A Deus Ex: Human Revolution egy lövöldözős szerepjáték hibrid, és utóbbi alatt nem egy Duke Nukem 3D-i ólomálló hőst kell érteni, hanem egy lopakodó Sam Fishert, avagy előre törő okos katonát, akit a Crysis 2-höz képest sokkalta körmönfontabb fejlesztésekkel láthatunk el.

Késő esti cyberpunk
Rég láttam a játék világához hasonló mértékben, ennyire alaposan, mélyre és részletekbe menően kidolgozott világot. A készítők nem csak egyszerűen összedobtak valami átlagos, innen-onnan csent cyberpunk jövőképet, hanem alaposan kidolgozták sajátjukat.

Így történhetett, hogy az általában fekete / króm / neonkék, áramvonalas, minimalista cyberpunk világ helyett egy aranysárga / fekete, sok helyütt gótikus, reneszánsz és barokkos elemekkel rendelkező, de részleteiben mégis mindenhol futurisztikus világot kapunk a Human Revolution alcímű előzményjátékban.

Visszatekintő egy fejlettebb világba
Mivel a játék egy előzménytörténet, ezért a készítők számára nem a játék alapjai voltak adottak, hanem csupán a vége. Az első, kétezerben megjelent és 2047-ben játszódó Deus Ex kezdetekor kezdik el a nano-augmentáció használatát a Human Revolution-ben egyeduralkodó mechanikus helyett.

Utóbbi gyakorlatilag a kiegészített szerv, testrész teljes amputációjával, cseréjével jár, így aztán a játék során az „augmentált” karakterek egy része inkább valamiféle protézissel kiegészített hadirokkantnak néz ki. Persze vannak kivételek, így maga a főszereplő is, aki abban is eltér az átlagtól, hogy még nem szorul rá a protézisek (átültetett szervekhez hasonló) kivetődését meggátló orvosságra.

Tisztelgés az öreg előtt
A Human Revolution természetesen nem szalasztja el a lehetőséget, és ahol tud, tiszteleg a nagy előd előtt. Többek közt már maga a játékmenet is ez: az augmentációk rendszere ugyan meglehetősen sokat változott, de például a tárgykezelés, az útvonalak és a szabadság megmarad. A játék zenéje (amely a világhoz hasonlóan szintén jól kidolgozott) is tiszteletteljesen fejet hajt az előd emlékére, ugyanakkor az alapoktól más hangszerelésnek hála teljesen újat nyújt.

Grafikai kavalkád
Ugyan a világ nagyon egységesre sikeredett, a grafika már nem. A játék legrosszabbul sikerült része ez: az animációk nem ritkán egyszerűen rosszak, embertelenek, és a modellek közül nem egy kifogásolható. A textúrák felbontása széles határok közt változik: egyes helyeken csodálatosan részletes, míg másoknál szétmosott, olvashatatlan folt az egész. Szerencsére legalább az átlag textúra felbontása élvezhető. A grafikai motor egy másik, csak PC-n érezhető hibáját is meg kell említenem: sokan panaszkodnak a játékot élvezhetetlenné tevő rángatásra. Jómagam ezt csak a városokon átfutva (és koránt sem akkora mértékben) tapasztaltam, akciózás közben soha.

Egy minijáték mindenek felett
Szerencsére a játékban csupán egy minijátékkal kell megküzdenünk: a hackeléssel. Sőt, valójában ez nem is az átlag játékhoz mérhető divatos, de unott, kényszeredett darab, hanem egy élvezetes megoldás. Hackelve nyithatunk ki ajtókat, törhetünk fel széfeket vagy számítógépeket, állíthatunk le kamerákat vagy robotokat át saját oldalunkra.

Szoftverfrissítés a lábunkba
A Deus Ex és a második rész augmentációs (extra képességeket, lehetőségeket adó testmódosítási) rendszere meglehetősen másként oldotta meg a játékegyensúlyi részletet. Avagy úgy is mondhatjuk, hogy a Human Revolution esetén nem törődtek túl sokat a játék vége felé már szuperhősi képességeket összegyűjtött játékos megállításával.

Míg ugyanis elődjeiben általában minden augmentációnál egymást kizáróan kettő közül kellett választanunk, a harmadik részben ez a limitáció nem került beépítésre. Így a játék végére egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a lehetséges kiegészítések 80-90%-át megvásároljuk. Így tehát egy elsődlegesen lopakodó karakternél is kifogyhatunk a fejleszteni vágyott opciókból, és végre rárakjuk a pontot a lopakodósként nem használt typhoon személyi bombára

Útvonalak hálójában
Az ős egy jelentős részét azonban szinte hiba nélkül átemelték: a Human Revolution-ban ugyanis a konfliktusok majdnem száz százalékát (a főellenségek elleni csaták kivételével) gyilkosság vagy riadó nélkül is meg lehet oldani, alternatív útvonalat használatával. Ezek általában csatornák vagy szellőzőjáratok, de néha nem bonyolultabbak egy kerítés átugrásánál.

