Elérkeztünk a jelenleg hazánkban kapható sztereó Bluetooth headseteket bemutató cikksorozatunk második részéhez, melyben újabb három kiváló fülhallgatót mutatunk be olvasóinknak. Ha valaki esetleg nem olvasta az elõzõ részt, az mindenképp tegye meg, hiszen ott írtuk le többek között azt is, hogy az ilyen típusú fejhallgatók milyen mobileszközökkel kompatibilisek, illetve milyen lehetõségeket rejtenek magunkban.

Jelen tesztalanyaink kialakításukban különböznek az elõzõ adagtól, hiszen míg azok mindegyike merevpántos volt, a mostaniak között két pánt nélkülit, illetve egy hagyományos kialakításút találunk. Mivel az elõzõ rész kapcsán többen is kértek képeket a fejhallgatókról viselet közben, megkértük egy hölgy ismerõsünket, hogy had készítsünk róla pár fotót, aki szerencsére volt olyan kedves, hogy elvállalta, amiért ez úton is köszönet Neki!

Samsung SBH100

A Samsung versenyzõje nem egy új modell, már lassan egy éve kapható itthon is. Szép dobozban érkezett, melynek tetejére egy tasakban volt ráragasztva a magyar nyelvű használati utasítás, mivel a dobozban csak más nyelvűek találhatóak.

Maga a fülhallgató a hozzá kapott, rendkívül igényes hordtáskában bújt meg. Ez egy nagyon jó megoldás a gyártó részérõl, hiszen ebben nyugodt szívvel lehet belerakni a hátizsákba a fejhallgatót, ha éppen nem használjuk. A táska sötétszürke színű, az egyik oldalon egy Samsung logóval díszítve. A kis táska rendkívül esztétikus, masszív kialakítású, kívülrõl pedig egy nagyon kellemes tapintású anyaggal van bevonva. Belül két hálós rész található, az egyikbe kell beakasztani a fülhallgatót, a másikban pedig bármilyen kisebb dolgot lehet tárolni - gyárilag ide volt betömködve a kábel. Sajnos a táskán és a hálózati töltõn kívül semmi mást nem kapunk az SBH100-hoz.

Az eszköz pánt nélküli kialakítású, a két fülrészt csak egy kábel köti össze, ami elég hosszúra sikerült, tehát valószínűleg a világ legszélesebb fejű embere is gond nélkül tudja használni (engem pedig zavart a hosszú kábel, mert néha a nyakamnál becsúszott a pólómba). A design nagyon hasonlít a Samsung telefonjaiéra, remekül összepasszol mondjuk egy i300-zal.

Minden gomb a bal oldali fülrészen kapott helyet, továbbá itt található a mikrofon is, ami ennél a modellnél nem a fülrészen található lyukat jelenti, hanem egy elõreugró, külön részt. Ennek hangminõségével szerencsére nem volt gond, ellentétben a fülhallgatóéval, de errõl kicsit késõbb. Oldalt mindössze a hívásfelvevõ gomb és egy LED kapott helyet, a többi gomb a peremen található. A LED viszont ennél a modellnél tetszett a legjobban, a fénye tompított, ráadásul zenehallgatás közben nem villog, aminek én nagyon örültem. A peremen felül található a hangerõszabályzó billenõgomb, ami kicsit lötyögött, hasonlóan a közvetlenül mellette található play/stop gombhoz, ami nem volt túl jól a helyén. Emellett oldalról nézve függõlegesen középen egy újabb billenõkapcsoló, a számléptetõ található, alatta pedig az on/off csúszka, amivel értelemszerűen be/ki lehet kapcsolni az eszközt.

A jobb fülrészen semmi nincs, a hívásfelvevõ gomb helyén egy Bluetooth logó van, meg persze az elmaradhatatlan Samsung felirat.

A párosítással nem volt probléma, ahogy a telefonálással sem, kiválóan működött a Qtek 8500-zal és a módosított Bluetooth vezérlõvel ellátott Pocket LOOX 720-szal is.

