Az Ocarina of Time 3DS műfaját tekintve egy 3D akció-kalandjáték, a hasonló játékokban megszokott feladványokkal, (néhol opcionális) feladatokkal, jókora bejárható világgal. Az Ocarina of Time feldolgozások közül e legújabb változat újra visszahozza a Master Quest

Változások a motorháztetÅ‘ alatt
ElsÅ‘ pillantásra kicsi, azonban kezelhetÅ‘séget tekintve gyökeres változtatások: így lehet legjobban jellemezni a 3DS változatot. A legjobban szembetűnÅ‘ persze a grafikai fejlÅ‘dés, azonban az irányítás is jócskán változott, hála az alsó érintÅ‘képernyÅ‘nek. A játékban teljesen új mód a (sima és Master Quest-es nehezebb) Boss Challenge, amelyben a fÅ‘ellenfeleket verhetjük laposra sorjában vagy egyenként. Emellett beépített segítséget is kapunk kis videók formájában.

Grafika
Véleményem szerint az Ocarina of Time az eddigi legjobban kinézÅ‘ (és most grafika helyett inkább hangulatot, rendezést és megvalósítást nézzünk) Nintendo 3DS-re kijött játék. A karakterek kellÅ‘en tükrözik szellemiségüket, legyen az az ennivaló vízi hercegkisasszony vagy egy ránk támadó lidérckéz.

A tájak szépek, a térhatás jó, és még legmagasabb állításon sem annyira ütÅ‘s, mint a Pilot Wings esetében volt. Ehelyett inkább segíti a felhasználókat, még jobban életre kelti a pályákat, ellenfeleket, karaktereket. Az átvezetÅ‘ animációkat ráadásul úgy komponálták, hogy bekapcsolt 3D-vel legyenek igazán ámulatba ejtÅ‘ek. Az új hardver azonban más 3D effekteket is beépítettek, így például a Lost Woods kezdÅ‘helyen mindenfelé száll a csillámpor.

A játékot egy alkalommal sikerült csak szÅ‘rszálhasogatással akadozásnak nem nevezhetÅ‘, kissé döcögÅ‘sebb viselkedésre késztetnek, nagyjából egy tucat köcsög gyors törésével. EttÅ‘l a szélsÅ‘séges esettÅ‘l eltekintve azonban minden általam meglátogatott helyszínen és esetben tökéletesen folyamatos maradt a játék.

Irányítás
Valójában itt következett be a legnagyobb változás. Örömmel mondhatom, hogy a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3DS a Nintendo új kézikonzoljának minden részletét kihasználja, így a giroszkópot is. Míg eddig analóg karokkal kellett céloznunk, most a csúzlit és hasonlókat a készülék fizikai mozgatásával is irányíthatjuk. Akiknek jobban megy, azok persze használhatják a circle pad-ot, de az új célzási mód meglátásom szerint sokkalta barátságosabb, könnyebb. Ugyan életemben nem céloztam még ennyire könnyen, azonban e célzási mód kissé körülményes, és csak akkor használható, ha kellÅ‘en statikus az ellenfél.

Míg a korábbi változatokban egy sok oldalas, elÅ‘hívásával a teljes játékot megállító menüben pakolgathattuk cuccainkat vagy nézhettük a térképet, ez most megváltozott. Az alsó érintÅ‘képernyÅ‘n öt tárgyat érhetünk el egy ujjmozdulattal (ebbÅ‘l hármat az X-Y-B gombokra állítva, kettÅ‘t pedig csak az érintÅ‘képernyÅ‘n), és innen azonnal hozzáférhetünk hangszerünkhöz és a kameraváltó gomboz.

Alul a lényeg
Az alsó kijelzÅ‘ legnagyobb részét általában a térkép foglalja el, alatta a három fÅ‘bb menüt (Gear / felszerelés, Map / két képernyÅ‘s térkép, Items / használható tárgyak) elÅ‘hívó gombbal, fölötte életerÅ‘nket és mannánkat jelzÅ‘ csíkkal, bal oldalon pedig bukszánk tartalmával. Érdekes módon a térkép egy kisebb, (csak az aktuális szobát mutató) átlátszó változata a felsÅ‘ képernyÅ‘ bal alsó sarkában is elérhetÅ‘, tehát elvileg nem kell állandóan lepillantani. Gyakorlatilag azonban az átlátszóság hiánya miatt az alsó térkép sokkal jobban használható.

A másodlagos képernyÅ‘re került tehát szinte minden. Felül csak a térkép és az A gomb pillanatnyi funkcióját jelzÅ‘ kis ikon maradt. Így aztán semmilyen túlterhelt, túl sokat takaró grafikus kezelÅ‘felület sem hátráltat minket Hyrule világának bámulásában.


Zene világa
A játék zenéje – a régi rajongók számára nem meglepÅ‘ módon – varázslatosan lett komponálva. Az eddigi mono helyett a ma már standard két csatornán halljuk a megkapó dallamokat, azonban sajnálatos módon nem nagyzenekari darabokat hallunk, hanem a Nintendo 64-bÅ‘l ismert szintetizált részleteket annak ellenére, hogy tudtommal a stáblista alatt már utóbbit rakták be. Kár, hogy pont ezt a részletét nem frissítették kellÅ‘en!

Időtlen időkig
A játék az újításoknak hála még most is nagyon jó. Megállja a helyét a mai akció-kalandjátékok közt, és iszonyatosan sok ideig képes lekötni az embert. Miután egy barátom elárulta, mennyi idÅ‘be telt neki elÅ‘ször végigvinni az egyik régebbi verziót, rájöttem: esélytelen, hogy a teszt határideje elÅ‘tt befejezzem a játékot. Egy hét átlagos játéktempó mellett egyáltalán nem elég erre a játékra !

Néhány bicsaklás
A játék sajnos nem teljesen az a mestermű, amelynek néhányan látják. A célpont befogása nem egyszer kiszámíthatatlan, a világtérkép a villódzó pontok helyett jelölhetné konkrétabban is a feladatokat, és jó lenne bárhonnan elérni a segítséget jelentÅ‘ – de szerencsére nem minden poént lelövÅ‘ – videókat. Örültem volna egy gyors utazási opciónak a néhány helyhez kötött teleport helyett, és az örökös futkorászásban idÅ‘vel unalmassá válnak az állandóan újraéledÅ‘ ellenfelek.

Megéri?
Egy szóval: meg! Az Ocarina of Time 3D az eddigi legjobb 3DS játék, amely megfordult kezeim közt. Annak ellenére, hogy egy 13 éves játék feldolgozása, ma is élvezetes, csodás és magával ragadó. Ráadásul meglehetÅ‘sen hosszú, tehát sokáig leköti az embert. Amennyiben van 3DS-ed, ez egy kötelezÅ‘ játék hozzá!