Kockarobot és társai
Az ellenségeink meglehetősen sokszínű társaságot alkotnak, az egyszeri bandatagtól az óriás doboz-őrrobotokon át a katonákig. A mesterséges intelligencia a hangokra, illetve a közelebbi (~10-15m közepes nehézségen talán) megmozdulásainkra, társaik elhagyott tetemeire figyel. Az őrszemek egymást különösebben nem védik, csak átfedő járőrözési útvonalaikkal. Egymás eltűnését természetesen nem konstatálják az földön hagyott fegyvereket, útjukba rakott konténereket.

Settenkedés, láthatatlan extrával
A játék egyik legnehezebben megszerezhető trófeája (Foxiest of the Hounds) is pont ezzel foglalkozik. Ennek megszerzése érdekében a teljes játékot egy riadó megszólalása nélkül kell átvinnünk. Az augmentációink segítenek ebben, (pl: láthatatlansággal illetve lépteink hangját elnyomó kiegészítővel) azonban a meglehetősen sok ellenség és a nem egyszer komplikált, egymásba ágyazott járőrvonalak miatt meglehetősen nehéz – de nagyon is élvezetes – dolga lesz annak, aki ezt megpróbálja véghez vinni.

Történet és a kivágott részletek
A Deus Ex, illetve minden vérbeli cyberpunk szerepjáték fontos összetevője a jól kidolgozott történet. A Human Revolution-ben a történetet átvezető animációk, párbeszédek és számítógépen illetve elhagyott telefonokon talált e-mail üzenetek bontakoztatják ki. A fellelhető kódokon kívül ugyanis több lényeges részletet ismerhetünk meg utóbbi (legtöbbször) opcionális forrásokból.

A meglehetősen hosszú fejlesztés ellenére a játék készítői több teljes várostól kellett, hogy lemondjanak. Eredetileg például Montreal is teljes, nagy város lett volna, illetve Indiába is ellátogattunk volna. Ehelyett azonban egy októberi DLC-vel kell beérnünk, amely Adam szoliban töltött három napjáról libbenti le a fátylat.

Fegyverkezési verseny
A játékban három marokfegyver (pisztoly, revolver és sokkoló), egy (előrendelőknek kettő) shotgun, egy géppisztoly, egy kábító puska, egy számszeríj, egy karabély, egy forgótáras gépágyú, egy (előrendelőknek kettő) mesterlövészpuska, egy lézerágyú, egy plazmaágyú, egy tömeges sokkoló és előrendelőknek egy gránátvető található. Ezek többségét nem egy módon lehet fejleszteni, (pl.: hangtompító, lézeres irányzék, robbanógolyó, sebzés, újratöltés sebessége) azonban egyáltalán nem minden fejlesztés univerzális. Ezeken kívül EMP, gáz kábító illetve hagyományos kézigránátokat, valamint aknákat és egy távirányítású bombát is bevethetünk.

E fegyvereken kívül kétkezi harcba is bocsátkozhatunk, azonban csak egyféleképpen: amennyiben energiánk engedi – eleinte kettő, amely fejlesztéssel növelhető ebből az utolsó lassan mindig visszatölt, a többihez ennünk kell – egy (fejlesztéssel kettő) ellenfelet ártalmatlaníthatunk tetszés szerint örökre vagy nem halálos módon. Utóbbi ugyan kevesebb zajt csap, de még mindig nem annyira hangtalan, mint egy betalált altatólövedék.

Megéri?
A játék jó. A harc meglepően gyorsan véget érhet egyesek számára, (simán ledózerolnak az ellenfelek, ha nyílt terepen cserélünk tárat) és az ellenfél katonák lehetnének kicsivel intelligensebbek is. A Human Revolution a régi keményvonalas Deus Ex fanoknak is végigjátszásonként legalább 20-27 órányi önfeledt, Deus Ex-szintű szórakozást ígér. A többiek se hagyják ki, ez bizony jelenleg az idei év egyik legjobb játéka!

Akinek megtetszett a játék, az webplázánkban megvásárolhatja azt. Jelenleg csupán az Xbox 360 és PlayStation 3 változatokból (12 990,-) van raktáron, de idővel biztos beérkezik a pótlás a PC változatból is.