Genfben mutatja be hivatalosan első haszonjárművét a BMW-csoporthoz tartozó Mini. A gondolat meghökkentő, a kivitelezés még inkább, hiszen nem valódi furgonról van szó, hanem a Clubman kombiféleség leválasztott, belemezelt verziójáról.

A leharcolt Fiestákhoz, kopott festésű Puntókhoz, agresszív 207-eshez szokott magyar közönség persze nehezen tudja elképzelni, hogy egy Miniből farigcsált dobozos furgonnak mi értelme lehet. Persze nem pizzaszállításra tervezték, és a duguláselhárítók sem valószínű, hogy ilyen géppel érkeznének  helyszínre görényezni. Nagyos is elképzelhető volna viszont dizájnerek, képkereskedők, esetleg elegáns helyszíneket kiszolgáló cateringesek számára.

Gyakorlati szempontból egyébként, bármennyire is nehezemre esik bevallani, a Mini Clubman kifejezetten alkalmasnak tűnik a munkáskesztyűs szerepkörre: kétszárnyú hátsó ajtaja jobban kihasználhatóvá teszi, mint a hagyományos, egyben felnyílós – ugyanezen okból kifolyólag egyébként a kilátás hiánya sem fájna annyira, hiszen a Clubmanből eleve nem lehet hátrafelé kilátni –, az utasoldali dupla ajtó pedig plusz hozzáférést ad a raktérhez.

Ha már elegáns alapból építkezik, belső kivitelében is stílusos a Clubvan: mezei elválasztó rács helyett például alul alumíniumlemez, felül acél méhsejtszerkezet szeparálja az utasfülkét, a padlót és a falakat nyers lemez helyett szürke szövetkárpit borítja (tanulmányautóban csak nem szállítanak a bontóból olajos alkatrészeket…).
Egyszóval, ha műszakilag, pláne környezeti szempontból nincs is relevanciája, ötletnek egészen jópofa a Clubvan.


Kár viszont, hogy nem eredeti: mint eddig szinte mindent, ezt a trükköt is legendás ősétől leste el, a Mini Morris Van már a hatvanas években szorgalmasan rótta Anglia útjait – igaz, akkor még nem életmódfokozóként, hanem egyszerű, zseniális autóként…