Múlt héten Zsombor kollégámmal egy nekünk nagyon tetszõ képre akadtunk az engadget.com weboldalon, melyen az iPod "családfája" volt látható. A kép annyira "megihletett", hogy úgy döntöttem, írok egy nagyobb lélegzetvételű cikket az iPod fejlõdéstörténetérõl, generációiról. Az olvasmányosság kedvéért a puszta számadatok mellett kitérek az Apple-re és Steve Jobs-ra, a cég elsõ számú emberére, valamint elgondolkodom azon is, hogy vajon miért az iPod a világ legnépszerűbb MP3 lejátszója. Kezdjünk is bele!

Az iPod születése

2000. harmadik negyedéve sok nyereséges év után egy veszteséges idõszak volt az Apple számára. A cég részvényei szeptember végén egy nap alatt több, mint 50%-ot estek, majd decemberben minden addiginál alacsonyabb áron lehetett megvásárolni õket. A 2001-es év tehát sorsdöntõ fontosságú lett a cég életében. Ebben az évben jelent meg a Mac OS X operációs rendszer, az azóta a cég névjegyévé vált, hófehér design-al rendelkezõ iBook, valamint az iPod, melyrõl valószínűleg még Steve Jobs sem tudta, hogy át fogja formálni a piacot...

Az iPod ötlete nem Steve Jobs, hanem Tony Fadell fejébõl pattant ki, aki 2000-ben egy független alvállalkozó volt, ma pedig az Apple iPod & Special Projects Group nevű divízióját vezeti. Fadell egy MP3 lejátszót és egy fizetõs zeneletöltõ rendszert, illetve egy ezek köré kialakított céget szeretett volna létrehozni. Az Apple 2001 elején alkalmazta Fadell-t, majd megbízta egy ipari csapat irányításával, akiknek ezt az MP3 lejátszót kellett megalkotniuk.

Volt ebben az idõszakban egy másik cég is, akik nélkül ma valószínűleg nem létezne az iPod - ez a cég volt a PortalPlayer. Fadell tudta, hogy a vállalatnak már van egy cigarettásdoboz méretű MP3 lejátszója, melynek már a prototípusa is készen volt. Így az Apple a PortalPlayer-rel való együttműködés mellett döntött, aminek többek között a sietség volt az oka, hiszen az elmúlt két veszteséges negyedév után gyorsan piacra kellett dobniuk valami jól eladhatót. A PortalPlayer gépe pedig már csak azért is jó választásnak tűnt, mert a nagyjából kész hardver mellett egy félkész operációs rendszerrel is rendelkezett.

Az egyezség megkötése után sajnos kiderült, hogy az operációs rendszernek rengeteg hiányossága van, a hardver pedig elég kezelhetetlennek tűnt. Steve Jobs elképzelései szerint azonban, a lejátszónak el kell boldogulnia az Audible hangoskönyvekkel, valamint az AAC formátummal. Ez utóbbi oka az volt, hogy Jobs már ekkora tisztában volt azzal, hogy eljövendõ zeneboltja (az iTunes Music Store) ebben a formátumban fog értékesíteni. A lejátszó fejlesztése pedig haladt tovább: Jonathan Ive újratervezte a design-t, majd az új prototípus elkészülte után Jobs csak úgy ontotta magából az ötleteket, fõleg a felhasználói felületet illetõen. A fejlesztés végsõ fázisában azonban egy komoly gond lépett fel: a lejátszó mindössze 3 óráig bírta egy töltéssel. A mérnököknek 2 hónapba telt megoldani ezt az aprónak nem nevezhetõ problémát, így már semmi akadálya nem volt, hogy piacra kerülhessen az elsõ iPod.

iPod 1G (Scroll Wheel)

Az iPod 1G, azaz az elsõ generációs iPod 2001 októberében jelent meg hivatalosan. Ekkoriban fõleg a discman-ek, azaz a hordozható CD lejátszók voltak elterjedtek, ám léteztek mind flash alapú, mind pedig merevlemezes lejátszók is - ez utóbbiaknál az iPod jóval kisebb volt. Ezen a gépen még az ún. Scroll Wheel volt megtalálható, ami egy fizikailag is forgó tárcsa volt. Ez elég sok gépen hamar meghibásodott, ezért az Apple leváltotta a Touch Wheel-re, ám ne szaladjunk ennyire elõre...

