Újra megrendezésre került az immáron hagyományossá vált Battai LAN party. Hozzávalók: minimum egy tucat ember, egy kellően nagy terem a gépeknek és napi ellátmány.

Most bizonyosan furcsán néznek azok, akik nem ismerik ezt a fajta bulizást. Internet mindenhol van, egyébként is, olyan játékokkal múlattuk az időt, amelyek azon keresztül is játszhatóak. Nos, nagyjából annyival jobb egy ilyen többnapos összezördülés a sima netes játéknál, mint elmenni inni a haverokkal - ahelyett, hogy otthon, esetleg videókonferencián gurítanánk le a söröket.


Az alkoholt persze nem véletlenül említem, lévén sikerült egy forró nyári hetet (illetve csak hat napot) kifognunk. Mivel a Duna is közel volt, a szúnyogok is törzsvendégek voltak - szúnyogriasztó ide vagy oda. Ezzel viszont fel is soroltam a buli összes hátrányát.

Egyesek legyintenek, mondván kanbuli - pedig ez nem igaz. Annak ellenére, hogy sokan egy ilyen rendezvényt kizárólag férfimókának tartanak, a gyengébbik nem is képviselte magát - nem is egyedül. Egy rossz szavunk se lehetett rájuk!


Az idegenek köztünk élnek

Haverok, buli, szívroham - így lehet megjelenése óta jellemezni az Aliens vs Predator második részét. A szigorúan este, elsötétített szobában játszandó lövöldözős játék patinája az évek alatt nem kopott - játékélményben azóta se jelent meg hozzá hasonló.

Nincs jobb, mint amikor egy jól sikerült rajtaütés alatt az egyik pórul járt tengerészgyalogos tőled fél méterre ugrik ki a székéből. Igaz, pár év alatt a banda kezd hozzászokni, de azért még mindig lehet meglepetést okozni a haveroknak. A vicces jelenetek száma azonban nem csökken, legyen az agyaggalamb-lövészet alienekkel vagy szó szerint félbeharapott győzelmi tánc.

Annak ellenére, hogy általában két módot játszogatunk, csodásan el lehet lenni akár egy héten át a játékkal. A két kérdéses mód az evac - ahol a tengerészgyalogosoknak el kell jutniuk az evakuáló járműhöz - és a survival. Utóbbi nevével ellentétben azonban nem teljesen a túlélésről szól, hiszen a karakter halála bizonyos - csak az időpont a kérdéses.

Nem tudta most sem más játék átvenni a helyét, pedig próbálkoztunk. Annak ellenére, hogy még többszörös Earthquake bajnok is volt a résztvevők között, a Quake valahogy hamvában holt. Picit jobban szerepelt a Left4Dead zombiirtó hadjárata, de ott pedig a négyszemélyes csapat a szűk keresztmetszet.

Hadviselés, macskajaj

A másik legtöbbet indított játékprogram a Warcraft 3. Azonban ellenben az AvP2-vel, itt nem a standard játékmenet és pályák hódítanak: a buli alatt - egy kivételtől eltekintve - csak spéci pályák mentek. A legtöbbjük a Tower Defense műfajból, de azért volt pár DotA is - ezekről lásd a keretest.



Meg kell azonban említenem még a „Run Kitty Run" nevű pályát. Mindenki utálja, mindenki játssza. A cél az, hogy a véletlenszerűen mozgó éhes kutyák között a kiscicákkal beérjük a célba. Közben feléleszthetjük a társainkat és varázsolhatunk pár dolgot - mindezt eltorzított nyávogós zenére. A pálya végén, harmadik körre már valóságos sorfalat állnak a kutyák. Az önfeledt szórakozás azonban garantált - még ha vesztünk is.


Isteni színjáték

Az egyetlen új játék, amely szinte azonnal helyet követelt magának: a Demigod. Játékstílust illetőleg DotA (lásd fentebb), saját teljes játékban. Mivel új, sajnos még javításra szorul. A program maximum tíz játékost támogat - két csapatban. Többszöri próbálkozás után se sikerült lagmentesen megoldani 3+3 fő fölött.




Ennek ellenére a játék kitűnő. Igaz, hogy csak nyolc karakterből választhatunk, de ezek közül sokat igencsak sokféleképp lehet fejleszteni - így a sokszínűség kellő ideig garantált. A pályák kellően grandiózusak, a grafika magával ragadó.

Hálózati csomó

A buli első napján ráadásul még internetünk se volt - hiszen nagyjából százharminc méterre volt a hozzáférés. Szerencsére ezt hamarosan orvosoltuk - bár valószínűleg tankönyvekben lehetne mutogatni, mint „hogyan ne építs hálózatot". Apropó, a bogarak szeretnek átkommandózni egy zacskón, hogy a jó meleg routerbe bejuthassanak.

A sikeres, emlékezetes LAN Partynak tehát ez a receptje: jó játékok és nagyjából egy tucat vidám, jelen és ébren levő ember. Nem szükséges, de nagyot dobott a minőségen, hogy ahol most voltunk - a Csónakház - ebédet is kínált. A hasonló bulikon szokásos pizza a hatodik napon már kissé egyhangú.

Egy szó mint száz, megint élvezetesre sikeredett. Lehet, hogy az internet terjedése miatt egyre kevesebben jönnek hasonló rendezvényekre, de igazából nem tudják, mit hagynak ki. Igazi kötetlen nyári táborrá alakulhat egy ilyen buli!