Gála az ötvenes évekből
Aki nem ismerné a játék előző részét sem, annak címszavakban ismertetném a világot. 1946-ban egy Andrew Ryan nevű iparmágnás titokban felépített egy várost a víz alatt. Ez Rapture, kalandjaink színhelye. A független kolóniában nem kötötte meg a művészek kezét a cenzúra, a tudósokét a moralitás; mindenki azt tett, amit csak akart. Így hát a tudomány szárnyalt.

Felfedeztek egy csigát, amely segítségével átírhatták az ember génkészletét. A gyorsabb gyártás érdekében kislányok gyomrába varrták ezeket, ők lettek a „Little Sister”-ek. Védelmezőik pedig a mélytengeri búvárruhába oltott frankensteini szörnyek, a „Big Daddy”-k.

A génmanipuláló anyag, az ADAM nagy hátránya, hogy a rendszeres adag elvonása megőrjíti a használót. 59’ szilveszterén aztán beütött a krach, és a polgárháború és pusztulásba taszította a várost. Az előző játékban ezen események után nem sokkal, 1960-ban érkeztünk a városba. A második rész nyolc évvel később kezdődik.

Múltidéző pakk
Meg kell említenem azt a csodás óriáscsomagot, amelyet Special Edition néven adott ki a 2K. A gyűjtői kiadás igencsak méretes, de ezt a benne talált extrák indokolják. Hanglemezen és CD-n a játék zenéje, A4-es művészeti könyvecske, poszterek és végül a játék maga, spéci, irizáló dobozban. Idejét nem tudom, mikor láttam hasonlóan igényes és méretes kiadást. Az egyetlen bajom, hogy nem tudtam megrendelni ezt az „Über” kiadást:



Csöpög a csap
A játék új része alapjaiban nem változott; még mindig egy FPS, azaz első személy nézőpontból játszott lövöldözős játékkal van dolgunk. Az előző részhez képest azonban több kisebb változtatás történt. Ezek legfontosabbika, hogy most a főszereplő a kezdetektől fogva egy Big Daddy, aki elvesztett védence után kutat.

Szegecset ezen fejekbe!
Az előző részhez hasonlóan a fegyverek itt is két csoportra oszlanak: egyfelől a hagyományos lőfegyverek, – amelyek mindegyike csodálatosan kidolgozott és steampunk benyomást kelt, – továbbá a speciális képességek, a plazmidok. Előbbiekbe töltény, utóbbiak használatához pedig a játék mannája, EVE kell.

Fegyverek között a hagyományos géppisztolytól a gránátvetőn és a szögbelövőn keresztül a szigonypuskáig sok furcsaságot megtalálhatunk. Ezek közül mindegyikhez három különböző tölténytípust (pl.: rakéta hajtotta szigony) szedhetünk össze, továbbá a játék során mindegyiket több fokozatban fejleszthetjük.

A plazmidok közt a minden természetfeletti játékban megtalálható alap elementális támadásokon – tűz, jég, villám – túl a választék nagyjából megegyezik az előző játékban megismertekkel. Ellenfeleinkre uszíthatjuk a biztonsági robotokat, csapdát állíthatunk fel, új barátokat szerezhetünk vagy láthatatlanul kémkedhetünk is akár.


Álmomban, fél kézzel
Az előző játék egyik meghatározó eleme volt a horror. Látszott a helyszíneken és a lényeken, hogy itt valami nagyon félresikerült. A sötét, az állandóan csöpögő víz, a beszűrődő furcsa hangok és az látszólagos törékenységünk csak fokozták a hangulatot.

Ez majdnem teljesen megváltozott; immáron alig pár helyen foghatja el a játékost a félsz. A statikus horrorisztikus elemek – azaz az ellenfelek és a pályák – száma ugyan nem igazán csökkent, de a hangulat mégis más. Ráadásul egy mozgó tankot játszunk, így elviekben nincs is mitől félnünk.

A különböző fórumokon pont ezt a részletet emlegetik fel talán legtöbbször, ugyanis a karakterünket pár ütéssel földre küldheti a leggyengébb ellenfél is. Ezt talán ellensúlyozandó azonban drasztikusan megnövelték a pályákon begyűjthető ADAM mennyiségét. Így aztán szinte csak azon génfejlesztéseket nem vehetjük meg a játék végére, amelyeket tényleg nem akarjuk.

Végre többen!
Ez a rész végre rendelkezik többjátékos móddal is. Sőt, viccesen csatlakozik a történetbe: a plazmidokat gyártó cég hűségprogramjába csöppenünk, még pont a bukás előtt. A beköszöntő szerint ingyen és bérmentve kipróbálhatjuk az új termékeiket a többi szerencsés nyertesen. Ahogyan egyre több ellenfelet égetünk, ütünk, sokkolunk vagy lövünk halálra, új képességek, fegyverek és egyebek használatát engedélyezik számunkra.


Ugyanaz pepitában?
Őszintén szólva a játék első felében – legalábbis az előzőhöz képest – szinte semmi újat nem tapasztaltam. Kaptunk két új ellenfelet és egy minijátékot, semmi mást. A játékmenet nem változott, inkább kiegészítőnek hat egy új résznél.

Aztán kaptam két új kihívást: az egyik, hogy a hugicákat kellett védenem gyűjtögetés közben, a másik pedig a periodikusan megjelenő „Big Sister” támadása. Végre valami megtörte a monotonitást!

A grafikus motor első ránézésre nem változott egyáltalán. Annak idején az első részt szinte mindenki dicsérte, mivel csodálatos – igaz, ijesztő – világot teremtett. Ez még mindig megvan, de elvesztette az újdonság varázsát. A részletesség immáron nem kiemelkedő.

Mindezek ellenére a játék vége felé egy csodálatos – de sajnos meglehetősen rövid – fordulatot vesz. Egy álomvilágba kalauzolnak minket, amelyből gyorsan felébredünk; annak ellenére, hogy minden megkérdezett egyetért: inkább maradnának.

Összegzés
Kevés újdonsággal szolgál a BioShock második része. A helyszínek statikusak, a horror vesztett erejéből és a történet több helyen kísértetiesen lemásolja az első részt, szobára pontosan. A Windows for Live felesleges, a többjátékos élményhez PC-n hiányzanak a dedikált szerverek, a kötelező regisztrálás miatt pedig nem adhatok túl rajta, ha megunnám.

Mindezek ellenére élveztem a játékot. Az első felében ugyan többször elgondolkoztam, megérte-e egyáltalán a doboz, de végül úgy döntöttem: az extrák miatt igen. Jó játékot kaptam, de – ellentétben az elődjével – nem kiemelkedőt.

8/10