Az elsõ iPod 5GB kapacitású volt, 160 x 128 pixel felbontású, monokróm kijelzõvel. Mindezért 399 USD-t kellett fizetni - azaz a gép meglehetõsen drága volt. A tömegtermékké válását az is megakadályozta, hogy csak és kizárólag Macintosh gépekkel volt képes együttműködni, egyrészt a szoftvere, másrészt a FireWire csatlakozója miatt. A szoftveres rész egy idõ után "megoldódott", több nem hivatalos Windows-os segédprogram is megjelent, melyekkel át lehetett másolni a zenéket a lejátszóra (a FireWire csatlakozást pedig egy PCI kártyával lehetett megoldani, igaz, akkoriban ez nem volt egy olcsó mulatság). Az újdonság nem is fogyott túlságosan, bár ez elég relatív: az elsõ 2 hónapban 125.000 darabot értékesítettek. 2002 márciusában megjelent az új, 10GB-os iPod, melyen már névjegykártyákat is lehetett tárolni (499 USD). Ez még mindig csak Mac kompatibilis volt, ám egyre több nem hivatalos segédprogram látott napvilágot, melyek segítségével Windows vagy Linux alól is fel lehetett tölteni a masinát zenékkel.

iPod 2G (Touch Wheel)

2002 júliusában több fontos dolog is történt. Egyrészt megérkezett az új, 2. generációs iPod, 10 illetve 20GB-os méretekben. A legnagyobb újítás azonban, hogy a fizikailag is mozgó Scroll Wheel-t felváltotta az érintésérzékeny Touch Wheel, a gombok pedig ugyanúgy maradtak a kerék körül. Az új modellek megjelenése árcsökkenést is hozott, a 10GB-os modell ára 399, a 20GB-osé pedig 499 USD. Ekkor még kapható volt az 5GB-os, 1G-s (azaz Scroll Wheel-es) iPod is, 299 USD-ért. A másik nagyon fontos dolog, hogy az iPod-ok végre hivatalosan is Windows kompatibilisek lettek, hála a MusicMatch szoftvernek.

Év végén limitált példányszámban megjelentek az elsõ exkluzív iPod-ok, melyek különlegességét az adta, hogy Madonna, Tony Hawk, Beck vagy a No Doubt aláírása volt a hátlapjukra gravírozva, amiért 49 USD felárat kértek. Egy 20GB-os gravírozott iPod-ért tehát 548 USD-t kellett fizetni.

iPod 3G (Dock Connector)

A 2G-s modell megjelenése után körülbelül háromnegyed évvel, 2003 áprilisában megérkezett a 3. generációs iPod, melyet mi is teszteltünk. A FireWire csatlakozó a gép tetejérõl az aljára került és a Dock Connector nevet kapta, valamint a design is megváltozott, a gombok ugyanis a kerék és a kijelzõ közé kerültek. A kapacitás tovább nõtt, az árlépcsõk maradtak, azaz ugyanannyi pénzért nagyobb tárhelyet kaptak a vásárlók. Három méretben volt kapható: 10GB - 299 USD, 15GB - 399 USD, 30GB - 499 USD. A 15 és a 30GB-os modellekhez tartozékként járt egy dokkoló.

iPod és dokkolója

Az új modellek megjelenésével egyidõben elindult az iTunes Music Store szolgáltatás is, mellyel online lehetett a zenéket megvásárolni. Egy szám ára 99 cent volt. Érdekes módon a szolgáltatás ekkoriban még nem volt elérhetõ Windows alól, annak ellenére, hogy az iPod tulajdonsok között többségben voltak az ilyen operációs rendszert használók.

