Ellentétben nagyon sok tower defense játékkal, itt a csapdák egy jelentÅ‘s része csupán egy egységnyi területre hat maga elÅ‘tt / fölött / alatt. Persze íjászaink például 360°-os, meglehetÅ‘sen távoli körzetben osztják az áldást, de ebben egyedülállóak. Mint ahogy abban is, hogy az ellenfél menet közben kilÅ‘heti Å‘ket.

Gyorsabb, halálosabb, olcsóbb
Ahogyan a legtöbb tower defense játékban, itt is fejleszthetjük a csapdákat, bár csak egy szintet. Mindegyik csapda fejlesztése mást ad, így egyesek olcsóbbak lesznek, mások gyorsabban állnak újra rendelkezésre, tovább hatnak, vagy egyszerűen csak még nagyobbat csapnak. A fejlesztésekért a pályákon nyújtott teljesítményünk után jutalmazott koponyákkal kell fizetni, és permanensen velünk maradnak

Érdekes megoldás a játék másik, minden pályán újból kezdendÅ‘ fejlesztési rendszere. Ebben három távoli csábos boszorka felajánl bizonyos fejlesztési ötleteket. Választanunk kell, hogy saját harci tudományunk, csapdáink és társaink képessége, vagy ezek kombinálása jár legnagyobb elÅ‘nnyel számunkra a pályán. Persze az egészet ki is hagyhatjuk, de nem egyszer megéri fejleszteni például csapdánk ogre-aprító képességein.

Az ellenfelek
Ahogyan a címbÅ‘l biztos kitalálták, legfÅ‘bb ellenségeink az orkok lesznek. Ezen idióta szörnyek általában gyorsan hullanak, cserébe közelrÅ‘l meglehetÅ‘sen nagy veszélyt jelentenek hozzájuk képest nyápic mágusunk számára. LegfÅ‘bb veszélyt óriási számbeli fölényük jelenti. Mégis mekkora fölényük? A 24 pálya elsÅ‘ végigjátszása alatt nekem majdnem összejött a tízezer hulla.

Standard orkokból is találkozunk majd néhány változattal, azonban szerencsére nem ez az egyedüli ellenfél. Az elsÅ‘ nagyobb kihívást jelentÅ‘ változat a számszeríjas ork, akik már távolról elkezdik sorozni hÅ‘sünket tüzes vesszeikkel. A következÅ‘ ellenfél más miatt veszélyes: a kis, gyors koboldok sokszor anélkül át tudnak futni a csapdákon, hogy azok aktiválódnának.

A következÅ‘ két ellenfél azonban sokkal nagyobb kihívást jelent az egy célzás nélküli lövéssel is kifektethetÅ‘ koboldoknál. Az Ogrék családja (igen, több is lesz ezekbÅ‘l a melákokból!) valami félelmetesen ellenállóak, még az sem hatja meg Å‘ket, ha nyílvesszÅ‘kbÅ‘l tollkoszorút készítünk fejükre. Ráadásul egy ütéssel lebénítanak, így kettÅ‘-három könnyedén kivonhatja forgalomból fÅ‘hÅ‘sünket.


Valahol a nagy könyv függelékében meg van írva, hogy nem lehet rendes tower defense játék repülÅ‘ ellenfelek nélkül. Így hát ide is bekerültek a sárkánybébi-szerű ellenfelek, akik jókora tűzlabdacsokat böffentenek felénk, és természetesen kiröhögik a padlóra helyezett csapdákat. A fentieken kívül még kettÅ‘, igazán idegesítÅ‘ ellenfél típussal fogunk megismerkedni. Szerencsére ezek csupán néhány pályán találhatóak meg: a varázsló és a vájár.

A halál labirintusa
A legtöbb tower defense játékban úgy lehet nyerni, hogy egy hosszú labirintus építünk a szörnyeknek, amelyen áthaladva sokkal tovább maradnak a csapdák hatótávolságán belül. Az Orcs Must Die!-ban sajnos sokszor egyszerűen nincs lehetÅ‘ségünk arra, hogy az általam is megszokott körkörös, négyzetes vagy lépcsÅ‘zetes halálutat alakítsunk ki. Azonban erre nincs is szükségünk, mivel az ellenfelek döntÅ‘ többsége nem túl erÅ‘s. Persze egy-két helyen még összedobhatunk egy kisebb útvesztÅ‘t, illetve a késÅ‘bbi pályákon létfontosságú néhány járat lezárása.

Ha eljÅ‘ a vég
A játék pályáit akkor teljesítjük sikeresen, ha a véges számú ellenséges hullámból nem jut be túl sok a portálba. A sima orkok egy, míg a nagy ogrék ötpontnyi levonással járnak az általában 20-30 pontos kezdÅ‘tÅ‘kébÅ‘l. A fÅ‘hÅ‘s meghalhat, nem baj. Illetve nem akkora baj: pontot fogunk veszíteni, de nemsokára újjáéledünk az egyik portál mellett.

Kimaradt vagy hibás
A játék nem egy AAA kategóriás, száz fejlesztÅ‘ által összehozott darab, így néhány részben kissé alulmarad. Az ellenfelek ugyan elegendÅ‘ változatosságot mutatnak, de örültem volna, ha vagy duplaennyien vannak. A csapdák közül volt, amit nem is használtam – mivel egész egyszerűen volt ugyanolyan, vagy jobb hatású. Örültem volna néhány körmönfontabb csapdának is, talán mert Dungeon Keeper-en nevelkedtem. Az ellenfelek útkeresése általában jó, de egy pályán nagyon rondán beragadtak egy lerakott akadályomba. Végül pedig örültem volna valamilyen többjátékos módnak is, elvégre például a műfajt megalapozó Warcraft III pályák is megmutatták: többen (egymás ellen vagy egymással versenyezve) jobb!

Aminek pedig örültem
A játék nem száraz matekfeladat, mint a tower defense játékok többsége, hanem egy humoros kapkodás, ahol bizony nekünk is tevékeny részt kell vállalnunk az ellenfelek eltakarításában. (Viszont a játék felétÅ‘l kezdve határozottan nehezebb!) A fÅ‘szereplÅ‘ és az ellenfelek be-beszólásai pedig szintén feldobják a hangulatot. A kettÅ‘s fejlesztés, és a pályák közt is megmaradó fele szintén üde színfolt volt.

Megéri?
Határozottan meg. Lehet, hogy nem ez az évtized grafikája, és nem kell hosszas órákig gondolkodni a csapdák elhelyezésén, és lehet, hogy normál nehézségi szinten 8-10 óra végigvinni (plusz 1-5 óra az esetlegesen újrakezdett pályák miatt, illetve van „rémálom” szint is), de nem baj. A játék pihentetÅ‘, kacagtató. Egyszóval kellemes idÅ‘töltés!

Akinem megtetszett a játék, az 4 490 forintos áron meg is vásárolhatja webplázánkban a tesztelt PC változatot, vagy Xbox Live-on keresztül az Xbox 360-as változatot. ElÅ‘re is jó szórakozást!