A Michelin formatervezői pályázat idei termésének alapfelvetésében talán legértelmetlenebb és legkevésbé eredeti, de pszichológiai, sőt, részben mérnöki szempontból nagyon is elgondolkodtató munkája egy 27 éves dél-koreai fiatalember alkotása. Az X2 egy teljesen szimmetrikus, elektromos autó, padló alá rejtett akkumulátor-csomaggal és egymástól függetlenül elforgatható, agy nélküli, közvetlenül meghajtott kerekekkel.

Az X2 ebből adódóan természetesen egy helyben képes megfordulni, sőt, részben oldalazva is tud haladni, de az egész elgondolás lényege, hogy minderre soha nem lesz szüksége – hiszen mindig arra van benne az előre, amerre a vezető szeretné.

Yeon-woo szerint ugyanis Kínában (a kiírás szerint a három évtized múlva várható shanghaji közlekedést kellett feldolgozni) egyre nagyobb lesz a forgalom, viszont az átlagemberek rutinja nem tart lépést a káosz kialakulásával. Parkoláskor beletolatnak egymásba, nem tudnak, és nem mernek manőverezni, és csak még nagyobb lesz a rumli.

Mennyivel jobb lenne a helyzet, ha mindig csak előre kellene vezetni az autót – és ez egy elektromos meghajtású járműnél tényleg probléma nélkül megoldható. A vezető csak „belogolja” a megfelelő irányba az ülését, ennek függvényében átáll a tükröket helyettesítő kamera, a LED-es első és hátsó lámpatestek funkciót váltanak, még a gázparancs irányát is az ülés helyzete határozza meg.


Ezzel aztán egy csapásra két autója lesz az embernek, érvel Yeon-woo, amit nem nagyon értek. Hacsak úgy nem, hogy adott irányba előre programozhatók bizonyos paraméterek -  mondjuk van egy sportos irány, meg egy komfortos, de különösebben akkor sincs logika az egészben – viszont elég blikkfangosan hangzik ahhoz, hogy megírják, lám itt is…