Szeptemberben tovább nõtt a kapacitás, 299 USD-ért 15GB-ot, 399-ért 20GB-ot, 499-ért pedig 40 GB-ot lehetett kapni. Az újraskálázás miatt a 10GB-os modell kifutóvá vált, így sok kereskedõ akciós áron, 249 USD-ért kínálta azt.

iPod mini (1G és 2G)

2004 januárjában mutatta be a cég a legújabb lejátszóját, az iPod mini-t. Ez szintén egy merevlemezes gép volt, ám a megszokott, 1.8 hüvelykes diszk helyett 1 hüvelykes került bele, így a gép mérete nagyban csökkent - csakúgy, mint a kapacitása. A méretcsökkenés miatt sokminden más is megváltozott; a kijelzõ kisebb felbontású lett (138 x 110 pixel), a gombok pedig egybeolvadtak a Touch Wheel-el, azaz megszületett a Click Wheel, melyet a mai iPod-ok is haszálnak. A gép 5 színben (ezüst, arany, rózsaszín, kék, zöld) és egy méretben (4GB) volt kapható, 249 USD-ért. Ez pont annyi volt, mint a 10GB-os modell leértékelt ára, és mindössze 50 USD-vel kevesebb, mint a 15GB-os modell bolti ára. Emiatt rengeteg kritika érte az Apple-t, hiszen az ár/kapacitás arány sokkal rosszabb volt a mini-nél, mint a többi iPod-nál. A cég azonban bízott abban, hogy a színes, elõdeihez képest sokkal inkább hordozható modell sikeres lesz.

Az iPod mini sorozat

A mini bemutatását egy újabb nagy dolog követte: a HP bejelentette, hogy nem kíván az iPod-dal konkurens terméket piacra dobni, hanem inkább magát az iPod-ot kívánja forgalmazni a saját neve alatt, a saját színével. A bejelentést követõen fél évvel már kaphatóak is voltak a HP iPod-ok, ám nem igazán voltak népszerűek, az összeladásoknak mindössze 5%-át tették ki, így 2005 szeptemberében be is fejezõdött a forgalmazásuk. Ezekre a termékekre nem térnék ki részletesebben, mivel kinézetüket leszámítva teljesen megegyeznek a normál iPod-okkal.

HP iPod

A mini a bejelentést követõen másfél hónappal, február 17-én került a boltok polcaira az Egyesült Államokban. A gép megjelenése egy kisebb tömeghisztériát váltott ki, a boltok elõtt hatalmas sorok álltak, az elsõ hétvégén pedig el is fogyott a teljes készlet, a termék hiánycikk lett. Emiatt az Apple a gép külföldi (azaz európai, dél-amerikai, stb.) megjelenését áprilisról júliusra rakta át, nem kis indulatokat váltva ki ezzel. Az USA-ban ennek ellenére egy ideig hiánycikk maradt a mini. Májusban egyébként eladták a hárommilliomodik iPod-ot is.

Az 1. generációs mini megjelenése után körülbelül egy évvel megérkezett a 2. generációs is. Nagy újításokat nem tartalmazott, ám a 4GB-os mellett 6GB-os méretben is kapható volt, valamint eltűnt az arany a színválasztékból. A 4GB-os modellért 199 USD-t, a 6GB-osért pedig 249-et kellett fizetni.

Ebben az évben azonban több más fontos dolog is törént. Júniusban elindul az iTunes Music Store Európában is, pontosabban Francia- és Németországban, valamint az Egyesült Királyságban. A siker hatalmas volt, az elsõ héten több, mint 800.000 dalt vásároltak meg az öreg kontinensen. Egy hónap múlva ismét ünnepelhetett az Apple, eladták ugyanis a százmilliomodik dalt az iTMS-ban. A cég reklámszakemberei jó munkát végeztek, ugyanis komoly nyereményeket ajánlottak fel annak a szerencsésnek, aki a százmilliomodik számot megveszi (egy PowerBook-ot, egy 40GB-os iPod-ot, valamint tízezer (!) szám ingyen letöltését az iTunes-ról). A cég honlapján persze látni lehetett, hogy hány dal van még hátra a százmilliomodikig, aminek eredményeként az utolsó tíz percben több mint 40.000 számot értékesítettek.

iPod 4G (Click Wheel)