A kényelmes viselettel és a hangminõséggel azonban sajnos akadtak problémák. Már a felhelyezés is elég érdekes, mivel a "kampó", ami az ember fülén tartja az SBH100-at, nem a hasonló kialakítású modelleknél megszokott rugós megoldás, hanem ahogy a képen is látszik, teljesen ki lehet hajtani. Ennek õszintén szólva nem tudom mi értelme, mivel teljesen kihajtva csak elég érdekes módon lehet visszahajtani a fülre. Viszont talán éppen a megoldás miatt egy fokkal kényelmesebb, mint a többi fülre akasztós eszköz, amikkel eddig találkoztam. Azért általánosságban véve nem mondanám kényelmesnek, sajnos ennél a modellnél is jelen vannak a hasonló eszközök általános gondjai: nem ül jól a fülön, az embernek olyan érzése van, mintha bármelyik pillanatban leeshetne a fejérõl. A fülre nem simul rá, ami hangos helyen való használatkor különösen nagy gond. Szemüveg viselésekor még kevésbé nyújt biztonságérzetet, mint egyébként, bár szerencsére a teszt során egyszer sem esett le a fülemrõl, se szemüveggel, se anélkül.

Jöjjön a lényeg, a hangminõség. Ezen a téren vannak a legnagyobb gondok. A hangok nem erõteljesek, nem tiszták, a mélyek és a magasak is gyengék (pontosabban ez utóbbiak szinte nincsenek is), ráadásul mint már említettem, a tömegközlekedési eszközökön elég hangosra kell állítani, ha szeretnénk hallani valamit a zenébõl. Sajnos azt kell mondanom, hogy az eddig tesztelt 6 fejhallgató közül ez és a Cellink szóltak a leggyengébben. Persze egy alsókategóriás MP3 lejátszóhoz gyárilag kapott fülhallgatónál sokkal szebben szól, de egy drágának nem nevezhetõ Senheiser MX400 már jobb minõséget produkál.

Az üzemidõ átlagosnak mondható, a specifikáció szerint egy töltés 8 óra aktív használatot tesz lehetõvé, a készenléti idõ pedig 200 óra. Ára 24.990 forint - ennyiért bizony jobb megoldást is lehet kapni.

Cellink BTST 8010D

A Cellink az elsõ gyártók között volt, akik sztereó Bluetooth headsetet dobtak a piacra, ám a 9000A típusú modelljük kissé idétlen design-ja miatt nem aratott oszlatlan sikert. Szerencsére a gyengécske próbálkozást jelen tesztalanyunk, a 8010D követte, ami design szempontjából már nagyon ütõsre sikeredett! Két színben, feketében és ezüstben lehet kapni, nálam ahogy a képeken is látszik, ez utóbbi járt. A kicsomagolás után egybõl beleszerettem, úgyhogy nagyon szívesen használtam egészen a Platronics Pulsar megérkezéséig - de róla késõbb, most nézzük a 8010D-t.

A 8010D egy kissé megviselt, piros/fehér/szürke kdobozban érkezett - nem nálam járt elõször. Maga a fülhallgató kicsomagolás nélkül is jól látható. Tartozékokból itt sem vagyunk túlságosan ellátva, azonban a hálózati töltõ mellett egy nagyon hasznos dolog is van a dobozban, méghozzá egy 3.5mm-es jack csatlakozós Bluetooth dongle! Fontos megjegyezni, hogy ez csak a 8010D mellé jár, ugyanis létezik sima 8010 is.

Hogy mi is ez a dongle? Egy saját akkumulátorral rendelkezõ Bluetooth adó, mely csak és kizárólag a 8010D-vel tud együttműködni. Elég ezt bedugni bármilyen 3.5mm-es jack csatlakozóval rendelkezõ eszközbe (legyen szó iPod-ról, PDA-ról, vagy akár egy TV-rõl), majd máris élvezhetõ a vezeték nélküli szabadság - nincs tehát szükség se Bluetooth-ra, se A2DP-re, se semmire. Sajnos azonban valamiért a dongle-t használva a maximális hangerõ kb. a fele az egyébként megszokottnak, ami valószínűleg a dongle "hibája". Metrón mindenesetre nem sokat hallottam a zenémbõl, amikor ezt használtam, de esti zenehallgatáshoz tökéletes volt. A dongle-vel való használathoz mindössze arra van szükség, hogy a fejhallgatót párosító-üzemmódban indítsuk el (ehhez a rajta található jog-dialt kell nyomva tartani bekapcsolás közben), majd a dongle-t az egyszem gombjával bekapcsolva pár másodperc alatt meg is történik a párosítás. Itt jegyezném meg, hogy a normál (tehát PDA-val/telefonnal való) párosítás jelszava a Cellink-nél valamiért nem a megszokott négy darab 0, hanem "1234".

