Mottó:- Doktor úr, nem tudok menni.

Mottó:
- Doktor úr, nem tudok menni.
- Akkor hogy jött ide, bátyám?
- Jönni tudok, menni nem...

Nincs messze tõlem a Pólus Center, de valahogy nem volt kedvem kiszaladni hétvégén a kiállításra, pedig terveztem. Nem is tudom, hogy Sancho kollégám írását olvastam, vagy Sanciman barátom hívott elõbb, mindenesetre örültem, hogy jó társaságban telik a ma estém. Szóval elmentünk a Közeljövõ technikai szösszenetre.

A félhomályos helyiségben, elég rendes felhozatal volt kütyükbõl és azokat mutogató csinos hosteslányokból, marketingügyileg csakúgy csorgott a nyálunk. Az elsõ stand után, ahol A3-as méretű PDA-n lehetett nyomogatni az egyik iGO klónt, valamint, szinte kivételesen, némi szakmai diskurzust is tudtunk folytatni, rá kellett jönnünk, hogy a kiállítók nagy részénél lényegesen többet tudunk a cuccaikról, mint õk maguk... De ez így van jól.

A cicamicák nagyon aranyosan mosolyogtak, doromboltak. Kellették az árut. Legjobban azt élveztem, amikor Sanci diszkréten érdeklõdött a T-Mobilos kislánytól a szélessávú mobil internetezés rejtelmeirõl, meg a kiállított mobcsitelcsikrõl. A hölgy riadt tekintetét látva, persze megsajnáltam, és rögtönzött kiselõadásommal próbáltam leplezni zavarát. Közben barátom, a kezébe kapott telefon biztonsági zsinórjával próbálta szabálytalanul buktatni a jobb oldalról közeledõ, szintén nem kispályás magenta kolleginát. A fent említett manõverek meglehetõsen jól oldották a feszültséget, olyannyira hogy még az elbuzerált MDA Pro képernyõjét is bekalibráltam a lányoknak...

A követõs webkamerát elsõre nem sikerült kipróbálnunk, mert a lendkerekes egér kipróbálásakor egy mozdulattal kékhalákra ítéltem az azt tartó laptopot. Amikor Georgio is befutott, még egyszer visszamentünk ide, addigra megint ment a rendszer (persze én nem mentem 2 méternél közelebb). Hogy sértõdés ne legyen, meg kell jegyeznem, hogy a Garminos és iGOs pultoknál is színvonalas "kiszolgálást" kaptunk. De lányok nem voltak. Megnéztünk még egy-két plazma-, és lcdtv-t, próbáltunk repi szuperaksit kunyizni, fociztunk egy vetített labdával, vizslattuk a 3D-s tv-t, aztán mentünk még egy kört, csak hogy a Mio-s kislány ránk mosolyogjon. Befejezésül a szokásos, kütyük körül folyó "viták" mellett, befaltunk néhány hamburger, meg thai tésztát és kellemes emlékekkel tértünk haza.