A rekord után pár nappal bejelentették az új, 4. generációs iPod-ot, mely vékonyabb, könnyebb és olcsóbb volt elõdeinél, valamint megkapta a mini-n már bemutatkozott Click Wheel-t. Az üzemidõ jelentõs mértékben megnõtt, hála a PortalPlayer PP5020 chipnek, mely jóval energiatakarékosabb volt, mint az addig használt PPC5002. 20 és 40GB-os méretben volt kapható, ez elõbbi ára 299, utóbbié pedig 399 USD volt. A kijelzõ még mindig nem színes, a felbontás is maradt a régi (160 x 128 pixel).

iPod Photo

2004 októberében mutatták be az iPod Photo-t, az elsõ színes iPod-ot. (valamint az iPod U2 Special Edition, ami egy fekete alapon piros iPod 4G volt, monokrom kijelzõvel. A hátlapba bele volt gravírozva a U2 együttes tagjainak az aláírása. 20GB-os méretben volt kapható, a sima modellnél pedig 49 USD-vel került többe.) A kijelzõ nem csak színes lett, hanem nõtt a felbontása is (220 x 176 pixel, 65.536 színárnyalat). Mint a nevébõl is látszik, a zenelejátszáson kívül képes volt fotók tárolására és megjelenítésére is. A hozzá kapott dokkolón volt egy S-Video kimenet is, így a képeket akár egy TV készüléken is lehetett nézegetni. A képeket Mac -en az iPhoto nevű alkalmazással lehetett felmásolni a lejátszóra, míg PC-n elég volt a megfelelõ mappába behúzkodni õket. Két méretben volt kapható, a 40GB-osért 499, míg a 60GB-osért 599 USD-t kellett fizetni. 2005 februárjában az Apple a 40GB-os modellt 30GB-osra cserélte, az árát pedig 349 USD-re csökkentette. Ezzel egyidejűleg jelentõs mértékben csökkent a 60GB-os modell ára is, amiért 449 USD-t kellett adni - ám a vásárlók öröme csak a kicsomagolásig tartott, ugyanis a dobozból eltűnt a dokkoló.

iPod Photo


U2 edition

iPod shuffle

2005 elején mutatták be az eddigi legfurcsább iPod-ot, a shuffle-t. A bemutatón Steve Jobs nagy örömmel jelentette be, hogy a mini-nek köszönhetõen egy év alatt megduplázódott az iPod-ok piaci részesedése, így az amerikai piac több mint 60%-a az övék. Ezzel egyidõben észrevették, hogy a felhasználók jelentõs része elõszeretettel használja az ún. "shuffle" funkciót, ami ugye a lejátszón lévõ számok véletlenszerű sorrendben történõ lejátszását jelenti. Épp ezért el is készítették az iPod shuffle-t, a cég elsõ flash memóriás lejátszóját. A rágógumicsomag nagyságú (és kinézetű) lejátszón nem kapott helyet se kijelzõ, se Click Wheel, csupán egy állapotjelzõ LED, valamint 5 gomb. A számokat vagy össze-vissza (azaz shuffle), vagy játéklista alapján tudta lejátszani. A shuffle Jobs szerint az egyszerűbb kezelhetõség, valamint a beépített, 12 órás üzemidejű akkumulátora miatt jobb a vetélytársaknál. Az 1GB-os modell kezdeti ára 149 USD volt, amit júniusban 129-re csökkentettek. A kisebb, 512MB-os modell 99 USD-ról indult, majd 2006 februárban 69-re esett.

iPod Color

2005 júniusában került bemutatásra az iPod Color. Az új modell gyakorlatilag a 4G-t és a Photo-t váltototta le, azaz olvasztotta egybe, tehát maradt a színes kijelzõ és az S-Video kimenet, valamint olcsóbb lett. 20 és 60GB-os méretben volt kapható, 299 és 399 USD-ért. Ebbõl a típusból is megjelent egy U2-s modell (iPod Color U2 Special Edition), melynek mérete 20GB volt, ára pedig 329 USD, azaz 30-al több, mint a sima modellé.

iPod nano (1G)

Tavaly szeptemberben Steve Jobs bemutatta a legújabb iPod-ot. A nano megjelenése szerinte akkora forradalom, mint magának az iPod-nak a piacra dobása. Az elképesztõen vékony készülék a mini-t váltotta le. Méreteit annak köszönhette, hogy merevlemez helyett a shuffle-hoz hasonlóan flash memóriát kapott, ám ugyanúgy volt rajta kijelzõ és Click Wheel, mint a rendes iPod-okon. A vállalat a nano-t képnézegetésre is alkalmassá akarta tenni, így az 1,5 hüvelyk átmérõjű kijelzõ méretéhez képest meglehetõsen nagy, 176 x 132 pixeles felbontást kapott. Így a képnézegetés elé tehát nem állt akadály, ha csak az nem, hogy egy 3,81 centiméter átmérõjű képernyõ nem éppen részletgazdagságáról híres.

