A T.27 úgy zseniális, ahogy van, az utastér elrendezésétől a gyártási folyamaton át a hajtásig. Egy baj van vele: cuki. Annyira cuki, hogy nehéz komolyan venni, és amit nehéz komolyan venni, az eladni is nehéz. Kell valami köztes állomás, amelyen keresztül az emberek kedvet kaphatnak az egész környezettudatos, emissziómentes közlekedéshez, ami nem észérvekkel, hanem zsigeri alapon tereli át őket a fenntarthatóság oldalára.

Erre pedig mi lehetne alkalmasabb egy sportkocsinál. Gordon Murray-nek nem kell tanítani a műfajt, úgyhogy pontosan tudta, mire van szükség. Először is minimális tömegre: a Teewave AR.1 tokkal-vonóval együtt 850 kiló (ebből 240 az akkumulátor-csomag), ami alig egy sofőrnyivel nehezebb a Lotus Elise-nél, és kétharmada a Tesla Roadsterének. A súlycsökkentés kulcsa az a speciális karbon építőszekrény, amit a Toray Industries Inc. fejlesztett ki – igazából az egész Teewave-projekt az ő agyukból pattant ki, hogy népszerűsítsék önhordó szénszálas vázszerkezetüket, amely értelemszerűen nem csak kétüléses roadsterekhez használható.

A hajtás egyetlen, polcról leemelt eleme a villanymotor, amelyet a PSA és a Mitsubishi közös elektromos minijéből kölcsönöztek. A maga 65 lóerejével ez bizony nem száguldozásra termett, de 180 Nm nyomatéka több mint elegendő a dinamikus startokhoz. A fejlesztők szerint persze megfelelő vezérléssel jóval nagyobb teljesítményt is ki lehetne csikarni a motorból, így viszont 160 km hatótávolságot biztosít az autó, 160 km/h végsebesség mellett.