A hálózati töltõn kívül még egy töltõ elosztó is található a dobozban, melynek segítségével egyszerre lehet tölteni a dongle-t és magát a fejhallgatót - még szerencse, hogy erre is gondoltak a készítõk.

Természetesen a 8010D nem csak a dongle-vel képes együttműködni, hanem bármely A2DP Bluetooth-t támogató készülékkel. A módosított Bluetooth vezérlõvel ellátott Pocket LOOX 720-ammal valamiért nem működött jól, körülbelül másodpercenként megállt a zene 1-2 tized másodpercre (ilyen gondja egyébként a Nokia fülesével is volt a 720-nak, csak ott nem pár másodpercenként, hanem pár percenként történt mindez). Ez persze nem a fülhallgató hibája, mivel a 720 hivatalosan nem tudja az A2DP-t, ám ha valaki ilyen géphez szeretne venni egy fejhallgatót, az másik modellt válasszon. Sajnos azonban más gondok is akadtak, a Qtek 8500-zal valamiért nem működött a mikrofon, pedig a készülék elvileg minden szükséges Bluetooth profilt ismert. Mindenesetre meglepõdtem, amikor az elsõ telefonhívást fogadtam vele, mert a másik fél semmit nem hallott, pedig én egyre hangosabban beszéltem. Maga a mikrofon egyébként nem túl szerencsés helyen, a kábelen kapott helyet (a fenti képen látható kis "gömböc" az, a jobb oldali fülrészhez közel), tehát metrón valószínűleg akkor sem értették volna amit mondok, ha működött volna a 8500-zal.

A rögzítõkampók itt nem kihajthatósak, hanem a megszokott rugósak, ám ettõl függetlenül ugyanazok a problémák voltak vele, mint az SBH100-zal (nem ült rendesen a fülön, stb.). Szépnek viszont nagyon szép, elképesztõen kicsi és vékony, el nem tudom képzelni, hogy fért bele az akkumulátor és minden más szükséges dolog. Valószínűleg kicsit kompromisszumosan, mivel a Cellink-nek a legkisebb az üzemideje (6.5 óra), továbbá a jelet is hamarabb elvesztette, mint 10 méter. Kényelmesnek viszont elég kényelmes, bár egy idõ után ugyanúgy nyomta a fülem, mint a Samsung, továbbá szemüveghez ez sem ideális választás.

A kezelõszervek itt is a jobb oldalon kaptak helyet. A bekapcsológomb egy csúszka, tovább haladva mellette található egy nagyon erõteljesen világító kék színű LED, ami bár nem a zenére villog, bekapcsolt állapotban pár másodpercenként megvillan, ráadásul elõrefelé, ami a barlangászokon kívül nem hiszem, hogy bárkinek is hasznára válna. A megfelelõen nagy méretű play/pause gomb mellett érdekes még, hogy a számváltó egy jog-dial, azaz egy tekerõ, amit be is lehet nyomni (mint már említettem, erre a párosítási procedúránál van szükség). A hangerõszebályzók találhatóak felül, itt két külön gombról van szó, a méretük jól eltalált.

A hangminõségrõl kb. azt lehet elmondani, amit az SBH100 esetében lehetett, talán a magasok jobbak, viszont a mélyek még gyengébbek. Fontos különbség viszont, hogy 7.000 forinttal olcsóbb (17.989 forint), ráadásul itt a hordtáska helyett egy univerzális adaptert kapunk hozzá. Tehát ha valakinek a vezeték nélküliség a legfontosabb szempont, a hangminõség pedig csak másodlagos, a Cellink BT8010D-vel nagyon jól fog járni, hiszen a buszon remekül lehet vele zenét hallgatni (akármirõl!), otthon pedig jó lehet megnézni a film végét, ha a család már alszik. Ráadásul külsejét tekintve véleményem szerint ez állt az egyik legközelebb a "hétköznapi" fülhallgatókhoz, ezzel a fejemen csak este, sötétben, a villogás miatt néztek furcsán az emberek.

