Ha az indiai közlekedés kerül szóba, leginkább minden eresztékükben recsegő Hindustanok, céltalanul bóklászó tehenek és kékeses pöfögő kismotorok jutnak az ember eszébe. Pedig az ázsiai gigaállamban sem jár mindenki Tata Nanóval – már csak azért sem, mert a szegényeknek túl drága, a gazdagoknak meg túl primitív a konszern világmegváltásra született, legújabban (igaz, még csak tanulmányként) start-stop automatával is villogó törpejárműve.

Szóval a jelek szerint igenis megvan a kereslet az igényes, modern járművekre. Hogy az előbbi kitételt mennyiben teljesíti a Manza bármely kivitele, nehéz volna megmondani, de hogy a 4,4 méteres, 1,25 tonna önsúlyú kisautóból kifejlesztett hibridet előremutató technológiákkal szerelték fel, az tagadhatatlan – legalábbis ahhoz képest, hogy egyliteres (pardon, 1,05l) dízelmotorjával és mindössze 2,5 méteres tengelytávjával erősen távol áll a prémium szegmenstől.

Az autó érdekessége, hogy 45 kilowattos (62 LE) elektromos motorja biztosan erősebb, mint a belső égésű erőforrás, így aztán tisztán elektromos üzemben (hatótávolság nincs megadva) sem kell lomhaságtól félnünk. A hajtásláncot bemeneti oldalon egy lítium-ion akkucsomag, a kimenetin pedig egy közelebbről nem ismertetett, automata sebességváltó egészíti ki. Az autó megkapta az ilyenkor szokásos extrákat – bixenon és LED fényszórók, kulcs nélküli nyitás és indítás, víztaszító bevonat a szélvédőn, haptikus visszajelzést adó 7 colos érintőképernyő –, extraként pedig (ismeretlen paraméterű) napelemeket építettek tetőlemezébe.