Lehet, hogy kissé szokatlan módon indultam neki a Wii-re kiadott FIFA 10 tesztelésének. Első körben ugyanis kipróbáltam a játék mobilos változatát. Mivel elég rég volt focis játékszoftver a kezeim közt, gondoltam, nem árt kicsit beleásni magam a témába.

Az érintős mobilos verziónak két nagy problémája van. Az első mondjuk nem a játék hibája, hanem az enyém: jobban esett volna fizikai gombos készüléken játszani, de hát miért nem vettem olyan telefont, ugye. Viszont - és ez már szorosan a játékhoz tartozik - a szoftver mesterséges intelligenciája nem túl magas: inkább gyakrabban, mintsem néha fordult elő az, hogy az ellenfél játékosai kapura rúgás helyett egyszerűen kivezették a kapu mellett a labdát. Ja, és a nehézséget nyugodtan hardra lehet állítani, normal módban ugyanis - kis túlzással - csak akkor nem lőttem gólt, amikor nem akartam.

Szóval ezután az apró kitérő után vettem kezelésbe a FIFA 10 Wii kiadását, melyet ezúton is köszönök az Electronic Arts-nak. (És már így az elején megteszem a kitérőt: további Nintendo ügyekben bátran olvassátok a Nintendo blogot!)

Előkészületek

Pozitívum, hogy a játék irányításához tuti nem kell külön kontrollert beszereznünk. Ha klasszikus irányító nem is, Wiimote egészen biztosan akad a konzol mellett (extrémebb esetekben fordítva). De az irányítási lehetőségekből nem csak kettő van. Az All-Play módban csak a Wiimote játszik szerepet, az Advancedben már a Nunchuckot is bevethetjük. Először játszva mindenképpen az All-Playt ajánlom, bőven elég itt is kitapasztalni, hogy mikor kell rázni és mikor mit nyomni. (Advanced júzerek persze rögtön indíthatnak a szintjükre hajazó módozatban.)

Grafika

A játék megjelenésére alapvetően nem lehet panasz. A grafika - Wii lévén - nem a ma elérhető legjobb, de azt hiszem, hogy az ennél szebb grafika inkább eyecandy, igazából nem ad sokkal többet a játékélményhez. Néhol bukkantam csak csúnyaságra: szerencsére csak egyszer-kétszer sikerült előidézzek egy olyan közönséges (és egyben "közönséges") vágóképet, melynek megjelenése a Wii helyett inkább a Nintendo DS-t juttatta eszembe.

Ami fontos, az a mozgás, ezzel pedig maximálisan meg vagyok elégedve. Nem biztos, hogy egy laikus minden szögből első ránézésre meg tudná különböztetni a képsort egy igazi mérkőzés képeitől. (Persze csak akkor, ha arc éppen nem látszik.) Mondom még egyszer, ezt nem a csúcsgrafikára hoztam példának (wii-s tesztben ez vicces is lenne), hanem a platformon elérhető grafika mellé tett reális mozgásra.

Hangok

Rögtön az első, amivel szembe találja magát az ember, az a más platformokon meglévő magyar kommentár hiánya. Ezt még azért ki lehet bírni, főleg, ha nem egyedül játszik az ember, mert a társaságban mindig akad valaki, aki jól megszakérti, hogy "bázzee", amikor mellémegy. (Na jó, ilyen beszólás elő-előfordul egyedül is :) )

Egyébként rendben vannak az effektek és a zenék is, de néhol azért van némi kellemetlenség. Az egyik a kommentárnál észlelhető: némelyik meccseknél volt rá példa, hogy a kommentátoraim kicsit későn kapcsolódtak be.

A másik hibát a gyors akcióknál vettem észre. Mondjuk esik egy kapura rúgás, ami után énekelni kezd a közönség. Itt jövök ismét én, aki hirtelen újra rárúgja - a közönség viszont elalszik, elfelejtenek velem izgulni és gól esetén örülni is.

Mindezek egyébként nem akkora hibák, mint amekkorának leírva tűnnek. Egyrészt egyáltalán nem gyakran fordulnak elő, másrészt nem befolyásolják túlságosan a játékélményt.

Játékmenet

Első utam a tréning módba vezetett. A büntetőket magabiztosan hoztam már elsőre (4:2 lett), ez a kontroller-rázás jóféle módi. Ezután az open play edzésmódot választottam, és ezt ajánlom is mindenkinek, aki nem keni-vágja ezt a fajta, Wiimote-alapú irányítást. Itt csak a főbb szabályok érvényesek (szóval van gól, les, szöglet, stb.), de a szabálytalanságokért például nem jár semmi, így például a durva buktatásért sem.