Platronics Pulsar 590

A Platronics Pulsar 590A-t a hazai forgalmazótól kaptuk tesztelésre. Az átvétel elõtt nem igazán néztem utána, hogy mit is tud az 590A, tehát nem tudtam, hogy mire számítsak - bár a Platronics nevét már ismertem kiváló minõségű, kizárólag játékosoknak készített USB-s headseteik miatt.

Az átvételkor ért az elsõ meglepetés, hiszen a méretes doboz sok kiegészítõt sejtetett, ráadásul ekkor vettem észre, hogy ez végre egy "normális" kialakítású fejhallgató. A második meglepetés a kicsomagoláskor ért, hiszen gyakorlatilag minden kiegészítõ ott lapult a dobozban, ami az eddig tesztelt modelleknél elõfordult - sõt, annál is több.

Nézzük õket sorban. Az már a dobozban is látszott, hogy neki is van egy hordtáskája, ami leginkább egy CD tartóhoz hasonlít. Ez is nagyon masszív, kivitelezése igényes, a tetején egy fém Platronics logó található. Bent nem kimondottan kényelmesen, de pont elfér az összecsukott fejhallgató (errõl késõbb), felül pedig itt is található egy hálós rész, amibe sok mindent be lehet rakni...

... például a hozzá kapott Bluetooth dongle-t. Igen, ehhez is kapunk egyet, ráadul az 590-es ugyanolyan hangosan szól közvetlenül a lejátszóról, Bluetooth-on keresztül, mint a dongle-vel. Egy gond viszont van vele, mégpedig hogy a dongle-t használva úgy egy másodpercet késik a hang. Ez zenehallgatásnál nem, viszont filmnézéskor elég nagy gond, mivel "utószinkron" van, ami roppant zavaró. Filmnézésre tehát nem alkalmas a Pulsar, legalábbis a dongle-val nem (PDA-n, Bluetooth-on keresztül természetesen nincs ilyen gond).

A dongle-vel tehát (majdnem) minden esetben élvezhetõ a vezeték nélküli szabadság, ám amolyan "tartalékként" egy sima jack kábelt is kapunk hozzá (ilyen volt a Motorola HT820-hoz is). Ennek szerintem akkor veheti hasznát a felhasználó, ha a dongle-t elfelejtette feltölteni, vagy mondjuk egy hosszabb vonatúton nem akarja feleslegesen meríteni. Dícséretes!

Azonban itt még messze nincs vége. A sima hálózati töltõn kívül egy USB-s töltõkábel is jár hozzá, a 220V-os töltõ végén pedig két csatlakozó van, így egyszerre lehet tölteni magát a fülhallgatót és a dongle-t. A fejhallgatót pedig nem csak úgy simán, hanem egy dokkolóban lehet tölteni: ennél igényesebb körítést el sem tudok képzelni. A gazdag tartozéklista egyébként a Pulsar 590A sajátja, a sima 590-hez nem jár ennyi minden, viszont az ezáltal olcsóbb.

Az 590A egy hagyományos kialakítású fejhallgató, ám a hordozhatóság miatt összecsukható. A töltõ csatlakozói viselet közben felfelé állnak, és kicsit kilógnak a "keretbõl", ez elsõre kicsit furcsának tűnhet, ám nem ront különösebben a design-on. Ahogy az elõzõ képen is látszik, tölteni összecsukva kell, ilyenkor pirosan villog a jobb oldali fülrészen LED-kör, majd kéken világít, amikor a töltés befejezõdött. Ez egyedül este lehet zavaró, egyik éjjel beraktam tölteni, majd amikor felébredtem, jó pár másodpercbe telt, mire rájöttem, hogy mi világít. Sajnos zenehallgatásnál is kéken villog, ám nem túl erõsen, tehát nappal nem is látszik, este meg nem világítja be a fél utcát, de így is kicsit zavaró.

Használat közben nagyon kényelmes, ez volt az egyetlen modell, ami több óra után sem nyomta a fülemet, ráadásul az állítható méret miatt nem is szorul az ember fejére.

