Önmagától tompítottra váltó világítás, a gyalogosokat külön körülíró reflektor – ezek a technológiák nem hogy tíz évvel ezelőtt futurisztikusnak hatottak volna, de létezésüket ma is olyan kétkedéssel fogadja az átlagember, mint annak idején a fotográfiát. A BMW (és a legtöbb autógyártó) még évekig ülhetne a babérjain a kifejlesztett, de piacra még nem dobott világítástechnikai megoldásokkal a tarsolyában, ehelyett máris továbblépnek a diódán, mégpedig a monokróm, koherens fénynyaláb – azaz a lézer irányába.

A lézer jellegét tekintve alapvetően eltér a napfénytől, de a hétköznapi felhasználásból ismert mesterséges fénytípusoktól is. Nagyon keskeny, nagyon kis szögben szóródó fénysugárról van szó, amelynek energiája ezért kis területen koncentrálódik – magyarul viszonylag kis energiával lehet vele pontosan és igen nagy fényerővel megvilágítani egy adott céltárgyat vagy területet.

A kiváló hatásfok kellemes folyománya a csekély energiafelhasználás: egy lézeres fényforrás nem egészen fele annyit fogyaszt, mint a hagyományos LED-ek. A hellyel is takarékosabban bánnak, a legmodernebb lézerdiódákból száz darab is elférne egy klasszikus LED helyén. Az autógyártók tehát elméletileg parányi reflektorokat is építhetnének, ha akarnának – de persze nem akarnak, mert mi, emberek makacsul ragaszkodunk a gondolathoz, hogy a fényszóró az autók szeme, a gép lelkének a tükre, és ezt a gyártók értelemszerűen saját előnyükre kívánják fordítani.

Még mielőtt valaki James Bondhoz méltó lézerágyúkban kezdene gondolkodni, megnyugtatjuk: a BMW kísérleti stádiumú lézeres lámpateste nem közvetlenül az útra veti sugarát, így biztonságos, nem bántó és nem káros, mégis igen erős megvilágítást biztosít. Az új technológia első példányát az i8 tanulmányautóba építette be a BMW – tekintve, hogy abból elvileg három éven belül sorozatgyártású járművet kívánnak fejleszteni, van okunk reménykedni abban, hogy a lézer-reflektor hamarosan valósággá válik.