Az open play gyakorlásból egy dolgot nagyon hiányoltam: nincs mód egy belőtt gól után az események visszajátszására. Szerintem kár volt ezt kispórolni, mert a casual gamereknek igen jól jönne, ha egy-egy gólt utólag ki tudnának gyorselemezni, jobban megragadhatna bennük, hogy kb. mit is csinálhattak, amitől aztán jó lett.

Miután 14:2-re hoztam a gyakorlást, úgy döntöttem, elég volt az edzésből, irány a tournament, már nem vagyok papír!

Az első éles meccsem, amelyiken nem kaptam ki 2-3 góllal, a negyedik volt. Döntetlen lett. Sikerült bőven gyűjtsek sárgából és pirosból is - ez az open play-es elbizakodás átka, abban fel sem tűnik az embernek, hogy mennyi szabálytalanságot vét. Aztán már minden ment viszonylag rendesen, bár a durvább becsúszásokról a mai napig nem tudok leszokni. (Még jó, hogy a gimnáziumi tesiórákkal letudtam a focista karrierem.)

Manager mode

A sokak által szeretett manager mode sem maradt ki, Battle for Glory néven választható. És persze valahol mégis ez az "igazi" játék: mindent kapunk, amit a hagyományos tournamentben, de pluszban mi vagyunk az edzők is. Ez a hagyományosan elképzelhető lehetőségek (játékosok vásárlása, eladása, stb.) azzal is jár, hogy minden mérkőzés előtt tehetünk egy fogadalmat. Nem csak a "legalább 2 góllal visszük a meccset" jellegűekre kell gondolni, a három opció közt sokszor felbukkan a 2 félidő alatt szerzett sárgalapok maximális száma vagy a labdabirtoklási arány becslésével kapcsolatos fogadalomtétel is.

Ha megtartjuk, amit fogadtunk, akkor - attól függetlenül, hogy egyébként nyertünk-e vagy nem - jutalompontokat kapunk, amiket game boosterekre költhetünk el. A játékosaink erősségét, ügyességét fokozó boosterek kombinálhatók is.

Replay, momentum, élmény

Gól után a létező összes szögből kapunk visszajátszást, és kb. 100 alkalomból csak egy olyan eset van, amikor olyan lehetetlen kameramozgás van, hogy labda sehol, füvet látunk, közönséget meg szürkeséget, végül pedig a kapus bosszankodását.

A momentum sávot ennél jóval gyakrabban láthatjuk, és hát jóval hasznosabb is. Talán "a pillanat varázsának" tudnám kissé szabadon fordítani. Arról van ugyanis szó, hogy amikor ez a sáv telítődik (ezt ügyes játékkal tudjuk elérni), majd mi például rálövünk a kapura, a játékosunk elemében lesz, a lövés jóval erősebb és ügyesebb, a mint egy szimpla próbálkozás. A játék belassul (hangot is hallunk), kicsit mátrixossá fagy ilyenkor a levegő.

A momentum Wii-exkluzív, ahogy persze a Wiimote-vezérlés is, amellyel elég komoly mozgások, cselek csikarhatók ki a játékosokból, sokkal élvezetesebben, mintha csak pár gombot nyomkodnánk. Bár classic kontrollerrel egyelőre nem tudtam kipróbálni, viszonylag nagy összegben fogadnék rá, hogy nem nyújt ekkora élményt.

Konklúzió

Nem véletlen nagy siker a FIFA 10. Beállításainak köszönhetően nem csak a hard gamerek, az alkalmi játékosok is jót játszhatnak vele. Csak néhány apróság hiányzik vagy hibádzik, de egyik sem olyan súlyú, hogy komolyan keresztbe tenne az élménynek.

A Wii-re kiadott változat a platform lehetőségeit jól használja ki, melyet jelez az is, hogy egy multiplayer-menet utána a családi tesztelésre kiszemelt női játékos úgy nyilatkozott: jól szórakozott, játszhatunk még máskor is ilyet. Hasonló élményt nyújthat az online, de ezt sajnos nem volt módom kipróbálni.

Adatok, értékelés

Cím: FIFA 10 - hivatalos weboldal
Kiadó: EA Sports
Ár: 12 000 ft (Wii) /a mobilos verzió 990 ft/
Értékelés: 8/10