A Wii konzol nagy durranás volt 2006-ban, de a hadonászós, mutogatós kontroller újdonsága mára megkopott. A Nintendo viszont nem csak jópofa játékok kiötlÅ‘je, hanem kÅ‘profi üzleti vállalkozás is. Ezért idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re kihoz valami új kiegészítÅ‘t, részben azért, hogy a Wii-tulajok még költsenek nála pénzt, részben, hogy újra és újra megjárja a médiát a Wii termékneve. Ez utóbbi kapitalista trükk áldozatai vagyunk mi is, amikor megírtuk ezt a cikket, és ti is, kedves olvasók, amikor olvassátok.

A negyedkilós doboz legnagyobb csodája, hogy a Sports Resort játékhoz kitalált, fejlettebb érzékenységű Motion Plusz kiegészítÅ‘ szenzort immár nem külön kell a kontrollerre pattintani, hanem egybeépítették vele. Ráadásul a kontroller, szüzanyám, pátyugass, piros! És a szilikonkabátja is piros! Hölgyek öröme az új szín.

Kibontottuk otthon a játékot a gyerekekkel, rávetették magukat a piros távirányítóra, én meg betoltam a lemezt a Wiibe. Nagyjából a Wii PlaybÅ‘l ismert menü fogadott: 12 ikon egy körben, tessék választani! (Titkos tipp: pár óra játék után felugrik egy üzenetablak: ha nyomva tartod a B gombot a fÅ‘menüben, csodát látsz. És valóban: ilyenkor megjelenik egy faököl, és a konzol forgatásával látványosan prezentálja, milyen precíz a Motion + szenzor a kontrollerben.)

A Wii forradalmi hatása, a gémert a fotelbÅ‘l felállító, majd megizzasztva szórakoztató, másnapi izomláz elÅ‘állítására is képes fizikai élmény valósága ezúttal nem érvényesül, a Play Motion csomag tökéletesen játszható a karosszékbÅ‘l. Még egy sört/kólát is lehet tartani a másik kézben majdnem minden játék közben: nuncsaku nem jár a kontrollerhez, nem is kell használni semmihez, és csupán egy játék igényel két kezet.

A Play Motiont kisgyerekes családoknak találták ki. Akár 3-4 éves kortól már érthetÅ‘ játékok is vannak benne: amikor a kontrollerrel egyensúlyozva kell egyre több gombóc fagyit megtartani egy virtuális tölcsérben, vagy amikor gumifalakról ugrálva kell gemeket gyűjtenünk.

Aztán vannak bonyolultabb dolgok, mint az a bizonyos kétkezes játék, amikor egy virtuális csörlÅ‘vel kell leengednünk egy búvárt – aki természetesen a mi magunk Wii-avatarja, azat a Mii-nk – kincsekért, cápák, murénák és medúzák közé. Vagy jópofa az is, amikor egy versenypályán csúszva egy esernyÅ‘t csukva-nyitva, a kontrollerrel irányítva a szélbe kapaszkodva csaphatunk házi bajnokságot, Mary Poppins módjára.

A legtutibb mégis a nagy közös családi rémüldözés, amikor az ismerÅ‘s Mii-k, családtagok, ismerÅ‘sök mutatnak rémülten kifelé a tévébÅ‘l, mi pedig a kontrollerrel a hátunk mögül, vagy a fejünk fölül próbáljuk behúzni a szobánkban kavargó virtuális kísérteteket egy Szellemirtók-féle csapdába. Nagy ám a sikítozás, amikor egy-egy agresszívabb rém el-elragad valakit a képernyÅ‘rÅ‘l, és gyors reflexszel kell Apunak vagy Anyunak kiszabadítani szerettünket a szellem karmából.

A játékok többszereplÅ‘s meccseket is támogatnak, kooperatív meneteket is futtathatunk. 12-13 ezer forintos bolti áráért az egyszerű, nagy sztori nélküli kis játékok és a piros kontroller családi mulatságokhoz, 10-12 év alatti gyerekekhez mindenképp jobb vétel, mint a Call of Duty következÅ‘ epizódja.