Talán sokan nem is tudják, mekkora várakozás előzte meg, így íme néhány adat: csak Amerikában 800 000 előrendelés, illetve első nap Európában és Amerikában 1,8 millió példány találta gazdára. Koreában a spéci előfizetésnek hála ez akár 3-4 millió is lehet.

Egyedül az áradat ellen
Az egyjátékos kampány a maga 28+1 küldetésével legalább 16, de akár 50-60 óra szórakozást is nyújthat. A történetvezetés példás – még ha a történet nagyját előre ki is lehetett találni – és a küldetések jelentős változatosságot mutatnak.

Ráadásul a játék ezen része szinte kényezteti a kezdőket: például nem kell minden extra képességet kifejleszteni a küldetések elején. Azonban míg a normál nehézségi szint közel zéró kihívás egy tapasztaltabb játékosnak, a „hard” már jókora ugrást jelent.

Grafikai mámor
Csodás: egy szóban így tudnám jellemezni a grafikát. Lehet, hogy láttunk már máshol részletesebb modelleket, de a fény-árnyék játék a – meglehetősen gyakori – játékmotorral eladott átvezetők alatt olyan, amellyel eddig nem lepett meg egy másik cég sem. Igazi mozis élményt nyújt a játék, és már ezek miatt is érdemes végigjátszani az egyjátékos kampányt!

Együtt, egymás ellen
Régóta lehetett tudni, hogy a Blizzard nem fogja ezt a részt tudatosan elrontani, hiszen akkor az e-sport dobná a játékot. Míg azonban a helyezésekért folyó csaták megoldása meglehetősen jó, a „custom game” – azaz például a Tower Defence, a Defence of the Ancients és egyebek – része a játéknak egyszerűen kidolgozatlan.

A Blizzard ugyan bemutatott egy nagyszerűnek tűnő újítást – minden pályánkat feltölthetjük a Battle.net rendszerre és ott bárki letöltheti – de ez mit sem ér egy épkézláb kereső nélkül. Az pedig nincs, lévén, hogy jelenleg csak névre lehet keresni, kategóriára például nem. A népszerűségen alapuló rendezés pedig egy öngerjesztő rémálom, hiszen nem lehet azt mondani letöltés után, hogy „márpedig ez nem tetszett”!

Félni valószínűleg nem kell attól, hogy a helyzet maradna, hiszen a Blizzard eddig is a kiváló terméktámogatásról volt híres. Emiatt is működik még mindig a tizenkét éves első Starcraft. A Blizzard pedig mindenképp azt akarja elérni, hogy az új rész átvegye a helyét.

Közösségi kavarás
Tulajdonképp ez az egyedüli lényeges, nagy újítás, amit a második rész hozott. Nem azt mondom, hogy a játék többi része nem lennek eléggé kidolgozott, de a legtöbb dolgot már láttuk, hallottuk vagy olvastuk máshol. A játékban két szinten gyűjthetünk barátokat: sima becenév szerint – ekkor a haverság korlátozódik, és például nem látjuk, ha belépett WoW-ba – illetve a „Real ID” haverokat. Utóbbiaknak megtudjuk polgári nevét, és Starcraft-ból is látjuk, ha belép egy másik Blizzard játékba.



Meredek görbe
A játék egyik legnagyobb hiányossága azonban az egyjátékos és a többjátékos mód közti különbségek figyelmen kívül hagyása. Ugyan kapunk néhány „challenge” (kihívás) küldetést, amely elvileg felkészít, illetve a tényleges, rangsorolt „liga” játékok előtt ötven „gyakorló” csatát kell végigharcolnunk, de ezek egyike se igazi felkészítő. Sokan pedig úgy próbálnak játszani, mintha ez a Starcraft 1 lenne. Öreg hiba, de erre is maguktól kell rájönniük. (Piszkáld, zavard az ellenfelet folyamatosan!)

Nincs elmagyarázva a szerencsétlen, a kampány alatt csupán egy erősen módosított, sok extrával felvértezett Terran és a Protoss fajokat megismert kezdőnek, mi is az a lebegő hólyag. Akinek ez lenne az első Starcraft meccse, azt menthetetlenül a földbe fogják döngölni. Egymás után vagy tucatszor, hacsak nem kap saját magához hasonló kezdőt.

Ami kimaradt
Néhány dolgot kár volt kihagyni. Nincs helyi hálózati támogatás többjátékos modban, illetve európai játékkal csak és kizárólag európai ismerőseinkkel játszhatunk. Amerika és Ázsia elérhetetlen messzeségbe került a Blizzard új megoldásában, hacsak nem kívánjuk két vagy háromszor megvenni ugyanazt a játékot. Jelenleg még chat csatornák sincsenek, pedig ezt már az előző rész is tudta.

Akinek nincs – vagy nem stabil – az internetkapcsolata, szintén kellemetlen meglepetésben fog részesülni. Az egyjátékos kampányhoz is kötelező az internet, mert megkezdése előtt belépni a Battle.net azonosítónkkal. Persze játszhatunk a „vendég” módban is, de ez természetesen azzal jár, hogy a trófeákat (achievement) nem kapjuk meg. Amennyiben játék közben elszáll a net, onnantól fogva nem kapunk trófeákat az újratöltésig.

Megéri?
Sajnos a játék a legdrágább PC játék a piacon. Azt nem mondanám azonban, hogy teljesen csiszolatlan, túlárazott gyémánttal lenne dolgunk, csupán azt, hogy – az évtizedes suvickolás ellenére – még néhány helyen érdes a felülete. Annak azonban örültem, hogy végre nem kell a lemezt a gépben tartanom.

Az egyjátékos kampány ennek ellenére csodás, felváltva humoros és komor, a többjátékos pedig – főleg amint foltozzák a jelenlegi hiányosságokat – élvezetes annak, aki nem teljesen kezdő, vagy kész a vesztett csatáiról készült felvételek és a Youtube videók alapján tanulni.

A pályaeditor pedig sokkal többet nyújt, mint eddig bármelyik hasonló játék szerkesztője tette. Már a béta alatt is meglepően ötletes, és a stratégiai játékmenettől teljesen elkanyarodó pályákat készítettek a leleményes amatőrök. Láttunk Resident Evil másolatot, sakkot (Ultralisken lovagló Ghost, mint lovag? atyaég!) meg tucatnyi egyéb önálló játékot. A machinama (játékmotorral készített videó) készítők is csillogó szemekkel tekintenek rá.

Jelenleg ez a legjobb valós idejű stratégia. Nem forradalmi, de már most is majdnem minden tekintetben kiváló.

9/10
(amíg nem javítják a hiányosságokat)


További jó játékok:
Assassin's Creed 2: az igazi olasz meló
Mass Effect 2: űropera velünk
Dragon Age: szex, vér és sárkányok