Abban a pár percben, vagy akár órában, amikor van egy kis szabadideje az embernek, gyakran leül egy egyszerűbb flash játék mellé, hogy elüsse az idő. Az általános szabványok szerint ilyenkor olyan játékokat választunk, amiben sikerélményünk van és nem kapunk idegbajt pár percen belül. Tudják ezt a tervezők is, így olyan játékokat adnak elénk, amelyek fokozatosan nehezednek ugyan, és legfeljebb a sokadik pályán durvul el, de akkor is annyira, hogy a kihívás miatt csak nekifutunk újra, meg újra.

Persze vannak a mazochista gamerek, mindenki ismer pár ilyet, akiknek valóban az okoz örömet, ha szenvedhetnek, meg persze az átlag felhasználók is szeretnek belekóstolni a lehetetlen küldetésekbe. Mi most mindkettő típusnak ajánlunk pár lehetőséget arra, hogy begyűjtsenek néhány ősz hajszálat.

Primitive Pattern

Kezdjük az egyik legvalószerűtlenebbel, ami talán nem is idegesítő, inkább csak értetlen fejvakarást vált ki az emberből. A képernyőn igazi retro érzés foghat el bennünket, mivel mindössze kis kereteket látunk háromszor hármas elrendezésben. Ezekkel nem kell mást tenni, mint a megfelelő sorrendben beikszelgetni őket - a kérdés persze az, hogy mi a megfelelő sorrend. Nos, azt kell eltalálni, hogy melyik a többi játékos választása alapján a második legnépszerűbb ikszelési sorrend. Mi próbálgattuk, nekifutottunk párszor, de nem jártunk sikerrel, azaz ez a játék igazi frusztrációt képes okozni. Akinek sikerül megtalálnia a megfelelő sorrendet, kommentben jelezze, nagyon köszönjük!

The Worlds Hardest Game

Ez a játék már nevében is büszkén hirdeti, hogy meg fog vele gyűlni a bajunk és így is lett. Az egyszerű grafikával rendelkező pályákon mi irányítjuk a piros négyzetet, és ezt kell eljuttatnunk a billentyűzet nyilainak segítségével a zöld színnel jelzett területre. Mozgás közben természetesen kerülni kell a kék pöttyöket, mert ha érintkezünk velük, akkor kezdhetjük az egészet elölről. Ez volt az a játék, ahol majdnem már az első pályánál feladtuk, de megmakacsoltuk magunkat, továbbmentünk. Egészen a harmadik pályáig, ahol feladtuk, úgyhogy rajtatok, az olvasókon a sor, hogy megmentsétek a haza becsületét.


Poto & Cabenga

Hogy pontosan melyik karakter Poto és melyik Cabenga, az nem derült ki ebből a játékból, de hogy komoly koncentrációt igényel, az biztos. A színes, kicsit begombázott érzetet keltő helyszíneken a lovat, illetve annak lovasát kell irányítanunk és mindehhez kizárólag a szóköz billentyűt kell nyomkodni. Rögtön a sztori legelején szétválnak hőseink útjai, így a lovas felülre kerül, az osztott képernyő alján pedig a hátas jószágot kell ugráltatni. A nehézség abban rejlik, hogy megfelelően össze kell hangolni az ugrásaikat, hiszen, ha lenyomjuk a space-t, akkor mindketten ugranak. A ló viszont csak akkor ugrik nagyot, ha nyomva tartjuk egy kicsit a gombot, és persze még véletlenül sem haladnak egy vonalban. Ahogy haladunk előre, úgy egyre több bogár, kukac és egyéb felismerhetetlen lényt kell elkerülni, ennek ellenére ez volt az egyik kedvencünk, mert nem éreztük a feladás azonnali szükségességét.


