Azt mindannyian tudjuk, hogy az autózás hajnalán az elektromosság csúnyán alázta a belső égésű motort, és csak később (igaz, nem sokkal később) jött el a benzinüzemű járgányok aranykora. Példaként mindenki Camille Jenatzy Jamais Contente szivarautóját hozza fel, amely elsőként lépte át a 100 km/óra sebességet, még 1899-ben. De vajon ki hallott már William Ayrtonról és John Perry-ről, a két lelkes brit tudósról, akik minden rendelkezésre álló információ szerint megalkották a világ első, közúti villanyautóját – még 1881-ben!  

Ayrton és Perry munkásságának igazából mellékterméke volt az autó: azért építették, hogy Európa-szerte hirdessék új, elektronikai találmányaikat. Az akkor vadonatúj és ultramodern Starley háromkerekűre épülő járgány az ülés alatt hordta apró villanymotorját, onnan egy fix fogaskerék-áttétel vitte át a hajtóerőt a hatalmas bal első kerékre.

Szintén az ülések alatt – tehát tömegelosztási szempontból optimális ponton – helyezkedett el az akkumulátor-csomag. A sebesség szabályozásához ennek kimenő teljesítményét változtatgatták. A jármű meglepően messzire, akár 40 kilométerre képes volt elmenni egyetlen feltöltéssel, végsebessége szerény (akkoriban persze ördögien és felelőtlenül magas!) 14 km/óra volt.

Az egy év munkájával létrehozott, muzeális autó minden elemében hű mása az eredetinek, viszont nem restaurálás, hanem replika: a villamos tricikliből ugyanis egyetlen példány sem maradt fenn. A régi-új járműben egy ötszáz wattos, függőlegesen beépített motor teljesít szolgálatot – mert hiszen a kocsi maximálisan működőképes, amint azt az alábbi videó is bizonyítja.