoznak azon, hogy a 3G-vel együtt a HSDPA is minél nagyobb területen elérhetõ legyen, de egyelõre még nem barangolhatunk kedvünk szerint. Az alapelv, hogy ahol van 3G, ott van HSDPA is, azaz a megyeszékhelyeken, a fõvárosban és néhány kiemelt fontosságú területen tudunk szélessávú mobilinternetet használni. De minek nekünk szélessávú internethozzáférés? Azok számára nélkülözhetetlen, akik - velem együtt - mindenhol szeretnének internetközelben maradni. Alternatív megoldásként, az otthoni szélessáv mellé is alkalmazható, ha mondjuk vezetékes szolgáltatónk nem megbízható.

USB HSDPA modem 

A HSDPA-ra, 3G-re, EDGE-re és a GPRS-re is egyaránt igaz, hogy ha van mobilinternetes csomagunk, a gyorsabb sebességért nem kell külön díjat fizetni a szolgáltatónak. Amíg a hagyományos, azaz a vezetékes szolgáltatóknál a sebességet kell megfizetni, addig a mobilinternet esetében a letöltött adatmennyiséget. Azaz minden mobilinternet elõfizetõ a készüléke és az adott hálózat képességei függvényében elérhetõ leggyorsabb sebességgel netezhet, csak a letöltött adatmennyiség szabja azt meg, hogy a hónap végén mennyit fizetünk. Tehát mobil szélessáv esetén azt kell eldöntenünk, mennyi az az adatmennyiség, illetve adatforgalom, amit havonta várhatóan elhasználunk, illetve lebonyolítunk. Ehhez választjuk ki az elõfizetett csomagot, és ha a biztosított adatmennyiséget átlépjük, csak az azon felüli mennyiségért kell külön fizetni.

Akik "csak" telefonálni akarnak, azok a 3G-vel olyan vonatkozásban találkoznak leginkább, hogy ahol van 3G, ott tudnak videotelefonálni. A 3G meglétét az arra képes telefonok általában kis ikonnal jelzik ott, ahol a térerõt is mutatni szokták. Ugyanígy több telefonnál kijelzésre kerül az EDGE megléte is. A 3G, illetve a videotelefonálás jelentõségét csak akkor foghatjuk fel igazán, ha élnek a környezetünkben például hallássérültek. Számukra már az SMS is nagy segítség volt a kommunikációban, de a videotelefonálás segítségével teljesértékű beszélgetésre lehetnek képesek egymással. Ez például egy nagyon jó dolog!

Az EDGE már kisebb adatsebességű, azonban sokkal több helyen biztosított a lefedettsége. Ezzel még viszonylag gyorsan internetezhetünk, azonban a Skype hangátvitele már nem lesz garantált, és a videótelefonáslára teljesen alkalmatlan. A GPRS szinte a pincében is fogható szolgáltatás, és csak a kisebb településeken okoz gondot az elérése. Azonban sebessége kifejezetten a betárcsázós modem sebességére emlékeztet. Mindenesetre hasznos szolgáltatás arra az esetre, ha nagyon szükségünk van valamilyen adat azonnali elérésére.

Összegzés

A cikk címében azt ígértük, hogy megmondjuk mindez mire jó. A válasz egyszerű, két szóban összefoglalható: mobilitás és szabadság. Hogy stílusos legyek, ezt a cikket a Dunaparton ülve, HSDPA kártyás notebookom segítségével fejeztem be. Elvégre nyári szabadságon vagyok...