A Singularity egy szórakoztató, itt-ott horrorelemekkel tűzdelt sci-fi FPS, azaz elsÅ‘ személy nézÅ‘pontból játszható lövöldözÅ‘s játék. A történet alapjaival már számtalan esetben találkoztunk, és nincs ez másképp a játék többi részével sem: a legtöbbet – legalább részben – valahonnan kölcsönözték.

Ez azonban igazából nem baj. Nem valami forradalmi újdonsággal akarja a játék megváltani a piacot, most csupán a – helyenként komikus és komolytalan – szórakoztatás a cél. Ezt pedig már itt, a harmadik bekezdésben kijelenthetem, hogy sikerült elérni.

Végtelen történet
A játékban Nathaniel Renko-t alakítjuk, akinek csapatát az amerikai kormány egy titokzatos orosz szigetre küldte, miután kimúlt az említett térség fölött átrepülÅ‘ kémműhold. Mint késÅ‘bb kiderül, a sziget még a hidegháború alatt titkos kísérleteknek adott otthont. Ennél többet azonban nem árulok el. A történet szórakoztató és idÅ‘ugrásokkal teli. Lehet, hogy nem a legeredetibb, de az itt-ott fellelhetÅ‘ jelek, jegyzetek, szalagok és videók meglepÅ‘en jól sikeredtek.



Barna világ
Mivel a játék egy elhagyatott – vagy mégsem? – orosz szigeten zajlik, a színekben nincs túl nagy változatosság. Barna, sárga, sötétvörös szürke és fekete szinte minden. Ronda, nagydarab, bumfordi. Többször találkoztam egyszerűen kidolgozatlan tárgyakkal is. Szerintem ez a játék legnagyobb baja: a grafika. No nem kell félni, a játék ettÅ‘l még élvezhetÅ‘, ráadásul nem kell erÅ‘mű sem a futtatásához.

A pályákra igazából nem lehet egy rossz szavunk sem. Nagyon változatosak, én nem találtam egy ismétlÅ‘dÅ‘ szakaszt sem, ellentétben sok másik lövöldözÅ‘s játékkal. Nincsenek túlontúl elnyújtott részek sem; amint megunnánk az egyik pályát, jön is a következÅ‘.

A karakterek animációja pedig – ellentétben a pályákkal – egyáltalán nem változatos. Ezt legjobban a mesterlövészpuska használatakor érhetjük tetten: minden egyes fejbelÅ‘tt ellenfél pontosan ugyanúgy csuklik össze.

Lövés hajtűkanyarral
Rég szórakoztatott ennyire egy-két fegyver, mint ebben a játékban. A szokásos pisztoly-shotgun-géppuska-mesterlövész-aknavetÅ‘ mellett ugyanis két meglehetÅ‘sen poénos fegyvert is kipróbálhatunk. Ezek egyike az irányítható lövedékű puska (minden egyes kilÅ‘tt lövedéket repülÅ‘géphez/űrhajóhoz hasonlóan irányíthatunk) és a gránátvetÅ‘, amely másodlagos üzemmódban szintén irányítható gránátokat lÅ‘ ki. Itt azonban az iránybillentyűkkel guríthatjuk a töltetet a kiszemelt célpont lábai közé.




Az órás elÅ‘re köszön
Tagadhatatlanul a legmókásabb része a játéknak a TMD, azaz az idÅ‘manipulációs készülék használata. Segítségével az idÅ‘t kedvünkre torzíthatjuk bizonyos tárgyakon és szinte az összes ellenfélen. Pillanatok alatt összeaszott múmiává változtathatjuk az ellenállást, a fejük feletti konténert tartó vasdarabot vagy épp a fedezéküket.

A TMD azonban nem csak fegyverként használandó; több helyen csak ennek a szerkezetnek az okos alkalmazásával juthatunk tovább. Ez sajnos az esetek 95%-ban annyit tesz, hogy egy dobozt összepréselünk, a félig nyitott kapu alá tesszük, majd megfiatalítjuk. Igazán ki lehetett volna még pár hasonló megoldást, vagy legalább egynél többféle kaput erre.



Játékegyensúly? Az meg minek?
A TMD egyik képessége azonban – amelyet a játék kb felénél kapunk meg – nagyjából sérthetetlen istenséget varázsol belÅ‘lünk. A „Deadlock” nevű extráról van szó, amely segítségével egy területen majdnem teljesen leállíthatjuk az idÅ‘ folyását. Szó bennszakad, hang fennakad, töltények és ellenfelek megállnak; csak mi nem. Ez már nem is agyaggalamb-lövészet!



Mutasd az utat!
A játék egy eléggé érdekes húzása az egyik TMD extra. Ez ugyanis megmutatja, merre is kell továbbhaladnunk. Nincs több percekig tartó kijárat-keresés, a probléma meg van oldva! Nem kötelezÅ‘ használni, és néhányszor még nem is működik jól, de nagyon jól jön, ha elakadnánk.

Emberek és egyebek
A játék során kénytelenek leszünk emberek és szörnyek ellen is harcolni. Míg elÅ‘bbiek kizárólag lÅ‘fegyverekkel operálnak, utóbbiak inkább a testközeli megoldásokat preferálják. A szörnyecskék egyébként több spéci képességgel rendelkeznek. Egyesek nem többek szimpla önjáró bombáknál, mások azonban teleportálnak és/vagy láthatatlanná válnak.

Tanulj tinó!
A játék során százával fogunk E99 darabokat találni. E a különös anyagnak a segítségével fejleszthetjük képességeinket és fegyvereinket is. Sajnos azonban utóbbi egyáltalán nem látszik meg azokon, ellentétben például a BioShock megoldásával.

Aszimmetrikus többes
A játék mindössze kétféle többjátékos módot támogat, amely sokaknak valószínűleg kevés lesz. Érdekessége azonban, hogy az egymással összecsapó csapatok közül az egyikben csak emberek – azaz katonák –, míg a másikban csak szörnyek lehetnek. Mindegyik karakternek egyébként megvan a maga spéci képessége.



Megéri vagy sem?
Rég találkoztam olyan FPS játékkal, amely ennyire komolytalanul szórakoztató. Megfogom a katona pajzsát, hozzávágom a rakétáshoz. Lefagyasztom a fél csapatot, vagy csak felkenem a falra. A grafika lehetne jobban kidolgozott is, a mentési rendszer lehetne nem checkpoint alapú automata, a fejlesztések többsége pedig gyakorlatilag nem befolyásolja a játékmenetet.

Az idÅ‘manipulációra is ki lehetett volna találni még legalább egy tucatnyi felhasználási módot. A pályák változatosságával és hosszával azonban nincs semmi baj, ellenfelekbÅ‘l is van néhány, az egyjátékos kampányból nem veszik ki útközben a lendület.

A játék PC-re, Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra is megvásárolható. Mi a PC változatot teszteltük.

8,5/10

További játéktesztek:
Metro 2033: négyesmetró szörnyekkel
BioShock 2: vissza a múltba
Just Cause 2: a latinos pókember