Hát csoda, hogy beleszerettem? Ennek okán visszagondoltam régi "szerelmeimre", s gondoltam megosztom veletek szerelmeim történetét.

Ismét szerelembe estem. Ezúttal az új szerelmem a HTC P3300, vagy más néven Artemis. Az "Artemis" szót a google-ba beírva az elsõ találat ezt írja:

"Artemis Apollón ikertestvére, az erdõk istennõje. Hamvas szűziessége rokon erdõ-mezõ érintetlenségével."

Hát csoda, hogy beleszerettem? Ennek okán visszagondoltam régi "szerelmeimre", s gondoltam megosztom veletek szerelmeim történetét.

Az legújabb szerelmem karcsú, és okos. Én mindig is vonzódtam a karcsú készülékekhez, mégha néha le is tértem errõl az útról. Ráadásul nem igényel külön GPS-t, hisz az is benne van, és az EDGE adatátvitelt is tudja. Bár mostani gépem a netes bajnok, 3G, HSDPA, de ezek egyelõre nagyon korlátozottan érhetõk el, míg az EDGE lefedettség jóval nagyobb. Igazából a mostani helyett erre a gépre vágytam, de a 200-as proci elbizonytalanított. Azóta simogattan, próbálgattam, s úgy érzem egymáshoz illünk. Filmet nemigen nézek rajta, játszani is csak logikai játékokat szoktam, így úgy érzem kedvelni fogom.

Jelenlegi kedvesem egy HTC Hermes MDA Vario II fedõnévvel és dizájnnal. Érte egy Mio A701-est hagytam el. A legfõbb ok az EDGE hiánya volt. Munkám során bizony elõfordul, hogy távolról kell elérnem a szervereinket, s ma már a GPRS lassúnak találtatott. Bezzeg néhány éve. Pedig pont most kezdtünk összemelegedni. Vario kisasszony kapott egy szoftverfrissítést (1.35) és ez jót tett a kapcsolatunknak. Azóta vág az esze, gyors, azonnal szól, ha levelem jött (pushmail), ha kell ágybahozza a net-et, de az utcán is 1M-val hasít (HSDPA). Még szépnek is szép, de az alakja nem olyan, mint Artemisé. Igaz, titkárnõként, ha gépelni kell, akkor verhetetlen. A Nokia GPS-szel simán navigál. Igazából nem is tudom miért akarom megcsalni. (Ismerõs az érzés?)

Elötte a Mio A701-et a mindenességért szerettem meg. Mindent tudott egyben (GPS, telefon, pda kivéve a fránya EDGE-t). Ezért cserében még azt is elnéztem neki, hogy volt egy hülye szokása, hogy telefonáláskor mindig 2x kellett hozzászólni, mire reagált (2sec bug).

Azelött egy Qtek S100-assal jártam. Õt is imádtam. Õt a beépített GPS miatt hagytam el, pedig imádtam. Kapott tõlem BigStorage ROM-ot, saját egyedi boot screent. Formás idomok, szolid súly, könnyű kezelhetõség.

Ezzel el is mondtam, hogy a HP iPAQ 6340-et miért cseréltem le. Pedig õ se volt rossz darab. Igaz nem volt az a filigrán alkat, de a nagyobb méret kellemes volt a szemnek, ha olvasgattam rajta. Õ volt az elsõ telefonos kisasszonykám. Egy jó barátnak passzoltam el, aki megbecsülte.

Ezt egy Fujitsu Siemens 720-as elõzte meg. Ez egyértelmű, õt a felbontása miatt szerettem meg. Õ is egy barátomnál végezte, s néha, mikor összejövünk egy sörre, jégerre, még most is örömmel legeltetem szemem a gyönyörű kijelzõjén. De akkor már untam a külön telefon + pda megoldást.

A Fusi elõdjeként egy HP iPAQ 1940-est nyúztam, szintén a karcsú kategória. Az a gép még ma is nagyon ott van szerintem. Az a méret, az a proci és a bluetooth nagyon ütõs kombináció volt.

Bezzeg azt megelõzõen! Volt egy botlásom, a szintén HP iPAQ 2210-es. Volt abban minden (akkoriban) BT, SD és CF slot, de az nem is nõ volt, hanem egy nõimitátor. Egy kész Michael Jackson. 2 hónap után kezdett szétesni (oldalgumi).

Az elsõ PPC-m egy Mitac Mio 338 volt. Nagyon rövid ideig. Csalódás volt a műanyag ház. Mindjárt kiderül miért.

A Palm korszak utolsó darabját, egy Tungsten T-t váltott (így már érthetõ, ugye). Akkor már láttam, hogy a Palm, illetve a palmos fejlesztõk nem haladnak a korral. Betört a GPS korszak, s sehol egy használható navigációs program. Ezen a téren a mai napig megvan a lemaradás, legalábbis itt Kelet Európában.