A nano két színben (fekete és fehér), valamint két méretben volt kapható: a 2GB-os modell pont annyiba került, mint annak idején a 4GB-os mini (199 USD), a 4GB-os pedig a 6GB-os minivel volt egy árban (249 USD), ennél a terméknél még tovább romlott az ár/kapacitás arány. A cég viszont úgy tűnt, hogy tanult a mini esetébõl, ezért a hivatalos Apple üzletek fejenként 1500 darab körüli készlettel nyitottak, melyekbõl csupán pár száz darab fogyott el az elsõ héten. Ráadásul ezek nagy része 4GB-os fekete modell volt, a fehérek szinte egyáltalán nem fogytak, ellentétben az Apple elképzeléseivel (ugyanis 6 legyártótt nano-ból 5 darab volt fehér, 1 pedig fekete). Komoly probléma volt továbbá az elsõ szállítmányok kijelzõivel, azok ugyanis pár hét használat után mindenféle különösebb erõhatás nélkül is használhatatlanul összekarcolódtak. A cég elõször nem ismerte el a problémát, minek következtében a felháborodott vásárlók perre mentek. Az Apple végül kicserélte ezeket a készülékeket.

Az eladások a megjelenést követõ problémák ellenére egy idõ után meglódultak, a termék rendkívül sikeres lett, hiszen az iPod tudását egy mindenki által elfogadható méretbe tömörítette. 2006 februárjában 149 USD-ért megjelent az 1GB-os nano, amivel egyidõben csökkent a Shuffle ára is. Az új nano gyakorlatilag megölte az 1GB-os Shuffle-t, ugyanis 20 dollár különbségért a felhasználók kijelzõt, Click Wheel-t, nagyobb tudást és egy összességében sokkal szebb készüléket kaptak.

iPod with video (5G)

A nano bejelentése után egy hónappal, 2005 októberében az Apple bemutatta az iPod 5. generációját, az iPod Video-t. A bejelentés legalább olyan horderejű volt, mint az extravagáns nano-é, ugyanis az új gép (mint az nevébõl is látszik) képes volt a videók lejátszására. A kijelzõ méretben is felbontásban is nõtt, az átmérõ 2,5 hüvelykre, a felbontás pedig 320 x 240 pixelre (QVGA). Ezzel egyidõben az iTunes bõvült a Video Store részleggel, ahonnét 320 x 240 pixeles felbontású mozgóképeket lehet letölteni. A gép támogatta továbbá a H.264 típusú mozgóképeket is, egészen 480 x 480 pixeles felbontásig. Természetesen a TV kimenet is megtalálható volt rajta: a hangkimenet kompozit csatlakozó is volt egyben, a dokkolón pedig megtalálható volt az S-Video kimenet.

A új gép vékonyabb lett elõdénél, az iPod Color-nál, designja pedig megegyezett a nano-val, csak ugye jóval nagyobb volt. Szintén két színben és méretben volt kapható, a 30GB-os 299 USD-ba, a 60GB-os pedig 399-be került.

Alig egy hónapja, szeptemberben ezt a gépet is elérte a modellfrissítés, az új modellt sokan 5.5G-ként hívják. A kijelzõ 60%-al világosabb, gyárilag található rajta 9 játék, valamint újfajta (sokak szerint a réginél rosszabb) fülhallgató jár hozzá. A nagyobb modell 60GB-os merevlemezét 80GB-osra cserélték, valamint mindkét modellnek nõtt az akkumulátoros üzemideje: a 30GB-os 14 óra zenehallgatást vagy 3 és fél óra filmnézést, a 80GB-os pedig megnövelt kapacitású akkumulátorának köszönhetõen 20 óra zenehallgatást vagy 5 és fél óra filmnézést tesz lehetõvé. Az újítások ellenére az új modellek olcsóbbak lettek (30GB - 249 USD, 80GB - 349 USD).

iPod nano (2G), iPod shuffle (2G)

Az 5.5G-s Video-val egyidõben, azaz 2006 szeptemberében érkeztek a 2. generációs nano és shuffle modellek is.