Jeu Chiant

Itt nincsenek pályák, nincsenek nehezedő játékelemek, nincsenek ellenfelek (legfeljebb a golyók) mert már a kiindulási pont is annyira borzasztóan nehéz, hogy nincs is rá szükség. A cél is igen egyszerű: nem szabad hagyni, hogy a golyók leessenek, így teljesítményünket azokban a másodpercekben fejezik ki nekünk, amíg ezt el tudjuk érni. A golyók leesését egy hosszabb, és felette egy rövidebb platformmal lehet megakadályozni, melyek közül a felső jobbra-balra csúszik, az alsó pedig libikóka módjára billeg. Aki ügyes egérkezelésben, annak előnye van, mivel ezek mozgását egyetlen mozdulattal lehet csak befolyásolni, méghozzá úgy, hogy a felsőt jobbra mozdítva az alsó bal széle felemelkedik. Hogy még jobban bosszankodjuk a játék készítői értelmi állapotunkra tesznek lekicsinylő megjegyzéseket, ahányszor csak veszítünk. Mert ebben a játékban tulajdonképpen csak veszíteni lehet.


Give Up

Add fel! Kedves felszólítás a készítők részéről, így nézzük is meg, hogy mit kellene máris feladni. Ez egy klasszikus, ugrálós, egyik pontból a másikba eljutós játék. A kis figurát a nyilakkal kell irányítani, a cél pedig az, hogy eljussunk a kijáratig. A kezdeti egyszerű, kicentizett ugrásokon alapuló játékmenet egyre jobban durvul, ahogy haladunk előre. Először a tüskék jelennek meg, azokból egyre több lesz, de akkor adtunk ki nyüsszögő, síró, kesergő hangokat, amikor a tüskéket egy falra szerelhető ágyú is kiegészítette. Ez folyamatosan lőtte a karakterünket, sőt, később ezek száma is növekszik, és több, egyéb pályanehezítéssel keserítik meg az életünket. A 13. pályán dobtuk be a törölközőt, és kattintottunk a feladás gombra, ahol biztosítottak bennünket róla, hogy nincs ezzel semmi gond, nem lehet mindenki győztes. Köszönjük nekik a megnyugtatást!


QWOP

Ha már itt volt az olimpia, emlékezzünk meg erről a gyönyörűségről is, ami nemes egyszerűséggel az irányításra használandó gombokról kapta a nevét. A feladat egyszerű (persze, mindegyik így kezdődik): a QW gombokkal kell emelgetnünk a combokat, az O és P nyomogatásával pedig lábak alsó részét kelle(ene) valahogy mozgásra bírni. Nyilván kitalálható, hogy egyáltalán nem egyszerű a dolog, olyannyira nem, hogy nekünk sikerült mínusz métereket is megtennünk. A cél a futó minél nagyobb távolságra való eljuttatása anélkül, hogy felborulna, elesne. A spárgák különböző variáció sajnos nem érnek pontot, pedig abban tuti mi nyernénk.


Tail

Ez a játék szintén a figyelem megosztását követeli meg tőlünk, mivel két mezőre osztott felületen kell ügyeskedünk. A baloldalon a cél felfelé áramló piros pöttyök elkerülése, a túloldalon pedig a lefelé tartó zöld négyzethez hasonló alakzatokat kell összegyűjteni. Hogy időnként még egy harmadik dologra is kelljen figyelni, a lila pöttyök bónuszt érnek, és ennek megfelelően meglehetősen kicsik is. A bal oldali mezőben a mozgást az A és D gombokkal, a másik oldalon ugyanezt a nyilakkal oldhatjuk meg. Kérjük, hogy női olvasónk számoljanak be eredményeikről, mivel a szerkesztőség férfitársai csúfosan leszerepeltek, de mi úgyis rosszul viseljük, ha egyszerre több dologra kell figyelnünk.


First Person Tetris

Végül egy klasszikussal zárjuk az összeállítást, ami annyira talán nem is nehéz, inkább a megvalósítás az, ami kiemeli az átlag Tetris játékokból. Az ötlet annyi mindössze, hogy a konzolt és a tévét ábrázoló teljes képet kell forgatni az alakzatok forgatásához, ami azért elsőre rendesen meg tudja kavarni az egyszer játékost. A forgatást a szóközzel érjük el, a nyilakkal mozgathatjuk a blokkokat, ha megvan a cél, akkor az enterrel lehet ledobni őket a helyükre. A készítők többféle zenével, valamint egy éjszakai játékmóddal is kedveskednek nekünk, amiben semmi más nem látszódik, csak a formák a fekete háttér előtt. Igazi csemege, jó szórakozást ehhez is!