A Palmos fejlõdés állomásai röviden, és továbbra is visszafelé: M515 (színes, kártyás), M505, Palm Vx.

Az 5xx-rõl egy képet tettem fel, mert külsõre teljesen megegyeztek.

A Palm Vx volt az elsõ PalmOS gépem. Akkorban imádtam. Karcsú és könnyű volt, a ráhajtós bõr fedõlap szerintem máig is zseniális megoldás volt. Ráadásul a mono kijelzõ miatt iszonyúan jól bírta az aksija. Bármilyen jó is volt a Psionok billenytyűzete, már ráuntam, hogy nagykabát-zseb nélkül nem mehetek sehova. Már a Revonál is a kisebb méret és súly volt az egyik szempont. Igaz, ebben az is közrejátszott, hogy ekkoriban vettem az elsõ notebookomat, így a nagyobb adatbevitelek, táblázat szerkesztések azon történtek, s a PDA-n inkább csak megjelenítettem azokat. Egyébként nagyon hamar megtanultam graffitiül írni, könnyen, gyorsan ment, s ez sajnos késöbb, a hagyományos papír alapú írásmunkáimnál is visszaköszönt.

Valahol az utóbbiak között, ha jól emlékszem talán az 505 és az 515 között volt egy Treo 180g is. Telefonos PDA akkoriban! Ráadásul GPRS frissítést is ígértek. A "g" egyébként a graffitis változatot jelölte, ugyanis a sima 180-asnak billenytyűzete volt. Ez is mutatja, hogy a készülék mennyire megelõzte a korát. Sajnos a gyártás és a marketing, s talán fõleg emiatt a piac sem tudott lépést tartani a tervezõkkel. Én rögtön rámozdultam, mint az integráltságra roppant fogékony elme, de sajnos így utólag be kell vallanom befürödtem. A beígért GPRS frissítés csak nem jött, csak nem jött, így elváltunk. Végül azt hiszem kiadták, de csak 2+2-t tudott. Így még egy darabig maradt a külön telefon.

Ezt elõzte meg a Psion korszak. Kb. 1999 õszén vettem a Psion Revo-t, egyértelműen a mérete, súlya miatt.

Elötte az Psion Series 5 a tudása és a billentyűzete miatt. Király volt, mikor az elõvettem a zsebembõl az 5-öst, a tatyóból a soros kábelt, s arról konfigoltam egy routert. Volt ott egy-két, leesett áll. Az 5 MX-et már kihagytam, helyette a kisebb Revo lett.

Az Psion S3a volt az elsõ igazi PDA-m. Királyság volt, hogy mindenféle programot írhattam rá, s ehhez semmiféle fejlesztõeszközt nem kellett beszereznem, hiszen benne volt alapból. Igaz az OPL nem volt a leghatékonyabb eszköz, de a saját, egyedi kis alkalmazásaim elkészítésére tökéletes volt.

Ami ezelõtt volt, az nem is igazán PDA, de a fejlõdéstörténetnek mindenképp rész, mert innen indult minden. Ez volt a Casio manager calculator korszak. Ez az idõszak csak 2 gépet jegyez: az utóbbi R20-ast, komoly, 256 Kb (nem mega) memóriával (nem elírás, és ne tessék röhögni),

és az elsõ SF 4300-ast. Ez volt a kezdet. Itt kezdtem el, hogy az adataimat: cím és telefonjegyzék, naptár, feljegyzések egy gépen tároljam. Ami nagyon hiányzott a táblazatok. Na ezért lett az R20-as. Ez akkor igen komoly tudású volt, s a táblázatokkal kiegészítve szinte minden tudásom gépre került. Irány a Mátrix!

Nem tudom másoknak mennyire érdekes ez a kis visszatekintés, de hát az ember öregszik, s lassan ideje gyűjtenem az anyagot az életrajzomhoz. Márpedig látható, hogy az elmúlt 15 évemben a PDA-k jelentõs szerepet töltöttek be.

Viszont tanulságos lehet csapongásom indítékait tanulmányozni. Volt amikor a billentyűzet, a kényelmes adatbevitel volt a szempont. Nálam ez késõbb háttérbe szorult, viszont egyre nagyobb hangsúly került az adatátviteli képességekre, és a zsebben hordhatóságra (nyáron is, nagykabát nélkül). A bluetooth lenyomta az infrát, a GPRS a GSM-et, majd õt is az EDGE. Már az EDGE se sebességbajnok, de szerintem még mindig ez a leghasználhatóbb, tekintettel a 3G/HSDPA erõsen lokalizált elérhetõségére. Aztán megjelentek a VGA kijelzõk, a GPS-ek. Szinte minden irányba elcsábultam egyszer-egyszer (lásd VGA), de lassan kialakult mi a fontos. De ki tudja mit hoz a jövõ? Gondolom új szerelmeket.