Tim Schafer, a Monkey Island, a Full Throttle, a Day of the Tentacles a Grim Fandango és a Psychonauts című egekig magasztalt kalandjátékok atyja új világot teremtett. Ehhez pedig a metálzenéből és azok borítóikból vette az ihletet. Az eredmény? Kellemes szórakozás itt-ott kisebb-nagyobb hibákkal.

Karakterek vagy karikatúrák

A szereplők mindegyike megér egy misét; sőt, egyesek kettőt is! Amíg haladtam a történetben, egyszerűen nem tudtam levakarni a vigyort a képemről. A szereplők - kivéve az ellenfeleket - bájosak. Mindegyikük ember. Nincsenek köztük mindenhez értő és mindent tudó isteni lények, csak esendő halandók. Sok közülük együgyű, de ugyan ki keresne észt egy fejével követ törő bányász kobakjában?

Sokaknak ismerős lehet egy-két pofa, ez nem véletlen. Többek közt Ozzy Osbourne, Rob Halford (Judas Priest), Lemmy Kilmister (Motörhead) és Jack Black hangjával és képi hasonmásaival futhatunk össze. A játék szinkronja pedig minőségre a Dragon Age-hez fogható: nincs kivetni való rajta.

A játék alatt egy dolog volt lehetetlen: olyan képet készíteni, amelyen a karakterek közül egyiken se lehet röhögni. Esküszöm, mint egy részeg tinikből verbuválódott buli: valaki mindig pofákat vág!

Gitár, autó, balta és színpad

A játékmenet két jól elkülöníthető részből áll: az első amikor egymagunkban járjuk a terepet, mellékküldetéseket hajtunk végre vagy csak úgy átrobogunk pár ellenfélen. A második az igazi csatákat bonyolítja le. Ezekben csapatainkat kell vezényelni és az ellenfél színpadát lerombolni. A játék elején ez akár egymagunkban is megoldható, azonban a vége felé már elengedhetetlen egy minimálisan szervezett hadsereg támogatása.

Az akció- és stratégiai részeket azonban megfűszerezték egy kis ritmusgyakorlattal: a varázslatokat gitárszólók eljátszásával csalhatjuk elő. Legyen szó azonban autónk megidézéséről vagy egy lángoló zeppelin pusztításáról, mindegyik könnyen végignyomkodható.

Teremtésmítosz basszusgitárral

A játék által vázolt teremtéstörténet külön köszönetet érdemel: idejét sem tudom, mikor hallottam hasonlóan eszement, komolytalan és szórakoztató egyben. Megéri mindegyik részt felkutatni!

Tájak és dallamok

A játék világa mesés. Az, hogy épp rémtörténet vagy egy hősről szól, kontinensenként változik. Egy azonban mindvégig szinten marad: a tájakra fordított idő. Rég láttam ennyire összeszedett, egymáshoz - és a fiktív világtörténethez - passzoló megoldásokat.

A tervező és kivitelező csapat igazán kitett magáért. Óriási, földbeszúrt kard alakú hegy, basszusgitár húrokat fonó pókok, lándzsahegyben végződő fenyvesek és egy kilométeres, hangfalakból épített fal. Ezekkel és hasonló teremtményekkel találkozhatunk a játék minden percében.

Időutazó slágerlista

A játék igazából az autónk első fejlesztéséig nem kezdődik. Addig ugyanis nincs benne rádió. Bárcsak minden játékban ehhez fogható zenegépet találnánk! Felsorolok pár csapatot a választható aláfestő melódiákból: Black Sabbath, Children of Bodom, Cradle of Filth, Judas Priest, Manowar, Megadeth, Motörhead és Ozzy Osbourne. Ez a lista azonban csupán pirinyó ízelítő az összesen száznál is több zeneszámból.

A vendégszereplő zenéken kívül hetven percnyi eredeti nagyzenekarral vegyített metált írtak a játékhoz. Ezek is csodálatosan hangzanak; persze másképp nem is lehetne egy ilyen metál-világban.

Korhatáros szórakozás - vagy mégsem?

A játék kezdetén választhatunk, hogy szeretnénk-e hallani a káromkodásokat és látni a véresebb - de még mindig poénosan előadott - jeleneteket. A végigjátszás alatt mindkettőre „igen, csak legyen poénos" választ adtam és nem kellett csalódnom: a korhatáros szöveg sehol sem érződött erőltetettnek.

Ami azt illeti, ez a kis extra a szinkronszínészek magánakciója volt: nem állhatták meg a felvételt beszólások nélkül. A producernek pedig volt annyi esze, hogy meglássa a potenciált. Örök hála neki!

Merre húz a kormányod?

Az autónak hála elég gyorsan átszelhetjük a játék világát. Az irányítással azonban van egy kis gond: a kanyarodásról elfeledkezik, ha véletlenül picit fel vagy lefelé is nyomjuk a kart. Így aztán leugratunk a szikláról vagy kezdhetjük az idegtépő küldetést elölről.

Emiatt egy résznél - ahol motorral kellett körbekeríteni egy szörnyet - egy kicsit jegeltem is a játékot. Ezt leszámítva az irányítás jó, a kamerára pedig ritkán lehet panaszkodni.

Ismétlésre állítva

A játék legnagyobb hibája a főküldetés hossza. Ez ugyanis - amennyiben a mellékküldetéseket hanyagoljuk - nincs talán tíz óra sem. Őszintén meglepődtem amikor elértem a végső ellenfélhez; arra számítottam, hogy legalább kétszer ennyi időt rá kell fordítanom.

A fő küldetés elvégzése után szabadon kószálhatunk a világban és elvégezhetjük az összes mellékküldetést. Ezek közül a térképen jelöltek azonban egy idő után nagyon unalmassá és ismétlődővé válhatnak. Találtam azonban egy olyan (rejtett) küldetést is, amely már az elején lejátszott párbeszédért megérte.

Összegzés

A játék jó. Története és világa kiemelkedő, amennyiben pedig szeretjük a metálzenét, egyszerűen kötelező. Sajnos azonban meglehetősen rövidre sikeredett és az irányítással is akad egy nagyobbacska gond. Itthon az is hátráltathatja megismerését, hogy még felirat sem készül hozzá. Igazán kár érte.

8/10