A nano-val nem történt sok változás. Lényeges, hogy az akkumulátor üzemideje 14-rõl 24 órára nõtt, ami nagyon jónak mondható. Szintén fontos, hogy az elõlap is fémbõl van (hasonlóan a mini-hez), így valószínűleg sokkal strapabíróbb, mint az 1G-s modell. Kevésbé lényeges újítás, hogy a kijelzõ 40%-al világosabb. A színválaszték megnõtt, a fehér sajnos eltűnt, helyette viszont megjelentek a mini-nél használt, népszerű élénk színek: szürke, rózsaszín, zöld, kék. Három méretben kapható: 2GB (149 USD), 4GB (199 USD), 8GB (249 USD).

A Shuffle viszont teljesen megváltozott. Az új modell még elõdjénél is kisebb, sokkal tömzsibb, borítása pedig aluminium. A hátlapon egy kis csíptetõ található, amivel elvileg simán fel lehet a ruhára csíptetni. Kijelzõ továbbra sincs, az akkumulátor az elõdhöz hasonlóan 12 órát bír. 1GB-os méretben kapható, ára 79 USD.

A világ legjobb MP3 lejátszója?

Amióta iPod-om van, több ismerõsöm kérdezte tõlem: miért adtál ennyi pénzt egy sima MP3 lejátszóért? Mivel tud többet, mint egy hétköznapi típus? Ezek olyan kérdések, amiket nagyon sokan feltesznek, fõleg azok, akik még sosem fogtak iPod-ot a kezükben.

Véleményem szerint a válasz egyértelműen a design-ban, a kivitelezésben és a hangminõségben keresendõ, a szolgáltatáskínálat ugyanis bár jónak mondható, mégsem a legjobb. Két fontos dolog hiányzik belõle, ami már a 10.000 Ft-os lejátszókban is alapkövetelmény: az FM rádió és a diktafon funkció. Igaz ugyan, hogy a leendõ vásárlók már a vásárlás elõtt is tisztában vannak ezen két funkció hiányával, ám így is sokan bírálják az Apple-t, hogy miért nem tud két ilyen egyszerű dolgot a lejátszóiba integrálni. Az iPod felhasználók tábora két részre oszlik a kérdést illetõen: az egyik fél beismeri, hogy ezek (vagy ezekbõl valamelyik) bizony jól jönne, a másik tábor pedig azt mondja, hogy minek FM rádió, ha az összes CD-m elfér a zsebemben. Én ez elõbbi véleményen vagyok, néha bizony meghallgatnám a híreket a rádióban, a diktafon pedig szintén jól jönne, de tulajdonképpen jól megvagyok nélkülük is.

Persze ezt a két dolgot leszámítva a szolgáltatáskínálat nagyon is jónak mondható. Az iTunes Music Store alapvetõen egy nagyszerű dolog, 99 centért egy zeneszám még magyar viszonylatban sem mondható drágának (ha figyelembe vesszük, hogy mennyibe kerül egy-egy album, amirõl jó esetben 4-5 számot hallgat az ember rendszeresen). Sajnos mint iPod zenefeltöltõ szoftver, az iTunes nem annyira jó, sokan például ki nem állhatják a túldesign-olt kezelõfelület. A nagyobb gond azonban az, hogy a zenéket csak és kizárólag az iTunes-al lehet a lejátszókra másolni - azaz fel lehet Total Commanderbõl is, csak a lejátszó nem fogja látni. Sok vásárló nem szereti, ha rá van kényszerítve egy-egy szoftver használatára, ezért napjainkban szerencsére már rengeteg alternatív megoldás létezik, melyekkel fel lehet tölteni a zenéket a lejátszókra.