A csuklós rész szintén jól lett megcsinálva, a fülrészeket egy rövidke kábel köti össze a pánttal (azaz egymással), ám ezek se nyitott, se csukott állapotban nem feszülnek, tehát az a veszély nem fenyeget, hogy az egyik elszakadna vagy megsérülne.

A kezelõszervek itt is a jobb oldali fülrészen kaptak helyet, a mikrofonnal egyetemben. A mikrofon egy kicsit "Terminátoros" kinézetű, kihúzható műanyag csõ. Utcán betolva is tökéletesen hallott a másik fél, a metróban azonban szükség volt rá, hogy kihúzzam, aminek hatására még ott is tudtam telefonálni.

A ki/bekapcsoló csúszka a peremen, a mikrofon fölött kapott helyet. Maguk a kezelõszervek oldalt találhatóak. Kör alakban van a két hangerõállító (balra és jobbra), illetve a számléptetõk (fent és lent). A középen lévõ fekete lap két helyen is megnyomható, a fentivel lehet a hívásokat fogadni (illetve bekapcsolás közben ezt kell nyomni a párosító üzemmódba lépéshez), alsóval pedig némítani lehet.

Jöjjön a legfontosabb rész, a hangminõség. Ezen a téren a Pulsar-nak nincs szégyenkeznivalója, ugyanis messze ez szólt a legszebben az összes közül! A mélyet és a közepet meseszépen adja vissza, azonban sajnos ez sem tökéletes, ugyanis bizonyos frekcencia fölött a magasok egy kicsit gyengék. Ezt leszámítva gyakorlatilag hibátlan, még a legvájtfülűbbek sem köthetnek bele. Persze egy hasonló árkategóriás kábeles fejhallgatónál gyengébben szól, ám egy fele ennyibe kerülõvel gond nélkül versenyre kelhet.

A Platronics Pulsar 590A ára 28.880 forint. Bár ez elsõre kicsit soknak tűnhet, ám ezért a vásárló gyakorlatilag minden tartozékot megkap, amire csak szüksége lehet, ráadásul nagyon kényelmes, a hangminõsége pedig kiváló. Ha valaki kompromisszumok nélkül szeretne zenét hallgatni, ezzel a típussal jár a legjobban. Hátránya viszont, hogy a dongle használatával alkalmatlan filméznésre. Az üzemidõ egyébként átlagosnak mondható, zenehallgatásnál 10, telefonáláskor pedig 12 óra.

Összegzés

Örömteli, hogy újabb három kiváló minõségű fülhallgatót sikerült tesztelnünk. A Samsung megoldása tulajdonképpen nem lenne rossz, ám ennyi pénzért már majdnem meg lehet kapni egy Pulsar 590A-t is, minõsége pedig hasonló, mint a Cellink BTST 8010D-é, ám az 7.000 forinttal olcsóbb, ráadásul van hozzá dongle is. Épp ezért Cellink-et már nyugodt szívvel ajánlanám azoknak, akik elsõsorban nem zenehallgatáskor szeretnék élvezni a vezeték nélküliséget, hanem más esetekben, pl. filmnézéskor. A Cellink ugyanis nem hangminõségével, hanem a kategórián belüli, relatív alacsony árával, illetve a dongle-val hódít.

Az abszolút kedvencem pedig - mint az már kiderült - a Platronics Pulsar 590A. Az eddig tesztelt fejhallgatók közül ez szólt a legszebben (bár a Nokia BH-601 hangminõség szempontjából elég közel áll hozzá), kivitelezése elsõosztályú, a tartozéklista pedig egyedülálló. Ha valakinek a zenehallgatás a lényeg, a Pulsar-ban biztosan nem fog csalódni!

Mégegyszer a fejhallgatók árai:

• Samsung SBH100 - 24.990 Ft - megvásárolható a Webáruházban
• Cellink BTST 8010D - 17.989 Ft - megvásárolható a Webáruházban
• Platronics Pulsar 590A - 28.800 Ft
  

A Samsung SBH100-at és a Cellink BTST 8010D-t a Speedshop-tól, a Platronics Pulsar 590-et a Quantum-R Kft-tõl kaptuk tesztelésre, köszönjük!