A gyári kiegészítõk szintén vegyes felvágott, például a fülhallgató az átlagnál sokkal jobb minõségű, de vannak hiányosságok is, pl. a nano-hoz nem jár hálózati töltõ, holott 200 dollárért ez szerintem elvárható lenne, bár el lehet lenni nélküle. A megvásárolható kiegészítõk terén viszont nagyon jó az iPod, minden létezik hozzá, ami csak létezhet, így megvásárolható a diktafon vagy az FM rádió is, ám ez ugye méretnövekedést és plusz költséget jelent az amúgy sem olcsó lejátszóknál.

A hangminõség és a kivitelezés viszont az a két része az iPod-nak, amikbe egyszerűen nem lehet belekötni, ugyanis szinte tökéletesek. A hozzáértõk szerint hangminõségben minden más lejátszót leköröznek, errõl többet nem is kell mondani. A kivitelezés nagyszerűségét elég nehéz leírni, de akinek volt már a kezében ilyen lejátszó, netán kicsomagolt egyet, az tudja, mire gondolok. Az iPod használata több hónap után is öröm a tulajdonosának, tényleg jó kézbe venni egy ilyen lejátszót, árad belõle a minõség. A Click Wheel mindenkit elkápráztat, ám az Apple által reklámozott "egyszerű használat"-nak természetesen megvannak a hátulütõi is. Bár tényleg jó, hogy egy kerékkel és egy gombbal mindent meg lehet csinálni, a kevés kezelõszerv miatt van 1-2 zavaró apróság is: például a hangerõt csak a "Most játszott" résznél lehet állítani, a menüben nem, továbbá a nano rendkívül érzékeny kerekével bizony nem mindig sikerül elsõre eltalálni a kívánt menüpontot, bár ezt valószínűleg embere válogatja.

Nem szabad elfeledkezni az iPod-ok kapacitásásról sem: bizony a lejátszók többsége nem dicsekedhet 80GB-os mérettel. Ez egyrészt a zenegyűjtõknek fontos, hiszen tényleg a zsebükben tudják hordani az összes albumukat, ám azok az átlagfelhasználók is nyernek vele, akiknek nincs ennyi zenéjük, ugyanis az iPod-ok használhatóak mobil merevlemezként is, tehát mindenki magával tudja hordani az összes fontos adatát.

Volt azonban még egy nagy probléma az iPod-okkal, ami szerencsére az idõ folyamán megoldódott: a beépített akkumulátor, illetve annak cseréje. Az, hogy az akkumulátor beépített, önmagában egy örömteli dolog, hiszen nem kell elemekre/akkukra költeni, a töltése egyszerű, az üzemidõ pedig jónak mondható. A gond azonban az, hogy úgy másfél-két év alatt az akkuk elhasználódnak, amiket aztán cseréltetni kell. Kezdetben (a 2G-s iPod-oknál) egy ilyen csere 250 USD-be került, ami szinte egy új gép ára. A felháborodott vásárlók miatt ez az ár mára már jelentõs mértékben csökkent, jelenleg 69 dollárba kerül egy akkucsere az Apple-nél, ha pedig a felhasználó maga csinálja, akkor még olcsóbb.

Az iPod lenne tehát a világ legjobb MP3 lejátszója? Ez egy olyan kérdés, amire nagyon nehéz válaszolni, már ha egyáltalán lehet. Egy viszont biztos: ez a világ legnépszerűbb lejátszója, amit ha megvesz valaki, akkor szinte biztos, hogy imádni fogja!

Hogy mit hoz a jövõ, azt egyelõre nem lehet tudni. Az biztos, hogy egy darabig még lesznek iPod-ok, hiszen a vállalkozás rendkívül nyereséges, az ezt megelõzõ negyedévben például 8.729.000 darab iPod készüléket értékesítettek világszerte, így az összeladások napjainkban körülbelül 40 milliónál járnak. Az iTunes Music Store szintén nagyon jövedelmezõ, nem csak az Apple-nek, hanem a lemezkiadóknak is, úgyhogy a jövõje biztosítva van.

Steve Jobs a 2007-es évvel kapcsolatban pedig a következõt nyilatkozta: "Az Apple történetének egyik legizgalmasabb, új termékekben bõvelkedõ éve elõtt állunk."

Úgy legyen!